Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-283

228 Az országgyűlés képviselőházának i érzem magam, hogy engem ez a megtisztelő megbízatás ért. A költségvetést elfogadom. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Gróf Esterházy Móric! Gr. Esterházy Móric! T. Képviselőház! Engedelmet kérek, hogy mielőtt beszédem tuiajdonképeni tárgyára áttérnék, egészen röviden foglalkozzam az előttem szólott igen t. képviselőtársam beszédével, amelynek igen érdekes fejtegetései legnagyobbrészável egyetértek. Igazán nem szőrszálhasogatásból mondom, de utalni kívánok arra, hogy az igen t. képviselőtársam, mint legnagyobb kiadási tételre, 1626 millióra méltóztatott hivatkozni. Valószínűleg az 1930/31. évi zárszámadásból méltóztatott ezt az összeget venni Nem akarom kisebbíteni azt az örvendetes fejlődést, amely a kiadások csökkentése , tekintetében fennáll, de meg kell jegyeznem, hogy 1626 millió azért ekkora, mert abban az évben bizonyos könyvelési technika folytán a magyar államvasutak 55 millióját többször könyvelték mint bevételt és kiadást és ezáltal nézetem szerint 110 millióval mesterségesen növelték úgy a kiadási, mint a bevételi oldalt. Itt tehát voltaképen nem 1626 millióról, hanem 1516 millióról volt szó, de ezt csak mellékesen jegyzem meg. Azt hiszem, igazam van ebben a kérdésben, mert az 1932/33. évi zárszámadásban, tehát már két évvel később ezen mesterséges növelés egy részét stornírozták, amire különben rá fogok mutatni a zárszámadás vitájában. A bürokrácia túltengésére nézve szolgálhatok még eredetibb példával, mint amit az igen t. képviselőtársam hozott fel a kéményseprőket illetőleg. Pár nappal ezelőtt egy 60 kilométernyire fekvő városban rendezett dalosversenyre induló énekkar napokon keresztül nem tudta, hogy teherautón vagy szekéren megy-e. Miért? Mert nem jött meg a belügyminisztériumtól az engedély, hogy teherautót használhatnak. Lehetetlenségnek tartom, hogy egy 60 kilométeres teherautózás ügye felmenjen a belügyminisztériumba. Megkapták az engedélyt, ez rendben volt, de mondom, ez csimborasszója szerintem a felesleges bürokráciának, az idő-, papír- és munkaerőpazarlásnak. (Úgy van! Ügy van!) Ha méltóztatnak megengedni, ezek után áttérek egészen röviden, távirati stílusban hét-nyolc kérdésre, f amelyeket az igen t. Ház figyelmébe ajánlok és amelyekre vonatkozólag az igen t. pénzügyminiszter úrtól felvilágosítást is fogok kérni. Ezek egyrészére már az általános vita alkalmával is voltam bátor utalni. Az első kérdés vonatkozik az 1933. évi XIX. törvénycikkbe becikkelyezett Européen Gas et Comp-féle szerződésre, annak hatására és eredményére. f A második kérdés vonatkozik a fafázisadóra, amelyet azt hiszem, a költségvetési év végén akarnak bevezetni, ahol megismételtem azt a kérelmemet, hogy elsősorban is a saját szükségletre felhasznált faanyag forgalmiadómentes legyen, másodszor pedig a munkabérül kiadott gally, ág és egyéb fa szintén ne essék fázisadó alá. ^ Ennek behajtása, kiszámítása, az^ érték megállapítása jóformán lehetetlen, és ezért ez szerintem nemcsak nem gazdaságos, hanem határozottan antiszociális is. A harmadik kérdés, amelyre utalni akarok, az, amelyet Görgey István igen t. képviselő3. ülése 193A május 25-én, pénteken társara hozott fel az általános