Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-283

Az országgyűlés képviselőházának 28 3. ülése 193A május 25-én, pénteken 249 olyan szép példákat látunk itt, amely lelkiis­meretfurdalás nélkül fizet a textilgyárakban 14—16 filléres órabéreket, csak azért, hogy azok, akik idejöttek Galíciából, ha majd felszabadul a pengő, kivihessék azt az országból. Alkalmat kellene most adni arra, hogy ez a józan tőke megmutassa, hogy milyen célokra akarja itt felhasználni ezeket az összegeket. A pénzügyminiszter ár ridegsége nem min­dig egyforma. Vannak esetek, amikor a pénz­ügyminiszter úr és a pénzügyminisztérium el­lágyul, különösen akkor, amikor előkelő urak adójáról van szó. Ha egy szegény munkásasz­szony két-három órával tovább dolgozik a gyárban azért, hogy ebből a keresetből gyere­keinek egy darab kenyeret vásároljon, akkor az állam betársul ehhez a háromórai munkabér­hez és egyrészét elveszi adóban. Némelykor ez a háromórai munkabér esetleg olyan ugrást je­lent a kereset szempontjából, hogy magasabb lesz az adókulcs. Viszont látjuk azt, hogy van­nak előkelő urak — a lapok többízben írtak er­ről, — akik éveken keresztül itt élnek Magyar­országban, anélkül, hogy adót fizetnének. ír­tak a lapok a Magyar Jelzálog Hitelbank ve­zérigazgatójáról, aki 10 éven át élt Budapesten és sohasem jelentette be magát a rendőrségen, soha nem fizetett adót. Egyáltalában rejtély az, hogy ennek az úrnak az ügyeben mi történt. En, mint a fővárosi közigazgatási bizott­ságnak tagja, erre^ vonatkozólag kérdést in­téztem a közigazgatási bizottság ülésén ia pénz­ügyigazgató úrhoz. Választ természetesen nem kaptam. Magánúton arról értesültem, hogy er­ről az úrról, aki itt diplomatának adta ki magát és ezen a címen próbált az adófizetési kötelezettség alól szabadulni, kitűnt az, hogy egyáltalában nem diplomata, a diplomáciához semmi köze sincs. A- francia követség ugyan kiadott egy nyilatkozatot, amelyben őt na­gyon tisztességes embernek mondja — én nem vonom ez,t kétségbe, ez végeredményben az ő dolguk — de nem mondja ez a nyilatkozat sem, hogy ez az úr diplomata. De hogy nem diplomata, azt legjobban az igazolja, hogy a legutóbbi napokban házkutatást tartottak a la­kásán, márpedig diplomata lakásán nem szo­kás házkutatást tartani, (Farkas István: Nem is lehet!) sőt nem is lehet házkutatást tartani. (Jánossy Gábor: Területenkívüliség!) Ez az úr tehát nem élvezi a területenkívüliséget. Kérdem: miért nem fizetett tíz éven keresztül adót ez az úr, akinek itt előkelő pozíciója volt egy nagy pénzintézetnél? Erre vonatkozólag úgy tudom, hogy a pénzügyminisztériumban az az álláspont, hogy ez az úr nem követett el adócsalást, mert nem adott be adóvallomási ívet; csak az követhet el adócsalást, aki adó­vallomási ívet ad be. Ha ez így van, akkor én csak azt a tanácsot adhatom minden magyar állampolgárnak, ne adjon be adóvallomási ívet. mert akkor nem követhet el adócsalást és nem lehet felelősségre vonni. A közvélemény joggal^ kíváncsi arra, hogy erre a tíz évre visszamenőleg mi történiki Ha egy egyszerű fűszeres vagy egy egyszerű Jpa­ros tíz éven keresztül hamis adóbevallással vagy egyébbel megkárosítja a kincstárt, azon irgalmatlanul elverik a port és utólag f meg­állapítják, hogy a kirótt adók hányszorosát tar­tozik büntetésképpen megfizetni. Törvény van arravonatkozólag, .hogy annak, aki adócsalást követ el, miképpen kell bűnhődnie. Nemcsak az egyszeres adót kell megfizetnie, hanem, an­nak többszörösét, külön bírságot is