Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-283

224 Az országgyűlés képviselőházának 2 sem kaptam egyetlen szó feleletet sem. Voltam oly bátor a miniszter urat figyelmeztetni, hogy majdnem két év előtt átadtam egy tervezetet, amelyet hozzáértők dolgoztak ki és amely arra vonatkozik, hogy ,a földosztással együtt hogyan lehetne ^eliminálni a nyugdíjterheket és az állam számára több, mint száz milliót megtakarítani. Még mindig ott van ez a tervezet, de erre sem kaptam egy szó feleletet sem, t. miniszter úr. Nem merem tehát remélni azt, hogy feleletet kapok azokra is, amiket ma mondottam. Pedig azt, amiről most beszéltem, én rendkívül nagy fontosságúnak tartom és ha a t. pénzügyminiszter úr hezitálni fog abban, hogy energikusan belenyúljon a pénzintézetek gesztiójába, akkor merem állítani, — és már sok állításom igaz volt életem folyamán, amelyet a Házban mondottam és amelyet nem hittek el, — nemcsak a bankokat, hanem az országot olyan krízis elé állítják, amelyre nekünk szükségünk nem volt. Ennek alapján nem fogadom el a költségvetést. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik'? Patacsi Dénes jegyző: Bedő Sándor! Bedő Sándor: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Sándor Pál igen t. 'barátom és előttem iszólott képviselőtársam a hozzászólásnak olyan hatalmas anyagát és alapját nyújtotta, : hogy ha a parlamenti illendőség nem is parancsolná a beszédével való foglalkozást, azok a tárgyak maguk, amelyeket felölelt, ingerrel bírnak arra, hogy velük foglalkozzam. {Halljuk! Halljuk!) A hadikölcsönt említette legutoljára s én legelőbb erre kívánok egy pár megjegyzést tenni. Igen t. barátom teljesen tisztában van azzal, hogy sem az nem áll, hogy mi kijelen- : test tettünk, hogy nem fogunk valorizálni, sem az nem áll, hogy kijelentést tettünk, hogy fogunk valorizálni. Igen t. barátom nagyon jól tudja az okokat, hogy ezzel a kérdéssel miért nem szabad és miért nem kell foglalkozni. (Sándor Pál: Nem tudom!) Magam sem kívánok itt ezzel foglalkozni, kizártnak tartom azonban, hogyha az állam valaha abban a helyzetben lesz, hogy ennek a becsületbeli tartozásnak eleget tehet, ennek eleget ne tenne. Ebben kétségem nines. {Sándor Pál: A kormány jelentse ki! — Farkas István: Miért nem mondja ezt a pénzügyminiszter? — Zaj ) Nagyon jól tudják t. képviselőtársaim, hogy miért nem mondja a miniszter, ne méltóztassanak piszkálni ezt a kérdést. (Jánossy Gráboír: Ez magától értetődik! — Mozgás és ellentmondások a szélsőbaloldalon.) Nagyon érdekesek azonban azok a kinyilatkoztatások, amelyeket igen t. barátom a hitelszervezet kérdésében volt szíves mondani. En végtelen nagy örömmel hallgattam fejtegetéseit. Meglepett fejtegetéseinek az alaphangja, mert hiszen régebben egészen más hangokat hallottam t. barátomtól- (Zaj és mozgás.) Teljesen igaza, tiszta igaza vian és mii erről az oldalról is nagyon sokan valljuk, hogy a hitelszervezet nagyon kényes valami, nagyon könynyen és nagyon egyszerűen lehet agyonverni, ; helyette azoban másikat felépíteni nagyon nehéz dolog. Ez nem azt jelenti, hogy amit a hitelszervezet csinál, azt mind kritikátlanul jó, hanem azt jelenti, amit igen t. barátom olyan bölcsen hangsúlyozott, hogy a magyar hitelszervezet a maga kötelességét becsületesen és nagyszerűen teljesítette, tehát ebben a vonat- ; kozásban a kritikát