Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-283

250 Az országgyűlés képviselőházának 283. ülése 19 S If május 25-én, pénteken rendszámot, visszajön és Magyarországon újra szaladgál autójával. Nem méltóztatnak gondolni, hogy amikor Magyarországon megfognak minden adóbevételi lehetőséget, (Farkas István: És terveznek új adókat!) amikor a pénzügyminisztérium kifürkész mindent, hogy hol lehetne még egy pár fillért kipréselni az adófizetőkből, akkor ezeket az előkelő urakat, akiknél nem számíthat jövedelmük és vagyoni viszonyaik mellett az, hogy ezt az adót megfizessék, akik tisztán sportot csinálnak abból, hogy nem fizetnek adót, hogy ezt megtakarítsák, akik itt Magyarországon élnek, használják az utakat, (Farkas István: Úgy van!) és mindent, akiknek a magyar adófizetők tartoznak jó utakat karbantartani, hogyan jönnek ahhoz, hogy itt ingyen szaladgáltassák autóikat. Az egyik oldalon van egy 48 milliós cukoradó, a szegény embernek a kávéjába tett minden kockacukor után jneg kell fizetnie az adót, a másik oldalon az előkelő gróf Tascher urak tíz éven keresztül egy fillér adót nem fizetnek és erre a pénzügyminisztérium azt mondja, hogy ez nem adócsalás, nem követett el adócsalást, mert nem adott be adóvallomást, mert csak az követhet el adócsalást, aki adóvallomást adott be és látjuk a tömegét ezeknek a luxusautóknak, amelyek itt szaladgálnak és amelyek után nem fizetnek adót. Volna tehát itt jövedelem, amit meg lehetne fogni. (Farkas István: Hogyne!) Az előkelő, nagy pénzintézeteknél vannak még olyan jövedelmek, amelyeket meg lehetne találni és nem kellene a munkás kereseti adójának pótlékolásából, úgy tudom, körülbelül 20 milliót az állam részére mint bevételt a költségvetésbe beállítani, hanem békében lehetne hagyni ezeket az embereket, akik anélkül sem keresnek annyit. hogy abból a legszükségesebb életszükséglet! cikkeket meg tudnák vásárolni. ïln a pénzügyminiszter úr költségvetését általános bizalmatlanságom alapján nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Báró Vay Miklós! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Következik? Petrovics György jegyző: Schmidt Miklós! Elnök: Nincs itt; jelentkezése töröltetik. Következik? Petrovics György jegyző: Strausz István! Strausz István: Igen t. Képviselőház! (Halljttk! Halljuk!) Peyer előttem szólott t. képviselőtársam megengedi nekem, hogy be nem kapcsolódom beszédébe. Ezt egyedül annak tulajdonítsa, hogy egészen különleges alkotmánybiztosíték: a Legfőbb Állami Számvevőszék védelmében szólalok fel. Annak tudata, hogy a Legfőbb Állami Számvevőszék nemzetünk életében erős alkotmánybiztosíték, elmélyült és meggyökeresedett. Azzal nemzetünk életében mindenki tisztában van, hogy a Legfőbb Állami Számvevőszék magasrendű feladatot tölt be az államkormányzatban, az állami bevételek felhasználásának, az államvagyon és a teher állagában a változásoknak ellenőrzése körül. E mellett az államháztartás területén sok, különfélénél különfélébb ügykörben termékeny ellenőrző feladatot végez. A Legfőbb Állami Számvevőszék alkotmányjogi jelentősége történelmi múltjában jegecese dik ki. Ezt a történelmi multat legalább alaprészeiben ismertetnem kell márcsak azértis, hogy felszólalásomban félre ne értessem, illetőleg hogy megértessem. Megszervezését Deák Ferenc kezdeményezte a miniszteri felelősséget kimondó 1848 : III. te. érvényesítésének körülbástyázására. Deák Ferenc idevonatkozó beszédei szerint magasrendű ellenőrző feladata körére olyan különálló, függetlenségében anynyira kiépített hatóságként kell megszervezni a Legfőbb Állami Számvevőszéket, hogy sem a király, sem az országgyűlés, sem pedig a kormány befolyása ne érvényesülhessen az ellenőrzésben szerzett észleletei alapján leszűrődő megállapításainál. Legyen a Legfőbb Állami Számvevőszék — emelte ki Deák Ferenc beszédében — a nemzet őrszeme. Olyan erős őrszeme, amelynek világos látását elhomályosítani ne tudja semmiféle hatalmi tényező. Külön kívánta Deák Ferenc a megszervezendő Legfőbb Állami Számvevőszék függetlensége megtépázhatatlanságának egyik erős biztosítékául, hogy elnökét az országgyűlés életfogytiglani hatállyal válasz sza, feladatkörének betöltésében a legsúlyosabb egyéni felelősség mellett. Deák Ferenc elvi álláspontjával a kormány, a politikusok nagyrésze, sőt maga a király sem értett teljesen egyet. A vélelmezett jogköxt túlnagynak ítélték. Ezért húzódott sok éven át a Legfőbb Állami Számvevőszék megszervezése. Az 1848 : III. te. életbeléptetéséből kifolyólag főkönyvelési osztály állíttatott fel a pénzügyminisztériumban, a kormány pénzügyi intézkedéseinek ellenőrzésére. Deák Ferenc és elvtársai azonban a főkönyvelési osztály ellenőrzését látszatellenőrzésnek minősítették s ebben osztozott a magyar adózóknak egyeteme. Végre az 1870. évet megelőző három-négy év alatt úgy a parlament, mint a kormány a Legfőbb Állami Számvevőszék felállításának szükségességét Deák Ferenc megokolása és .a szerzett tapasztalatok alapján elismerte. A megszervezésre az első javaslat az volt, hogy maradjon meg a főkönyvelési osztály, de nem mint pénzügyminisztériumi, hanem mint miniszterelnökségi szerv. Ezzel a javaslattal több független politikai faktor nem értett egyet, sőt maga gróf Andrássy Gyula sem tartotta ezt a nemzet érdekében megnyugtató megoldásnak. Közben I. Ferenc József apoístoii királyunkat is megnyugtatta gróf Andrássy Gyula (miniszterelnök, hogy alkotmányunk szerint a Legfőbb Állami Számvevőszéknek a vagyoni, illetőleg pénzügyi vonatkozású királyi elhatározásokkal szemben emelt nehézményei királyi személyének szentségét és sérthetetlenségét abszolúte nem érintenék, mert e nehézmények egyedül és kizárólag a javaslatot, illetőleg előterjesztést tevő felelős miniszterekre vonatkoztathatók. A vázlatosan ismertetett vajúdó tárgyalások után Lónyay pénzügyminiszter terjesztette a Képviselőház elé a Legfőbb Állami Számvevőszék felállításáról és hatásköréről szóló törvényjavaslatot, amely törvényerőre is emeltetett és törvénytárunkba, mint 1870: XVIII. ,tc. iktattatott be. Ez a törvény változatlanul érvényben maradt 1880-ig, amikor a _ Legfőbb Állami Számvevőszék első elnöke, Gajzagó Salamon az ellenőrzés körül 10 év alatt szerzett tapasztalatai alapján készült, az 1870. évi törvényt kiegészítő és módosító törvényjavaslatot mutatott be Tisza Kálmán miniszterelnöknek. Tisza miniszterelnök ezt a javaslatot a felmerült észrevételek tisztázása után az országgyűlés elé terjesztette. A javaslatot az ország-