Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-283

Az országgyűlés képviselőházának 283. ülése 193U május 25-én, pénteken 229 ezek a követelések és cselekvő tőkék miből állanak és tényleg' lehetővé teszik-e a felosztást? Ezek után egészen röviden néhány inkább polemikus megjegyzésem volna az igen t. pénzügyminiszter úrnak május 4-én tartott beszédére. Teljesen egyetértek vele abban a tekintetben-, hogy az alapok tekintetében nagy haladás mutatkozik, amennyiben a számukat csökkentették, viszont a megmaradt alapoknak legnagyobb részét, illetve költségvetésüket és zárszámadásukat a zárszámadással és a költségvetéssel kapcsolatban ide hozták. Azonban a t. pénzügyminiszter úrnak azt a megállapítását, hogy a zárszámadásokban az összes alapokat felsorolták, eddigi ismereteim alapján nem írhatom teljesen alá, mert hogy csak három alapot említsek, amelyeket a zárszámadásban nem találok, itt van például az Országos Közgazdasági Alap, amelynek zárszámadását nem találom, már pedig ez békeidőben — azt hiszem az 1904 :XIV. te alapján — eléggé gazdagon volt dotálva, azután itt van egy honvédségi jóléti alap, amelynek nagyobb forgalma van, mint ennek az egész Közgazdasági Alapnak és itt van a rokkantak segélyezési alapja, amelynek zárszámadását szintén nem tudtam — eddig legalább — megtalálni. Ezt csak közbevetőleg jegyeztem meg, ellenben készséggel elismerem, hogy az alapok kezelése és apasztása tekintetében igen örvendetes haladás mutatkozik a múlttal szemben. Másik, bizonyos fokig polemikus megjegyzésem vonatkozik az utalványozási- és hiányjegyzékekre a legfelsőbb számszéknél. Az általános vita alkalmával voltam^ bátor arra az átiratra utalni, amelyet a számszék igen t. elnöke a zárszámadási bizottsághoz intézett. (Strauss István: Nincs joga hozzá!) Erre az igen t. miniszter úr válaszolt is és utalt a sommázat általános indokolására. Egy kijelentést tett, amely parlamentáris szempontból teljesen helytálló és megnyugtató, amennyiben azt mondta: »a kísérlet eredményéhez képest fogjuk azután, ha a kísérlet bevált, a törvényhozás intézkedését kikérni«. Ez teljesen helyes. Szerintem ez az egyetlen helyes elvi álláspont, mert hiszen ezeknek az utalványozási jegyzékeknek elkészítését ^és beküldését nem rendelet, hanem törvény, még pedig az állami számvitelről szóló törvény 108. §-a és a számszéki törvény 13. §-a írja elő. Ezzel szemben azonban megjegyzem, hogy a tárca költségvetésének indokolásában olyan passzust találok, amely nem olyan precíz, mint volt az igen t- miniszterelnök úr nyilatkozata. Az indokolás a 46. lapon azt mondja (felolvassa): A pénzügyi közigazgatás és számvitel terén az 1933. év folyamán elrendelt egyszerűsítések közül a következőket emelem ki: (olvassa): »és a biuidapesti számvevőségeknél 'az utalványozási (megszüntetési és térítményi) jegyzékek szerkesztésének megszüntetése«. Itt semmiféle átmenetről vagy kísérletről nincs szó, csak azt mondja, hogy »az 1933. év folyamán elrendelt egyszerűsítések«. Ezt csak azért hozom fel, mert a magam részéről ezt a definíciót, ezt á stilizálást nem tartom szerencsésnek minthogy azonban a miniszter úr ebben a tárgyban, nem ugyan ebben az összefüggésben, hanem ahogy az általános indokolásban van, nyilatkozott, remélem, hogy a törvényhozás hozzájárulása nélkül ez a kérdés véglegesen rendeztetni nem fog, hanem adandó alkalommal