Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-283

Az országgyűlés képviselőházának 283. zölnénk a kívánságokat!) mert ott sokkal kedélyesebben tudnánk tárgyalni, mint itt ebben a nagy és drága helyiségben. A pénzügyi tárcával kapcsolatosan mindenekelőtt néhány apró jelentőségű ügyre vagyok bátor felhívni a pénzügyminiszter úr figyelmét. Az egyik az illetékegyenérték kérdése. Méltóztatik tudni, hogy azok a javadalmasok, különösen egyházi javadalmasok, akik javadalmuk után illetékegyenértéket kénytelenek fizetni, eddig félszázalékot fizettek érte ne gyedévenkint, most pedig 20%-os emeléssel 0'6%-ot fizetnek. Ezzel a múltban minden 35 esztendőben vásárolták meg maguknak ezt a javadalmas birtokot, most pedig már minden 27 esztendőben megvásárolják, vagyis az örökösödési adóval szemben rendkívül aránytalan túlterhelésben részesülnek. Méltóztatik tudni, hogy az illetékegyenérték ma már a földadónak háromnegyedrészét teszi ki, vagyis éppen ezeket a szegény javadalmasokat fokozottabban sújtja az adó. Nagyon szeretném, ha a pénzügyminiszter úr ezt a kérdést revízió alá venné, hiszen ha 1'0% illetékegyenértéket róna ki, még mindig többszörösét fizetné ki az ilyen javadalmas a birtokáért, mint amennyit az örökösödési adóban generációnként kifizetnek akkor, ha apáról fiúra száll a birtok. Ugyancsak anomália az, hogy bár az 1909. évi VI. törvénycikk és az 1925. évi 200. számú pénzügyminiszteri rendelet az egyházi alkalmazottak lakásait, különösen a lelkészlakáso> kat házadómentesekké teszi, ugyanezt nem terjeszti ki azoknak a tanítóknak lakásaira, akiknek ugyancsak az egyházi hatóságok adnak természetbeni lakást, holott ez törvény szerint magától következnék. Kérem a pénzügyminiszter urat, hogy ezt a kérdést is méltóztassék az egyházi javadalmasok érdekében minél előbb rendezni. Az általános vitában a budapesti lakásviszonyokról festettem itt egy statisztikai adatokkal alátámasztott képet, amelyben én a budapesti lakásviszonyok föltárásával kapcsolatosan arra kértem a miniszter urat, hogy a rendkívüli házadómentességre vonatkozó rendeletét mielőbb méltóztassék kiadni, méltóztassék Budapesten rendkívüli házadómentességről gondoskodni. (Müller Antal: Már nagyon várják!) A pénzügyminiszter úrnak néhány adatomra válaszolni méltóztatott, de engedje meg, hogy két adatának tévességét ezúttal beigazoljam. Az egyik az az adata, hogy aztinéltóztaj tik mondani, olyan alagsori lakásokról van szó itt, amelyekre a főváros építési engedélyeket még ma is kiad. A miniszter úr tévedésben van e tekintetben, mert a székesfőváros alagsori bérlakásokra engedélyt soha nem adott, nem ad ma sem és nem ad a közmunkatanács sem; egyedüla harmadik és a hatodik övezetben, az úgynevezett aiyaralóövezetben a házmesterlakás az egyedüli kivétel. De evvel ellentétben vannak alagsori bérlakások is bőségesen a városban lakhatási és építési engedély nélkül. Ezekre mondtam, hogyha lakásrazziákat rendelnénk el, előállna az alagsori és pincelakásoknak egész sora, amelyek engedély nélkül szolgálnak lakásul, amelyeket tehát a budapesti lakásstatisztikában az üres lakások kitöltésére igenis, föl lehetne használni. Másik tévedése a pénzügyminiszter úrnak arra vonatkozik, hogy abba a kategóriába, amelyet én sufni-lakásnak neveztem, mint úgynevezett be nem oszthatót, beletartoznak azok àz épületek is, amelyek több