Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-283

236 Az országgyűlés képviselőházának 283. ülése 193% május 25-én, pénteken első emeleten. Ez a statisztikai adat az építészeti tükörben azt mutatja, hogy ezek a földszinten és az első emeleten lévő, egy-, illetőleg kétszobás lakások mind azokban az épületekben vannak, amelyek lebontásra már teljesen megérettek, amelyeknek pótlásáról tehát gondoskodni kellene. (Eber Antal: Éppen elég új ház van már!) T. képviselő úr, az új házakban például a III. emeleten már csak 1401 üres lakás található, a IV. emeleten már csak 525, az V. emeleten pedig 208; ezek tehát nem teszik az üres lakások zömét. (Éber Antal: Nemcsak az új házakban van harmadik emelet!) A régi házakban kevésbbé van harmadik emelet, mert a harmadik emeletek építése körülbelül az 1900-as években volt szokásos, addig kétemeletnél magasabb épületeket nemigen emeltek. Egy kis disputája volt a pénzügyminiszter úrnak a laksűrűségi számadatok tekintetében. A székesfővárosi statisztikai hivatala a laksürűségi számításoknál a legtökéletesebb módszert alkalmazza, amennyiben csak a rendes lakásokra van tekintettel, úgy a szobánkénti, mint^ a helyiségenkénti laksűrűség megállapításánál. Kétségtelen dolog, hogy a szoba, illetőleg helyiség fogalmát a különböző országok és a különböző nemzetek statisztikai hivatalai különbözőképpen értelmezik. Még az az 56 német város is, amely e tekintetben egységes állásfoglalásra volna utalható, különféleképpen értelmezi a lakrész, illetve a helyiség fogalmát. Ebből következik tehát, hogy abszolút biztonsággal nem hasonlíthatók össze ezek a számadatok, relatíve azonban mégis csak összehasonlíthatók, mert hiszen össze kell őket hasonlítanunk. Nálunk az átlagos laksűrűség a rendes lakásokban, helyiségenként^ átszámítva, az egy helyiségből álló lakásoknál még mindig 3*1, az egyszobás lakásokban még mindig 1*80« Általában a legutóbbi 20 esztendő alatt . 1* 20-ról csak 1'14-re tudtuk leszorítani a laksűrűséget. Ugyanakkor a német statisztika adatai szerint, amelyeknél koncedálok nüanszbeli differenciákat, de nem lényegbelieket, Münchenben 1'03, Berlinben l'Ol, Kölnben 0'99, Dresdenben 0-89, Lipcsében 0-88, Hamburgban 0 86 és Brémában 0*81 a laksűrűség. Méltóztatnak látni, hogy elég messze távolságban vagyunk attól, hogy a laksűrűség szempontjából ne volna szükség valami stimuláló, valami elősegítő kormánytámogatásra a tekintetben, hogy a lakások építését forszírozzuk. Az átlagos laksűrűség egyébként nem fejezi ki tökéletesen a való viszonyokat, pert túlságosan leegyszerűsített alakban, szemlélteti a képet. Ehelyett sokkal helyesebb, ha a tényleges laksürűségi viszonyokat nézzük. A tényleges laksűrűség tudniillik azt fejezi ki, hogy hány lakó jut ténylegesen egy-egy szobára, illetve egy-egy helyiségre. Ha ebből a ^szempontból nézzük meg 1930. évi statisztikánkat, akkor azt tapasztaljuk, hogy szobánként egy lakóval csak 43.000 lakás van, szobánként két lakóval 85.000 lakás, — csak a kerek számokat mondom — szobánként három lakóval 50.000 lakás, szobánként négy lakóval még mindig 28.000 lakás van, szobánként öt lakóval 15.000 lakás van, szobánként hat lakóval 8000 lakás van, szobánként hét lakóval — ez óriási szám — még mindig 8000 lakás van,^ szobánként nyolc lakóval 1800 lakás van^szobánként kilenc lakóval 882 lakás van, szobánként 10 lakóval pedig még 400 lakás van. Most átugrom a következő adatokat és