Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.
Ülésnapok - 1931-283
Az országgyűlés képviselőházának 283, a tárcaközi bizottság különösen az autonómiák adójával foglalkozzék intenzíven, mert ezek az adóterhek ma egyszerűen elviselhetetlenek. Mint közérdekű kérdéssel foglalkozom a közérdekeltségek ellenőrzésére alakított szerv működésével. Ezt a szervet nagyon sokan és sokféle oldalról támadják. Kijelentem, hogy ez a támadás nem egészen alapos, mert ez a szerv nagyon is jó és becsületes munkát végez. (Éber Antal: Régen fel kellett volna már állítani!) Igaza van t. képviselőtársamnak, hogy akár még egyet kellett volna felállítani. Hozzáteszem azonban azt is, hogy ez a szerv a piros és a kék ceruzát egyformán érvényesítse mindenütt ugyanazzal a szigorral. Vannak ugyanis helyek, ahol nagy szigorral érvényesítik, tudnék azonban megjelölni helyeket, ahol nem érvényesítik éppen olyan szigorral, pedig éppen olyan közérdekeltséggel állunk szemben, (Éber Antal: A fővárosi üzemeknél még sehogy sem érvényesítették! — Jánossy Gábor: Majd az új fővárosi törvény lehetővé teszi! — Zaj.) A hitel és a külföldi hitelszolgálat tekintetében a pénzügyminiszteri expozéval kapcsolatban bátor vagyok felvetni egy kérdést. Történik-e már valami a záloglevelek kérdésében, mert az egész adósközönségnek rettenetes nagy fájdalma és a bankokkal szemben nagy panasza ez. És itt méltóztassanak eltűrni ezt a kritikát a bankok, amelyeknek az érdekeit legalább is annyira szívemen viselem, mint ők maguk. Azt a bírálatot t. i., hogy ma sem engedik meg a záloglevelekkel való visszafizet test, illetve csak annak engedik meg, aki nekik megfelelően jól megfizeti, annak ellenére, hogy tudomásom szerint — nem tudom, helyes-e az. értesülésem — a záloglevelek nagyrészét már hazahozták a külföldről, már visszakerültek onnan, mert a bankok voltak annyira okosak, — és ezért csak dicsérni tudom őket — hogy kellő időben visszavásárolták azokat. Ma az őshitelezőket már nagyon kevéssé érdekli az egész záloglevél-kérdés, hiszen az ő kezükből már régen kikerültek ezek a záloglevelek, A kérdés az, hogy a külföldi hitelezőkkel történt és történik-e valamelyes megállapodás abban a tekintetben, hogy záloglevelekkel lehessen visszafizetni azokat a kölcsönöket, amelyeket ma a transzfer-tilalmak következtében nem lehet visszafizetni? Ezzel a rendelkezéssel szemben különben nekem, a jogásznak, az a tiszteletteljes véleményem, hogy az ellentétben áll a magánjog alapvető rendelkezésével és kétséges, hogy egy legmagasabb bírói döntés esetében hogyan jönnénk ki ebben a kérdésben, nem kötelezné-e a királyi Kúria a bankot arra, — ha én letenném azt a záloglevelet — hogy tessék azt elfogadni és ennek ellenében a törlést kiadni. Mondom, ez nem éppen tiszta kérdés, de ez mellékes. A lényeg az, hogy — mivel tudomásom szerint a pénzügyminiszter úr ezt a kérdést nagyon is a szívén viseli — történt-e valamelyes lépés abban az irányban, hogy ez a kérdés nyugvópontra juthasson 1 ? Igen t. Képviselőház! A gazdahitelt is érintette előttem szólott t. képviselőtársam. Kétségkívül amelyik pillanatban a gazdasági élet rendes menetébe erőszakkal bele kell nyúlni, mint ahogy a gazdatársadalom érdekében bele kellett nyúlni (Ügy van! Ügy van! balfelől.) kétélű fegyvert alkalmazunk, amely vág visszafelé is. Ennek természetes következménye az lett, hogy a bankok