hozzászólhat az igen t. Ház ahhoz, hogy a ma fennálló rendszert fenntartja-e vagy pedig megszünteti az utalványozási jegyzékeket. Addig is csak azt vagyok bátor a magam részéről megjegyezni, hogy kétségtelen az, hogy a helyszíni vizsgálatok igen eredményesek úgy az időbeli, mint a pénzbeli megtakarítások tekintetében, de az ellenőrzés egyszerűsítése tekintetében is. Ugy vagyok értesülve, hogy most próbaidőre Budapesten 60—70 olyan hatóság van, amelyeknél ezeket az utalványozási jegyzékeket megszüntették és körülbelül havi ezer darabról van szó. Ez az én eddigi értesülésem. Ez meglehetősen nagy és egyes esetekben igen súlyos munkatöbbletet jelent a számszék részére és nem hiszem, hogyha ez a rendszer r fenntartatik, ebben az esetben lehetne-e általában szó létszámredukcióról vagy hasonlóról, anélkül, hogy ott viszont olyan restanciák ne álljanak elő, amelyek az egész ellenőrzést igen problematikussá és illuzóriussá tennék. Azt a törekvést magát, hogy a számszék a helyszínén az egyes utalványozási hatóságoknál eljárva gyakorolja az ellenőrzést, a magam részéről többször sürgettem, ezt szükségesnek és hasznosnak tartom, de viszont az utalványozási jegyzékek végleges megszüntetését ma még nem merném minden további nélkül javasolni. Csak egészen röviden — és azután be is fejezem beszédemet —• kénytelen vagyok áttérni a vagyonváltsági alap költségvetésére. Ezt két okból teszem. Először is költségvetési okból, hiszen a pénzügyi tárca mellékleteként szerepel, másodszor pedig annál a kapcsolatnál fogva, amelyet ez az alap a Lebosz-szal^ és az egész földreform pénzügyi lebonyolításával fenntart. Ha a vagyonváltsági alap költségvetését nézzük a pénzügyi tárca költségvetésének 99-ik lapján és összehasonlítjuk azt a vagyonváltsági alap múlté vi költségvetésével, az eredetivel, itt igen furcsa, — hogy egy görög szót használjak — metamorfózist észlelhetünk, amennyiben a múlt évben a 130. oldalon a kiadások négy tételben vannak felsorolva, négy elég fontos tételben, amennyiben az egyik három milliós tétel vonatkozik a földbirtokrendezés pénzügyi lebonyolítására alakult szövetkezet által kiállított kötvények tőke- és kamatszolgálatával kapcsolatos költségekre, tehát elsősorban, amint az indokolás mondja, a tulajdonképeni céljára, azután a negyedik tétel áll az államadósságok kötvényvásárlás útján való csökkentésére igénybevett kölcsönökkel kapcsolatos kiadásokra 1,400.000 pengő. Már most ha nézzük a folyó évi költségvetésben a multévire való utalást, itt csak három tételt találunk. Összevonja, illetőleg összeadja a Lebosz.-féle 3*5 milliót és a kötvények vásárlására felvett másfélmillió pengőt, s ebből csinál egy 4,980.000 pengős tételt és elnevezi ezt az új tételt az alap egyéb rendeltetésszerű céljaira is globálisan. Ez vonatkozik a múlt évre. Megállapítom, hogy a maltévi költségvetésben négy tételben szerepelt az az összeg, amely itt áthozatal gyanánt háromban szerepel. 1934/35. évre azonban már összesen csupán egy 3,430.000 pengő kiadás szerepel, de nem mondja meg, hogy ez a Lebosz.-t illeti-e, vagy pedig kötvényvásárlásra, vagy mire fordítja-e, egyszerűen azt mondja az alap egyéb rendeltetésszerű céljaira, stb., stb. Ha pedig visszamegyek a zárszámadásra és ott nézem meg a dolgot 1932/33-ban, ott még különösebb jelenséget látok. Ha összehasonlítom a költségvetést a zárszámadással •— ami