kiállja, az állam segítse- P íí. ülése 193 U május 25-én, pénteken gére ritkán szorult rá, ellenkezőleg, az államnak nagyon sokszor jött a segítségére. A hitelszervezetnek általánosságban való támadása tehát indokolatlan, jogosulatlan és államellenes. Az is bizonyos azonban, amit Weiss Fülöp, közgazdasági életünknek ez az igazán kimagasló alakja mondott, hogy ez a hitelszervezet igenis rászorult egy átfogó reformra. Ez a hitelszervezet túlméretezett. Ebből azonban nem az következik nézetem szerint, hogy most hatra-vakra fúziókat csináljunk, (Sándor Pál: Nem!) hanem ennek a Weiss Fülöpnek volt egy másik bölcs mondása is, tudniillik az, hogy ha egy hank meg akar halni, nem kell ebben megakadályozni. (Zaj.) Nem kell kényszeríteni, hanem engedni kell, hogy maga-magától haljon meg. (Elénk helyeslés — Egy hang jobbfe161: Nem kell injekciókat adni!) TTgy van. Az élet, igen t. képviselőtársaim, tényleg azt mutatja, hogy így áll a dolog, hogy különösen a vidéken túlméretezett hitelszervezettel állunk szemben, ami nem egészséges. Azt azonban egyénileg szintén nem tartom egészségesnek, hogy a fővárosi nagybankok tartsanak odalenn fiókokat, mert a vidéki hitelszervezetekre, amelyek egészségesek, igenis szükség van. (Ügy van!) Itt van a Pénzintézeti Központnak egy nagy feladata, hogy kísérje figyelemmel ezt a kérdést, — aminthogy úgy tudom, teljesíti is ebbeli kötelességét — és ahol gyenge, kimúlásra alkalmas és elkészült hitelintézettel áll szemben, igyekezzék teljes részvét mellett előkészíteni a temetését, mert nem szabad elfelejteni, hogy ezeknél a pénzintézeteknél adósok vannak érdekelve, ha tehát erőszakos likvidálásra kerül a sor, akkor azokat az adósokat nyomorítjuk meg. Ez r a kérdés tehát kétélű kérdés s nagyon csínján kell kezelni. (Helyeslés .jobbfelöl.) Igen t. képviselőtársam egy nagyon érdekes határozati javaslatot is terjesztett elő, amelyhez őszinte sajnálatomra nem áll módomban hozzájárulni, mert hiszen ezt az egész kérdést nem tudom így nagy hirtelen felölelni. Egy bizonyos, ha úgy állna a dolog, hogy kogens jogszabályunk volna kifejezetten arra, hogy az adózó polgár minden jövedelmiadó tekintetében százszázalékig köteles jövedelmét odaadni, ezt én is tarthatatlan helyzetnek tar tanám. De úgy vagyok értesülve — annak ellenére, hogy nem tökéletes a tudásom ebben a vonatkozásban, — hogy ez nem egészen úgy áll, amint igen t. képviselőtársam állította. Bizonyos jövedelmi adókra vonatkozólag ez áll, de nem generálisan áll és az is bizonyos, hogy éppen azért, mert adórendszerünk nem egészen üti meg azt a mértéket, amelyet meg kellene ütnie, (Sándor Pál: Sehogy sem üti meg!) az adómorál az országban nem elsőrangú. Ennélfogva tehát kimondható az, hogy senki jövedelmének százszázalékát nem fizetné. Ettől még nagyon távol állunk. Egy azonban bizonyos, t. i. az, hogy az a kijelentése is a törvénynek, amelyet igen t. képviselőtársam nehezményezett, olyan kérdés, amely felett gondolkozni lehet, erre azonban az illetékes feleletet annakidején a pénzügyminiszter úr fogja igen t. képviselőtársamnak — azt hiszem — közmegnyugvásra megadni. Ezek voltak azok az észrevételek, amelyeket bátor voltam néhány megjegyzés formájában megtenni t. képviselőtársam beszédére, annak ellenére, hogy mondom, az inger meg volna arra, hogy t. képviselőtársam beszédével tovább is foglalkozzam.