vita során s amelyet én a magam részéről teljesen elfogadok és nagyon figyelmébe ajánlom az igen t. pénzügyminiszter úrnak. Ez vonatkozik a történelmi szőlőterületek védelmére, amit igen t. képviselőtársam addig is, ameddig mélyrehatóbb intézkedések lehetségesek, úgy gondol megvalósíthatónak, hogy a történelmi borvidékek kataszteri tiszta jövedelmét lineárisan leszállítaná, a homoki és a Noua-szőlőkét pedig lineárisan felemelné. Természetesen számítás dolga volna, hogy mennyire. Ezt .az eszmét igen jónak, életrevalónak és egyszerűnek is tartom, mert tény az, hogy ha a történelmi, illetőleg nemesebb borokat termelő vidékek bizonyos védelemben nem részesülnek, a jövőben alig lesznek fenntarthatók, s viszont olyan területek adóznak aránylag kisebb mértékben, amelyek akkor, amikor a kataszteri munkálatokat felvették, ezekbe a kategóriákba sorolhatók egyáltalában nem voltak. Ezután, igen t. Ház, egy negyedik kérdésre térek rá, amelyről azt hiszem, eddig nem igen volt szó sem az általános, sem a részletes vita során, amely azonban naptárilag ennek az évnek végén aktuálissá válik. Ez vonatkozik az élet- és járadékbiztosítási felosztási alapra, amelyre — mint bölcsen méltóztatnak tudni — a vonatkozó törvény 24. §-a és a végrehajtási utasítás, az 1100-as rendelet 39. §-a utal, és amely ennek az évnek a végén esedékes lenne, amennyiben aranyértékének 5%-a addig öszszegyűlne. ^Magának a felosztási alapnak költségvetése a tárca költségvetése mellékleteként megtalálható. Benne van az 1932/33. évi zárszámadásban is. Az volna a tiszteletteljes kérdésem eziránt, hogy ennek a tőkének gyümölesöztetése hogyan történik? A végrehajtási utasítás 39. §-a ugyanis azt mondja, hogy (olvassa): »A felügyelő-hatóság előnyösebb kamatoztatás céljából a felosztási alap készpénzkészletét a pénzügyminiszter előzetes hozzájárulása alapján oly hazai pénzintézetek által kibocsátott belföldi vagy külföldi pénznemekre szóló, meghatározott kamatozású értékpapírokban is elhelyezheti, amelyek az 1934. évi december hó 31-éig visszafizetésre kerülnek.« Azután folytatja azzal, hogy kivételes esetekben olyan papírokba is elhelyezheti, amelyek 1934 december 31-ike után esedékesek, ezt azonban csak abban az esetben, ha a kibocsátó pénzintézet feltétlen kötelezettséget vállal arra, hogy ezen papírokat 1934 december 31-éig visszaváltja és a felosztási alap javára az átvételi árfolyamnál magasabb összeget megtéríti. Ez volna tehát az egyik kérdésem, mert a zárszámadások szerint meglehetősen nagy öszszeg figurái, mint cselekvő tőke és mint követelés; mint értékpapír aránylag kevesebb. Nem akarom itt untatni a t. Házat ennek részletes felsorolásával, űszintén megmondom, bizonyos gyakorlati tapasztalatok alapján, mikor cselekvő tőkéről vagy forgótőkéről hallok az állami gazdálkodás körében, már bizonyos tisztelettel viseltetem az összegeknek ^ mobilitását illetőleg, mert hiszen cselekvő hátralék gyanánt méltóztatnak kezelni az adóhátralékot is, amelynél tudvalevőleg a mobilitás nem éppen a legnagyobb. Es ha itt 1934 december 31^én esedékessé válik a felosztási alap felosztása, amennyiben eléri az 5%-ot, — bár ezt nem tudom, hogy aktuálissá válik-e, mert hiszen csak 1932—1933. évi adataink vannak és nem tudom, ma mennyi — mégis tudni kellene, hogy