Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-283

246 Az országgyűlés képviselőházának í mentességről, amely 15 éven át teljes adómentességet biztosít és azután további tíz éven keresztül 75, illetve a második kategóriánál 50%-os adómentességet és lesz egy harmadik kategória, ahol 15 éven keresztül lesz a teljes adómentesség biztosítva. (Egy hang a baloldalon: És a szoba-konyha lakások?) Méltóztassanak megvárni, míg a rendelet megjelenik. Azt hiszem, néhány napon belül tisztán fognak látni a képviselő urak. (Rassay Károly! Érdekes lesz az, hogy mi fővárosiak olvassuk majd, hogyan szabályozzák a fővárost!) Előbb méltóztatott valaki nagyon méltatlankodni azon, hogy a főváros terhére adok 15 éves adómentességet! (Rassay Károly: Nem én méltatlankodtam! Én csak amiatt méltatlankodom, hogy nem a főváros szabályozza Önmagát! Nem a közmunkatanács, hanem a pénzügyminiszter szabályoz! - Zaj.) Eluök: Csendet kérek! Imrédy Béla pénzügyminiszter. T. Ház! Ha tőkepolitikai kérdésekről szólok, akkor legyen szabad egész röviden egy általános jelentőségű kérdésre a t. Ház figyelmét felhívnom. Bizonyos nyomatékkal vagyok kénytelen, ezt tenni, még pedig azért, mert nem konkrétum az, amiről beszélni kívánok, hanem inkább a mentalitás, a beállítottság kérdése. A t. Ház gondolkodását és felfogását szeretném ráirányítani egy olyan problémára, amelyről nemcsak gondolkoznunk, hanem ha annak helyességét átérezzük, annak irányában cselekednünk is kell. T. Ház! A legutolsó évszázad folyamán egy gazdasági rendszer alakult ki, amely gazdasági rendszer jellemzője az volt, hogy a magántulajdon alapján állt — amelyen, azt hiszem, továbbra is állani óhajtunk — és ezen az alapon állva, igen magas materiális életstandardot biztosított az emberiség javára, a szükségleteknek egy olyan kielégítési fokát, amelyre a XVIII. század végén, vagy a XIX. század elején még gondolni sem mertek. Hogy a magántulajdon elve alapján álló gazdálkodás ezt az eredményt el tudta érni, ezt két elv érvényesítésének köszönhette. Az egyik elv volt a munkamegosztás elve, tehát &SY, a társadalmat differenciáló elv. A másik volt a tőkegazdálkodás elve, amelyet integráló elvnek nevezhetek, mert — amint az előbb mondottam —a tőke legjellegzetesebb (tulajdonsága az, hogy szervező erőt képvisel és a termelés különböző elemeit a produktív munkásságra összehozza. Ennek a két elvnek az érvényesítése vitte az emberiséget a mai magas materiális színvonalra. Hogy azonban ezt a színvonalat meg tudjuk tartani, ahhoz szükséges az, hogy ez a két elv, tehát egyrészt a munkamegosztás elve, másrészt pedig a szervező elv érvényesüljön. E szervezési elv terén a tőke előnyét abban látom, hogy a tőke bekapcsolj emberi természetben rejlő józan önzést a köz szolgálatába. Ezt a szervező erőt próbálták más rendszerek más úton-módon helyettesíteni. A legnagyobb, gigantikus ilyen kísérlet az, amelyet Oroszországban most látunk, ahol a tőkét meg akarják semmisíteni és 'azt a szervező erőt, amely a termelés különböző tényezőit összehozza, felsőbbségi rendeletekkel, erőszakkal, illetve bizonyos tekintetben a mentalitás átalakításával igyekeznek megvalósítani. Azt hiszem, hogy ennek a [kísérletnek az eredményei eddig nem mutatkoznak valami nagyon csábítóaknak. (Ügy van! Ügy van!) En azt hiszem, hogy okosabb, ha megmaradunk a régi szervező elvnél és ha továbbra is a tőkegazdálkodás keretében igyek3. ülése 193% május 25-én, pénteken szünk működni és megmaradni. (Helyeslés jobbfelöl.) Hogy azonban a tőkegazdálkodás folytatható legyen, ahhoz az szükséges, hogy hitel legyen, hitel álljon rendelkezésre. Mert hiszen a hitelgazdálkodásnak előnye az azt megelőző pénzgazdálkodás felett éppen az volt, hogy a vállalkozónak és a tőketulajdonosnak nem kellett szükségképpen ugyanannak lennie, hanem a hitéig révén a tőketulajdonos a vállalkozó rendelkezésére tudta bocsátani ezt a szerzvező erőt. Hogy azonban ez továbbra is meglegyen, ehhez viszont az szükséges, hogy a hitelt ápoljuk. Itt térejk azután vissza arra, hogy nekünk igenis vigyáznunk kell a tőkeképződésre, hogy nekünk a legiszlációban, a végrehajtásban, az adminisztrációban, de — minthogy minden hitel a bizalmon alapul — még az atmoszféra megteremtésében, (Ügy van! Ügy man! a jobb- és a baloldalon.) a sajtóban és a beszédekben is, igenis vigyáznunk kell arra, hogy ezt a tőkét el ne ijesszük, hogy ezt a tőkét ápoljuk, megnyugtassuk, mert tőke nélkül ez az ország sohasem fog a materiális jólét állapotába jutni. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Gazdasági helyzetünk nehézségeinek egyik leglényegesebb okát és eredetét abban látom, hogy ez az ország, «mely évtizedeken keresztül úgy tudta a maga belső gazdasági egyensúlyát fenntartani, a maga termelő apparátusát fejleszteni és a szociális viszonyokat is javítani és előremozdítani, hogy tőkét importált és — sajnos — emberanyagot volt kénytelen exportálni, (Ügy van! Úgy van! jobbfelöl.) egyszerre vesztette el a tőkeimport és az emberexport lehetőségét. Az utóbbit nem sajnálom, csak konstatálom, mint tényt. Ennek következtében egy kétoldalról kiéleződő problémával áll szemben az ország és ennek a problémának megoldása csak az lehet, ha ennek az itt felszaporodó emberanyagnak saját belső tőkéjével — mert külföldi tőkére jóidéig nem számíthatunk — tud kenyeret és munkát adni.- (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) Ehhez pedig tőke kell és éppen ezért nekünk a belső tőkeképződést minden eszközzel elő kell mozdítanunk, nemcsak legiszláeióval, rendszabályokkal, hanem a bizalom atmoszférájának a megteremtésével is. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Én ebben az irányban dolgozom és abban a reményben, hogy a t. Ház ezeket a törekvéseimet méltányolja, kérem költségvetésem elfogadását. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps jobbfelöl és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Megállapítom, hogy a miniszter úr beszédét 8 órakor kezdte és 8 óra 40 perckor végezte. A házszabályok 153. §-a alapján tehát a pénzügyi tárca költségvetése általános vitájának ideje 40 perccel hosszabbodik meg. Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Peyer Károly! Peyer Károly: T. Képviselőház! (Zaj és mozgás a jobboldalon. — Farkas István: Talán inkább szünetet adott volna az elnök úr!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Méltóztassék beszédét megkezdeni! Peyer Károly: T. Képviselőház! A pénzügyminiszter úr beszédében és általában az összes miniszter urak felszólalásaikban egészen új rendszert honosítanak meg, amelyet a magam szempontjából, de parlamentaris szempontból sem tartok helyesnek. A miniszter urak a vita közepén állanak fel és mondják el néze-