a védettség és a ülése 193% május 25-én, pénteken 227 tilalmak következtében a védett emberrel szóba sem állanak, sőt nem állanak szóba a nem védett emberrel sem, úgyhogy ma a gazdának akár védett, akár nem védett, abszolúte semmijféle hitele nincs. Én megértem a bankokat és megértem azoknak az álláspontját, akik azt mondják, hogy ma, miután a gazdák annyira favorizálva vannak, félnek a gazdának hitelt adni, mert nem tudják, nem jön-e holnap, vagy holnapután egy újabb rendelkezés, amelynek következtében ezeket az újonnan kiadott pénzeket sem tudják megkapni. Ezen a kérdésen azonban valahogy mégis segíteni kell, mert ez a mezőgazdasági hitelélet gutaütését jelenti. Ez egy hűdés és sokkal többet árt azoknak az 'életképes gazdáknak, mint amennyit használt az egész kérdés a nem életképes védett gazdáknak. Ezen a kérdésen valahogy gondolkozni és a bajokon segíteni kell, éppen az életképes és hitelképes gazdák érdekében, mert ez az állapot sokkal nagyobb veszedelmet jelent, mint ahogy az ember első pillanatra látja. Mint beszédem bevezetésében említettem, a pénzügyminiszter úr expozéjában működéséinek és irányító gesztusának alapjául és második pilléréül a pénz stabilitásának fenntartását jelölte meg. Itt sokat hallunk jobbról és balról az inflációról. Nem tudom, hogyan gondolkoznak az inflációról azok, akik ezzel a gondolattal foglalkoznak és azt gondolják, hogy ez rajtunk segítene. Szerencsére nagyon kevesen vannak ilyenek. (Létay Ernő: A házban egyáltalán senki sincs!) Vannak a Házban is, akik óhajtanák az inflációt és azt gondolják, hogy az majd arkánumot jelent a bajból ból való kimenekülésre. Természetes dolog, hogy a közgazdasági életet csak valamennyire is ismerő ember irtózik az infláció gondolatától is, nem hogy arról beszélne. Egy azonban bizonyos, az, hogy pénzünk a maga bármilyen stabilitása mellett is kétféle értékkel és pedig egy külföldi és egy belföldi értékkel bír. Az ezek között fennálló differencia kárát sok tekintetben éppen az a gazdatársadalom szenvedi el, amely gazdatársadalom volt különös tárgya a védelemnek. (Ügy van! Úgy van! jobbfelől.) Én tehát anélkül, hogy akár értékleszállításról, devalvációról, akár pedig inflációról még csak gondolkoznám is, ennek a differenciának kiküszöbölését a pénzügyminiszter úr különös jóindulatú figyelmébe ajánlom, mert itt kell valamit csinálni, különben csodabogarak, fantazmagóriák fognak naponként teremni az inflációról, a devalvációról, stb. Ezeknek csak úgy lehet elejét venni, ha valahogyan az arra illetékesek meg fogják keresni ennek a kérdésnek megoldását. Sok kritika illette ezzel kapcsolatban a Nemzeti Bank gesztióját is. Jogtalan ez a kritika. A Nemzeti Bank igazán hivatásának magaslatán áll és élén olyan férfiak állanak, akikre mi bizalommal és büszkén tekinthetünk. Az a körülmény, hogy ott vannak szintén kiskirályok, akik némelykor elfeledkeznek arról, hogy Ők valóban nem kiskirályok, hanem a közönség szolgái, nem ok arra, hogy éles kritikát gyakoroljunk a Nemzeti Bankkal szemben, amely ismétlem, hivatása magaslatán áll. T. Ház! Időm meglehetősen előreszaladt és ezért végzek is. Ezek voltak egyszerű és rövid megjegyzéseim. Azzal végzem beszédemet, hogy végtelenül örvendek annak, hogy nekem volt alkalmam a pénzügyminiszter úr második expozéjára a párt részéről bizonyos refleksziókat tennem. Boldognak és büszkének