emelet magassáülése 193% május 25-én, pénteken 235 gúak; gyárak, raktárak, templomok stb. Ott méltóztatik tévedni a miniszter urnák, hogy a nyolcadik rovatot méltóztatott megnézni. Ebben a nyolcadik rovatban vannak a több emeleten lévő lakások, — ezek igenis idetartoznak — ellenben a tizedik rovatban, a »be nem oszthatók« rovatában a főváros statisztikai hivatalának hivatalos válasza szerint (olvassa): »rendes lakások egyáltalában nem fordulnak elő, hanem oly bérlemények, amelyek emeletfekvés szerint a dolog természeténél fogva nem részletezhetők. így az 1930. évi népszámlálásnál kimutatott 642 »be nem osztható« bérlemény kizárólag pontonokból, uszályokból, komédiás kocsikból, kunyhókból (bolgár kertészek lakásai stb.) és ihasonló lakalkalmatosságakból állottak.« Méltóztassék tehát megengedni, hogy megállapítsam, ezt a kérdést igazán én ismertem valamivel jobban. Méltóztassék megengedni, hogy a továbbiakban felvilágosítsam a miniszter urat, hogy bódélakások nemcsak ebben a rovatban vannak, hanem vannak bódélakások, amelyek fel vannak sorolva a földszintes házaknál is. Például Budapesten a határon belül a földszintiek között felsorolt bódélakások száma 1662, a benne lakó családok száma 1956, a benne lakó lelkek száma pedig 5868. De itt vannak azok a barakvlakások is, amelyek szintén nem a budapesti lakásviszonyok emelésére szolgálnak s amelyek mint háborús maradványok, az állam birtokában vannak. Ilyenek az Auguszta-telep, — kórház volt — a Lenke-uti telep, a Mária Valéria-telep és a Zita-kórház baraktelepe. Ezekben a barakokban 2923 a lakások száma, 3327 család lakik bennük 11.671 lélekszámmal. Ugyebár ezek a baraklakások sem olyan lakások, amelyeknek pótlásáról nem kellene gondoskodni annál is inkább, mert ezek legnagyobb része fából van, tehát előbb-utóbb az összeomlás veszélye fenyegeti őket. Nem lehet lakásoknak nevezni a budapesti szükséglakásokat sem. A székesfőváros szükséglakástelepein 1493 szükséglakás van, ugyanannyi a családok száma, a lélekszám pedig 7199. A főváros ezenkívül magánházakban is bérel szükséglakásokat. Ezek száma 803, a bennük meghúzódó családok száma 1027, a lélekszám pedig 4818. Ha összeadjuk a székesfőváros területén a bódélakásokat, a baraklakásokat és a szükséglakásokat, akkor ezek száma összesen 6881, a bennük lakó családok száma 7703 s a bennük lakó lélekszám 29.546; vagyis kereken 7000 ilyen lakás van, amelyekben kereken 30.000 lélek lakik. Ha ezekhez hozzászámítom az illegális alagsori lakásokat, pincelakásokat és padláslakásokat, akkor kiderül, hogy 9000 ilyen lakás van és körülbelül 50.000 lélek lakik bennük. Méltóztatik tudni a miniszter úrnak, hogy az idei statisztika az év első negyedében 9702 üres lakást tüntet fel, vagyis 9000 olyan lakást mutat ki, amely nem emberi lakásnak való, Hogy ez a 9000 üres lakás is régi, elavult epületekben van, azt ugyancsak a statisztikai részletezés mutatja, mert nagyság szerint ebből a 9702 lakásból 4437 egyszobás és 2678 kétszobás lakás állott üresen, vagyis az egy- és kétszobás üresen álló lakások száma 7000, a 9000-nek tehát igen nagy százaléka. Ha pedig az emelet szerint való eloszlását nézzük ezeknek az üres lakásoknak, akkor azt látjuk, hogy az üres lakasok közül 3972, majdnem 4000, a földszinten, 2044 pedig az első emelten fekszik, tehát kereken ' 6000 lakás Van a földszinten es az