Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-283

Az országgyűlés képviselőházának 28 S. igen t. képviselőtársam sok adatot hozott fel a lakásépítési ^ tevékenység előmozdításának indokolására és ismét operált a lakásviszonyokra vonatkozó számokkal. Ezekkel a számokkal most nem kívánok vitába szállni, csak arra a megállapításra vagyok bátor utalni, amelyet Éber igen t. képviselőtársam tett, amikor azt mondotta, hogy maga az a tény, — és megállapításában én is osztozom — hogy nagyszámú üres lakás áll rendelkezésre, azt mutatna, hogy nem azért laknak az emberek sűrűn összezsúfolva, mintha nem volna lakás, hanem azért, mert szegények, nem tudják megfizetni a drágább lakást. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Bródy Ernő: Nem egészen úgy van! — Zaj balfelől.) Ennek következtében az a helyzet, hogy hiába növeljük a lakáskínálatot, hiába segítjük elő az építkezést, ezzel aligha segítünk azon a helyzeten, hogy némely területen, sajnos, zsúfoltan, kevésbbé higiénikus viszonyok között élnek az emberek. Amikor azonban a lakásépítési kérdéssel foglalkozom, ezt nemcsak abból a szempontból tehetem, vájjon higiénikus és szociális szempontból kívánatos-e több lakást termelni vagy sem, hanem két másik szempontból is vizsgálnom kell a kérdést. Az egyik az úgynevezett adópolitikai szempont. Erre csak egészen röviden utalok. Az adópolitikai szempont azt kívánja, hogy az államháztartásnak az a fontos pillére, amelyet a házadó reprezentál, lehetőleg a maga intaktságában óvassék meg, mert hiszen olyan lakásépítő tevékenység folytatása, amely lakáskrachra és ennek következtében a lakások értékének és a házbéreknek igen nagymértékű süllyedésére vezethetne, az államháztartásban messzemenő kiesést vonna maga után. (Peyer Károly: Tessék más bevételi forrásokat keresni! — Rassay Károly: A házbéreknél nem jelentkezik ez a nagy krach! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Imrédy Béla pénzügyminiszter: Ettől elte kintve, mint pénzügyminiszternek más funkcióm is van: nemcsak kincstári miniszter vagyok, hanem a hitelügyek minisztere is. Ennek következtében bizonyos tőkegazdálkodási szempontokra is fokozott figyelemmel kell lennem és amikor nyilatkozom a t. Ház előtt, kénytelen vagyok utalni ezekre a szempontokra is, hogy cselekedeteim rugóját tisztábban méltóztassanak látni. (Helyeslés.) Sokszor halljuk azt az ellenvetést, hogy a lakásépítő tevékenységet nem kellene megakadályozni, mert hiszen azok a tőkék, amelyeket a lakásépítés magához von, mint anyagért fizetett ár, mint munkabér, ismét forgalomba jönnek és a közgazdasági életben bizonyos élénkülést idéznek elő. (Peyer Károly: Ügyis van!) Bizonyos fokig ez kétségtelenül így van, csakhogy azok a tőkék, amelyek ilyen módon felhasználtatnak, mint tőkék megszűnnek létezni. A tőke legnagyobb hivatása ugyanis az, hogy szervező erőt reprezentál és lehetővé teszi azt, hogy a termelés különbözői elemei egymásra találva, produktív tevékenységet fejtsenek ki. Ha már most ezt a tőkét, mint szervező erőt, beállítom egy bizonyos vonatkozásban a lakásépítésre, akkor itt meg fog semmisülni mint tőke, ismét jövedelemrészecskékre porlik szét. Amíg ezek a jövedelemrészecskék ismét nem accumulálódnak, össze nem jönnek, tőkévé nem sűrűsödnek, (Peyer Károly: Nyolc nap alatt!) addig produktív közgazdasági tevékenységet nem tudnak kifejteni. Éppen úgy van ez, mint