Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-283

Az országgyűlés' képviselőházának 283. tudjuk! — Derültség halj elöl.) Hála Istennek. Mindezeket az intézkedéseket azonban meg i kell előznie annak, hogy az állam tartozásait I visszafizesse vagy rendezze. Lehetetlen állapot, • hogy a deficiteket nyomással a pénzintézetekre I hárítjuk és még azt a pénzt is elvegyük a pénzintézetektől, amely a rendes forgalomhoz, a ' rendes hiteladáshoz szükséges. Éppen így van az ipari vállalatoknál is. Bizonyos nyomással ugyanis a deficit fedezésére az ipari vállalatokat vették igénybe. Nem szólok arról az ipari vállalatról, amely nagy nyereséggel dolgozik, hanem beszélek azokról, amelyek veszteséggel dolgoznak, amelyek alig tudják üzemeiket fenntartani. Vannak 7%-os kincstári jegyek, 4'5%-os 1932-es pénztári jegyek, 6%-os útépítési kötvények, 7%-os országos lakásépítésig kötvények, ezenkívül Mftr., vasúti, vasgyári stb. tartozások és még külön ipari tartozások. Tudom, hogy az állam ma mindezt nem tudja kifizetni, de mégis rendezni kell, mikor jutunk ehhez a pénzhez. Hiszen ha nem rendezik ezt a bankokra vonatkozólag, honnan vegyék a bankok azt a tőkét, amely szükséges ! ahhoz, hogy Magyarország forgalmát lebonyo- ! Irtsák? A legtöbb pénzt úgyis az állami üze- ! mek javára fizetik ki, magánforgalmat alig ismerek, magánforgalomban alig van péna. Nagy előnye volna annak, ha ezeket a pénzeket legalább részletben vissza lehetne fizetni. Akkor a bizalom helyreállításával a nagyközönség is hozzájutna ahhoz a hitelhez, amelyhez ma sehogy sem tud hozzájutni. Nagyon jól tudom, hogy az, amit elmondottam, nem teljes képe még országunk mai \ állapotának. Hangsúlyozom tehát: én azt látom, hogy elsősorban meg kell teremteni aa állam normális pénzügyeit. Dicséretére legyen mondva a t. pénzügyminiszter úrnak, belátom, hogy ő a legerősebb akarattal erre törekszik, de, sajnos, nem tud zöldágra vergődni, főleg a nyugdíjak magassága miatt. Rendezni kell a dolgokat másodszor a nép kereseti lehetőségének megalapozásával, harmadszor a hihetetlen magas adók leszállításával, — amiről az előbb voltam bátor beszélni — negyedszer a szabadkereskedelemnek az egész vonalon való helyreállításával. (Élénk helyeslés a baloldalon.) A kötött forgalmat a pokolba kell dobni, (Úgy van! Ügy van! a baloldalon.) mert a kötött forgalom az átka ennek az országnak minden tekintetben. Nézetem szerint nem a külföldi államok akarnak kötött forgalmat, hanem mi forszírozzuk a kötött forgalmat. (Ellenmondások jobbfelől.) Tessék engem felvilágosítani, én ezt így tudom. Továbbá jó kereskedelmi politikát kell folytatni, ami alatt azt értem, hogy a vámokat lehetőleg lefaragjuk. Az állami, a városi üzemeket meg kell szüntetni. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Azokat a rendeleteket, amelyek a jogbiztonságot megszüntetik, egyszer s mindenkorra éliminai ni kell. Ez az alapja az ország jólétének, alapja annak is, hogy pénzintézeteink ismét rendesen működhessenek. (Zaj.) Őszintén megmondom, nem is várok mindenre feleletet a pénzügyminiszter úrtól. (Mozgás a baloldalon.) Nem csodálom, hogy pl. múltkori beszédemmel kapcsolatban a miniszter úr nem beszélt elődeinek hibájáról, de nem is sietett a segítségükre. Ezt nem hibáztatom. De én egy alázatos kérdést intéztem a miniszter úrhoz, azt a kérdést, hogyan gondolja ő, hogy az ország elbírja az évi 1700 millió pengős terhet, — mert ennyi nehezedik az országra a községi terhekkel együtt — amikor a t. miKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XXIII. ülése 193