kell fizetnie. Mi történt ezen a téren? Ugyanez tör­tént, vagy pedig a törvényt kétféleképpen le­het értelmezni? Ha előkelő külföldi idegenről van szó, akkor a magyar pénzügyminisztérium rideg és kíméletlen szíve ellágyul, de ha egy szegény adófizetőről van szó, (Farkas István: Ha egy magyarról van szó! Ez a hazafiság!) ha egy szegény kisiparosról van szó, akkor természetesen kíméletlenül és ridegen alkal­mazni kell a paragrafusokat mindenre való tekintet nélkül, még ha az illető belepusztul is. Nem vagyunk hajlandók ilyen külföldi elő­kelőségeknek dolgai fölött napirendre térni. Ez a közvéleményt igenis érdekli. Méltóztassék tehát tájékoztatni a Házat, hogy tíz évre visz­szamenőleg meg fogja-e fizetni az adót ez az úr, vagy az az intézet, amely helyette az adót űzetni tartozik. Érdekli ez a közvéleményt, mert ha akármilyen idegen idejön, nincs joga itt Magyarországon üzletet folytatni, jövedel­met zsebrevágni anélkül, hogy ugyanazoknak a kötelezettségeknek ne tegyen eleget, amelyek­nek itt mindenki eleget tartozik tenni. Nálunk törvények vannak, amelyek kötelezik a kül­földit, aki idejön, hogy a külföldieket ellen­őrző hatóságnál jelentkezzék, Magyarországon tartózkodási engedélyt kérjen és alávesse ma­gát mindazoknak a törvényeknek, amelyek itt Magyarországon érvényben vannak. (Farkas István: Ezek csak a szegény emberekre vonat­koznak.) Ha én elmegyek Franciaországba, vagy Angliába, reám is éppúgy vonatkoznak az ottani törvények és rendeletek, mint a többi ottlakóra és semmiféle kivételt sem alkalmaz­nak etekintetben. (Malasits Géza: A bejelentő­lapon meg sem szárad a tinta, máris jönnek az adóintéssel!) Miért olyan előzékeny a magyar kormány? Vannak itt valamilyen különleges politikai vagy egyéb szempontok? Ügy tudom, hogy a külügyminisztérium már nyilatkozott cs világosan megmondotta, hogy ez az úr nem tartozik a diplomáciai testülethez, nincs is nyilvántartva ott a jegyzékben, tehát egy elő­kelő idegen, aki idejött Magyarországra pénzt keresni és aki nem tett eleget azoknak a köte­lességeknek, amelyeknek eleget tartozik tenni minden ember, aki Magyarországon lakik. (Ma­lasits Géza: Szegény artista, ha idejön, azt megnyúzzák!) Van itt egy másik jövedelmi forrás is, ame­lyet a magyar kormány igénybe vehetne és ez a megállapításom nagyon sok igen előkelő úrra vonatkozik, akik külföldön autót vásárolnak, bejönnek egy külföldi rendszámmal, Magyaror­szágon járatják ezt az autót, adót nekik ezután nem kell fizetniök, mert külföldi autó és min­den évben egyszer kimennek Svájcba, Francia­országba, vagy ahova nekik előnyösebb, kicse­rélik, vagy megújítják a rendszámot és vissza­jönnek. (Jánossy Gábor: Ha kiderül, az ilyene­ket meg kell büntetni! — Farkas István: De ezeket nem fogják!) Szeretném tudni, van-e nyilvántartása a rendőrségnek, hogy Magyar­országon hány ilyen autó szaladgál potyára. Annak a szegény teherautósnak, aki most küsz­ködik és próbál vidéki fuvarozással valamelyes exisztenciát a maga részére biztosítani, kímélet nélkül meg kell fizetnie mindazokat az adókat, amelyeket e tekintetben rá kirónak. Aki itt va­lamelyik Buick, vagy más előkelő márkájú kocsival szaladgál az úton, külön soffőrt tart magának, külön garázst és nem tudom mi min­dent tud tartani, akinek tehát a kényelméhez, a luxusához hozzátartozik ilyen előkelő fogai az minden évben beleül a kocsijába, kimegy Párizsba, megspórolja a vasúti költséget. semmivel sem kerül neki többe, kap egy új 36*

Next

/
Thumbnails
Contents