ahogy az esőképződésnél és a csapadéknál látülése 193% május 25-én, pénteken 245 juk: a párácskák, amelyeket a nap melege felszív, — a párácskák itt a jövedelemrészeeskék — felhőkké tömörülnek, azután eső alakjában ismét termékenyítőleg hullanak a földre. Ha már most esőgazdasági politikát lehetne folytatni, akkor egészen világos, hogy elsősorban azokra a területekre kellene vezetni, rezerválni az esőt, amelyek jobban rá vannak szorulva, mint azokra, amelyek már kaptak. Ha pedig a gazdasági élet területeit ebből a szempontból nézem, akkor azt látom, hogy a lakásépítő tévé kenység, különösen Budapesten, éppen elég esőt kapott az utóbbi években és vannak a közgazdasági életnek olyan területei, amelyek sokkal, de sokkal inkább rá vannak szorulva arra, hogy termékeny eső öntözze őket. (Peyer Károly: Ha a szikes földre küld esőt, az hiábavaló! — Zaja szélsőbaloldalon. Elnök: Csendet kérek! Imrédy Béla pénzügyminiszter: A másik ellenvetés 'az, hogy a közgazdasági életben javu-i last úgynevezett Ankurbelung nélkül nem lehet előidézni. Megvan a maga igazsága ennek az ellenvetésnek, csakhogy az Ankurbelungnak tulajdonképpeni értelme tés jelentősége azokban az országokban nyilvánul meg, ahol vannak tőkék, amelyek rendelkezésre állanak, mert ott, ha a^ tőke-rezervoárból egy részét a tőkének kimerítjük es Ankurbelung céljára mozgásba hozzuk, ezáltal a gazdasági életben újabb rentabilitási sanszok keletkeznek, amelyeket a többi meglévő tőke igyekszik kihasználni és maga is mozgásba jön. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Imrédy Béla pénzügyminiszter: Természetesen nálunk, ahol a tőkeképződés — sajnos — alacsony fokon áll, a meglévő kevés tőkéknek egy területre — az építkezésre — való rátere; lése csak azt idézi elő, hogy e tőkék meg fognak semmisülni, és mivel nincs további tőke a rezervoárban, amely mozgásba tudna jönni, az Ankurbelungnak távol sincs olyan hatása, mint azokban az országokban, ahol, mint például Angliában, egy krízisnek az szokott a következménye, velejárója és rendesen a feloldója lenni, hogy nagyarányú tőkék gyűlnek össze, amelyek olcsó kamattal keresnek azután elhelyezkedést a piacon. T. Ház! Ezek voltak azok a tőkepolitikai megfontolások, amelyek engem arra irányítottak, hogy ne menjünk túlmesszire azon a téren, hogy a lakásépítési tevékenység alátámasztására az összes meglévő tőkéket erre >az egy szektorra tereljük, mert ezzel lehetetlenné válnék a mi számunkra, hogy a közeljövőben rendelkezésre álló tőkékkel sokkal fontosabb feladatokat oldjunk meg. Igenis vannak sokkal fontosabb feladataink és azoknak részére igyekezem a tőkepiacot ápolni és kímélni. Azok az adatok és konkrétumok, amelyeket Petrovácz igen t. képviselőtársam itt a készülő rendeletről felsorolt, részben helyesek, részben nem helyesek. Abban a tekintetben helyesek az információi, hogy a rendkívüli adómentességre vonatkozólag tényleg szándékozom egy rendeletet kiadni és megerősítem azt is, hogy május folyamán ez a rendelet meg fog jelenni. Az a megállapítása is helyes, — és ebben egyetértett velem — hogy ez a rendelet igyekezik a házadómentességet olyan módon beállítani, hogy az egyben városfejlesztési célokra is szolgáljon és ne válogatás nélkül vonatkozzék a város egész területére. Az is helyes, hogy két, illetve három különböző kategóriájú adómentességről lesz szó a rendeletben, nevezetesen egy olyan adó-