If május 25-én, pénteken 223 niszter úr maga állítja, hogy 2500 millió az ország jövedelme. Hogyan bírja el ezt az állam még akkor is, ha viszonyaink javulni fognak"? Errevonatkozólag, sajnos, még nem hallottam a t. miniszter úr véleményét. A második dolog, ami nekem borzasztóan fáj, az, hogy — úgy látszik — a miniszter úr is magáévá teszi a hadikölcsönök vissza nem fizetésének álláspontját. Én olyan szerény voltam, hogy indítványomban csak azt kértem, erkölcsileg ismerjék el, hogy valamikor, ha az állam bírni fogja, vissza fogják fizetni ezt a becsületbeli adósságot. Csak ezt az egyet kértem. De most azt is megkérdezem, t. miniszter úr, hogyan lehet azt a kettőt összeegyeztetni, hogy ezt a becsületbeli adósságot nem ismerik el hivatalosan és a tőzsdén mégis mindennap fillérekkel hivatalosan jegyzik ezeket a hadikölcsönöket? Vagy arra az álláspontra helyezkedik az állam, hogy ezeket a becsületbeli adósságokat általában nem fizeti, vagy nem szabad jegyeztetni a tőzsdén ezeket a kötvényeket. Arra vonatkozólag is kérdést intéztem a miniszter úrhoz, hogy tudomásom szerint az állam ezeknek a hadikölcsönkötvényeknek legnagyobb részét már visszavásárolta. (Mozgás.) Sajnos, erre sem kaptam feleletet, t. miniszter úr. De ha valakinek igénye van arra, hogy az általa jegyzett hadikölcsönkötvények ügyéi likvidálják, akkor igényük van erre azoknak, akik otthagyták műhelyüket és családjukat és akiknek jegyezniök kellett ezeket a hadikölcsönöket, amikor szabadságot akartak, hogy hazajöjjenek a harctérről. Legalább hadikölcsönkötvényeinek kérdésével foglalkozzanak, akik valamikor gazdag emlberek voltak, most pedig itt vannak rongyokban, betegek és nem tudnak hozzájutni filléreikhez, amelyekkel ma segíthetnének magukon, hogy valami megélhetésük legyen. Még ezeknek a kérését sem akarják azonban honorálni. Minthogy maga a miniszterelnök úr is kaitona volt, tudja, mennyit szenvedtek ezek az emberek, tehát szerintem, legalább részben kellene valamit ezeknek az embereknek juttatni, hogy megszabaduljanak ab'ból a kétségbeesésből, amelyben ma vannak, amely kétségbeesésről száz és száz olyan levelet mutathatnék a t. miniszter úrnak, amelyeket hozzám írnak. Kérem tehát, hogy legalább ezek az egyedek, akik mindent odaadtak, akik életüket, egészségüket, üzletüket, vagyonukat odaadták áldozatul a haza oltárára, kapjanak legalább biztatást, hogyha az állam hirja, akkor majd fizetni fog. Ez esik nekem a legnehezebben. Erkölcsi züllés a mi részünkről, hogy nem tesszük meg azt a ^kijelentést, hogyha valamikor pénze lesz az államnak, akkor fizetni fogunk. Erkölcsig gyengeség ez. Nem tudom megérteni még máig sem, hogyan lehetséges, hogy az állam legalább ^reményt nem ad, — nem is pénzt, de még reményt sem ad, — hogy valamikor, ha az állam megfelelő szituációba jut, valamit vissza fog fizetni ezeknek az embereknek. (Jánossy Gábor: Dehogy nem ad, hiszen a hadikölcsönsegélyek folyósítása is azt jelenti!) Tiszteltetem azt a hadikölcsönsegélyezést — bocsánatot kérek. (Zaj. — Jánossy Gábor: Az is jobb a semminél!) Nélkülözöm továbbá at pénzügyminiszter úr válaszát arra vonatkozólag, amit én a takarékosságról mondottam. Különböző indítványokat tettem a takarékosságra vonatkozólag, egész sereg témát említettem arra vonatkozólag, hol és hogyan kell takarékoskodni és erre 33