csak arra mutatok rá, hogy szobánként 15 lakóval még mindig kilenc lakás van és szobánként 20 lakóval még mindig van egy lakás. Méltóztatnak tehát látni, hogy a szobánkinti laksűrűség azután a budapesti állapotok igazi képét mutatja és mutatja azt, amit mondottam, hogy több háztartás egy lakásba költözik össze; (Ügy van} Ügy van! balfelől.) hogy összeköltözik apa és fiú, (Malasits Géza: Egészségtelen dolog!) hogy összeköltöznek rokonok és ismerősök (Bródy Ernő: Nemcsak rokonok, hanem akiknek semmi közük sincs egymáshoz!) és egészségi és erkölcsi szempontból meg nem engedhető viszonyok között élnek. Ha az átlagos laksűrűség fölötti lakásokat veszem, azt látom, hogy négyen laknak egy szobában átlagosan még a lakások 12%-ában, öten laknak egy szobában a lakások 6'5%-ában és a lakások 3'2%-ában hatan-heten laknak egy szobában. Mélyen t. pénzügyminiszter úr, ez azután más képét adja a budapesti lakásviszonyoknak! (Ügy van! Ügy van! balfelől.) De még jobban megvilágítj a a lakásviszonyok képét, ha az albérlők és ágybérlők kontingensét kutatjuk, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) mert ebben szomorú felfeléemelkedés van nálunk. 1910-ben az albérlővel, illetve ágybérlővel bíró lakások száma 51.000 volt. Megjegyzem, most 240.000 lakás van Budapesten. 1920-ban 47.000 volt az albérlővel, illetve ágybérlővel bíró lakások száma és 1930-ban is 47.000 ilyen lakás van, tehát a lakásoknak egyötödrésze albérlővel, illetve ágy bérlő vei bír. Az albérlők számában visszaemelkedés van, mert 1910-ben 127.000 albérlőt tartottak nyilván, 1920-ban 97.000-ret és 1930-ban ismét 100.000 fölé emelkedett ez a szám, amennyiben 1930-ban 106.000 albérlő és ágybérlő volt Budapesten. Percentualiter 1910-ben 14'5, 1920-ban 10*5 és 1930-ban 10 5% az albérlők számaránya az öszszes népesség létszámához arányítva. A budapesti lakásstatisztikának ezek azok a szomorú képei, amelyekre hivatkozni kell és amelyek sürgős segítséget igényelnek. A miniszter urnák igaza van abban, hogy a házadó alap 602 millió pengőről leesett 550 millió pengőre, vagyis nyolc és fél százalékkal csökkent. Ezt azonban nem az építkezés okozza, ez nem a többtermelésre vezethető vissza, mint ahogyan nem a tö'bbtermelésre vezethető vissza, hogy a mezőgazdaság áruindexe is leszállott az eredetinek 45, illetve 46%-ával. Ezt a csökkenést nem a többtermelésre kell visszavezetni, hanem a rendkívüli helyzetre. Azt sem az új vállalatok bősége, vagy az új vállalatok alakulása okozza, hogy az .iparvállalatok, amelyek 1928-ban még körülbelül 100 millió pengő plusszal zárták mérlegeiket, 1929ben 59 millió pengő minusszal zárták le őket. Ezt az óriási esést, az értékeknek ezt az óriási csökkenését nem a túltermelés okozza itt sem. Az építési költségek ellenben ma körülbelül 25—30%-kai olcsóbbak, mint valaha, s a telekárak is több mint 50%-kal alacsonyabbak, mint a múltban voltak. Ebből folyólag ma a ház értéke devalválódott, illetve kisebbedett a házak abszolút értéke, mert a régi házak értékét mindig a mai értékelési viszonyok szerint és ezek alapján számítják ki. De csökkent a jövedelmezőség is, mert hiszen új terhek jelentkeznek. (Zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk!) Hiszen a pénzügyminiszter^ úr tudja, hogy 50°/o-o,s pótlék van a házadóra kivetve, ami által a ház terhei is növekednek. Nekünk tehát a házadóalapot a mai csökkent értékkel lehet csak számításba vennünk és csak ezt le-