Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.
Ülésnapok - 1931-283
Az országgyűlés képviselőházának 283. bet reális számításnak elfogadni, ebben az esetben azonban nincs jövedelemcsökkenés, ebben az esetben az adóalap esése magától értetődő, természetes, sőt bizonyos jövedelemszaporulat van. T. Képviselőház! En teljesen indokoltnak tartom a rendkívüli házadómentességet, úgyis mint támogatást, úgyis, mint munkateremtő alkalmat, már csak azért is, mert hiszen a pénzügyminiszter úrnak is be kell vallania, hogy egész költségvetésében a legnagyobb masszát a házadó teszi iki, tehát a házadó az, amely minden más adómemen felül az ő költségvetését megduzzasztja. Most már május végén vagyunk. A miniszter úr legutóbb azt Ígérte, hogy május végére megjelenik a rendkívüli házadómentességet biztosító rendelet, e percig azonban ez a rendelet még nem jelent meg. Más évben ilyenkor volt a legnagyobb építési tevékenység, ma azonban az első évnegyedben a tavalyi 411 építési engedéllyel szemben csak 176-ot adtak ki, a tavalyinak 43%-át és ezek közt is főként földszintes házakra adtak ki engedélyeket, a tavalyinak 46%-át; az egyemeletes házakra vonatkozó engedélyekből már csak 40%-át, a többemeletesekre vonatkozókból pedig már csak 32%-át adták ki a múlt esztendőben kiadott engedélyeknek. Ez így nem mehet tovább. A leghaszínO'Sabb idő elmúlik, az építeni akarók abszolúte nem tudnak kalkulálni, (Ügy van! a baloldalon.) mert nem ismerik még ezeket a rendelkezéseket, amelyekkel kalkulálniok kell. Nem tudom, miért késik ennek az Ígéretnek a beváltása és kinek használ ez a késes. A rendelettervezetről elterjedt hírek igen különbözők és igen vegyes érzelmeket váltanak ki. A magam részéről például végtelenül helyeslem a miniszter úr rendelettervezetének azt a részét, — ha úgy áll — hogy nem akar általános és nem akar külterjes adókedvezményt adni, ellenben az adókedvezményt a városszabályozás szolgálatába kívánja állítani. Ez feltétlenül honorálandó és elismerendő dolog, mert tényleg a városszabályozást, a város fejlődését kell elősegíteni ezekkel az adókedvezményekkel. De ha ez így van, akkor ebben a koncepcióban benne kell lennie a Tabánprobléma megoldásának, benne kell lennie a belső Erzsébetváros rendezésének (Ügy van! a baloldalon.) és benne kell lennie az Andrássy-út meghosszabításának is. amely problémák olyanok, hogy egyedül alkalmasak nagyobb méretű építkezések lebonyolítására. Nem kifogásolom, hogy a külterjességet azzal méltóztatik ellensúlyozni, hogy főként a város belterületére méltóztatik rayonokban az adókedvezményt megadni kívánni, de ezek között nagyon kérném, hogy a Horthy Miklós Kertvárosnak, amely tisztviselők alapítása és ahol tisztviselők építenek, méltóztassék az adókedvezményt szintén megadni. Ügy írják a lapok, hogy ez az adókedvezmény, amelyet méltóztatik adni kívánni, tulajdonképpen 15 éves, úgynevezett teljes adómentesség, amely az eddigi általános 15 éves adómentességtől abban különbözik, hogy ebben a fővárosi adót is el méltóztatik engedni, természetesen a régi recept szerint a törvényhatóságra hárítva át a 0 terhek jelentős részét. (Éber Antal: A törvényhatóság kívánta legjobban az adómentességet! Sürgette!) Ezt megszoktuk ebben a formában. A többiben próbálni méltóztatik egy 1959-ig terjedő, részben 75, részben 50%-os kategóriájú adókedvezményt adni. Ez a fix szám, amely nem azt mondja, hogy 25 évi ülése 19 3 í május 25-én, pénteken 237 adómentesség van, hanem egy bizonyos dátumig zárja le az adómentességi időt: veszedelmes dolog, mert például a folyó évre ez az adómentesség már teljesen elveszett, mert hiszen ebben az évben már elmúlt május 15-ike, ameddig fel lehet mondani a bontás alá érett régi házakban. Csak augusztus 15-én lehet tehát felmondani november 15-re, a 2000 pengőnél nagyobb bérű lakásoknál pedig csak a jövő év május 15-ére. Ezeknek lebontásával tehát az idén már munkaalkalom nem adódik, üres telkek pedig azokon a belső területeken, ahová méltóztatik az adómentességet kontemplálni, nincsenek. Egy esztendő tehát már elveszett, úgyhogy a rendkívüli adómentesség legfeljebb kilenc esztendőre vonatkozik és amennyiben ez csak 75%-os lesz, úgy effektive csak hat és háromnegyed évi adómentességről van szó, az 50%-os adómentességnél pedig csak 4 és fél évről. Annál, aki a végső terminus idején, 1938-ban épít, az egész adómentesség már csak négy és félévre, illetőleg három évre redukálódik. Ügy látom, hogy itt »parturiuut montes, nascetur ridiculus mus«, a hosszú gondolkodás és tárgyalás eredménye olyan lesz, hogy amellett a kecske is megdöglik és a káposzta is elpusztul. A miniszter úr boldog lesz, mert kint lesz a rendelet és nem zaklatják többé adókedvezményi rendeletekért, az építtetpk viszont nem tudják felhasználni, mert ezekkel a segítségekkel az építkezés rentabilitását biztosítani nem lehet; az államkincstár érdeke is megóvatik, mert ha nincs adómentességért folyamodó, akkor nincs adómentesség sem. Nagyon kérem a miniszter urat elsősorban arra, hogy bármilyen legyen is ez az adómentességi rendelete, méltóztassék azt minél előbb kibocsátani. Méltóztatott egy májusvégi terminust ígérni- Számontartjuk azt, hogy a májusból már csak néhány nap van hátra és számon kérjük a miniszter úrtól, hogy ezt az ígéretét megtartsa. " A második, amit kérünk, az, hogy méltóztassék ezeket a terminusokat lehetőleg valamivel kitolni és az adómentességet nem dátumra, hanem évek számára átváltoztatni. Ha tíz évet méltóztatik kontemplálni, akkor méltóztassék annak is tíz esztendő plusz adni a 15 év után, aki 1938-ban akar építtetni. A mélyen t. miniszter űr beszédében Odysseushoz hasonlította magát, aki sokat szenvedett azért, hogy mégisi hazavezethesse társait Ithaka-szigetére. Idézetében két sorral előbb is és utóbb is talált volna ennek a törekvésnek megítélésére jellemzőbb mondatokat. Tudniilik (olvassa): %.\ . ög fiáÁa noX^á nXáyxd-ri, insl Tçoing ieçbv moÀted-çov ëneçoe.« (Jánossy Gábor: Divatba jön Homerosü) Tudniillik ő sokat bolyong és hánykódik az antik pénzügyi elméletek tengerén, mialatt az ország szentélye lassan tönkremegy. Ha pedig két sorral tovább olvasta vagy mondotta volna, a következő szöveget találta volna (olvassa): »... àÀX oèô' Ü£ ézáQ ovo, iççuçecTO îèfievôç TISQ' avx&v yàç> ocpsrécfiOtv áraoS'a Àlfîocv őAovzo.« (Jánossy Gábor: Nagyon helyes! Klasszikus isíkola!) Vagyis: hiába akarta Odysseus is hazavinni társait Ithaka békés szigetére, nem sikerült neki. Miért 1 ? Mert saját hibájuk folytán nem kerültek oda. (Berki Gyula: A pénzügyminiszter iirnak azonban sikerült a túloldalt az Ödysseiára rávezetni!)
