Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-283

222 Az országgyűlés képviselőházának , nütt az államnak kellett támogatnia ezeket a bankokat, amelyek a tönk szélére jutottak. (Gr. Sigray Antal: Amerikában nem!) Amerikában nem, azonban még Svájcban is. Még a Schweizerische Volksbanknak, a legnagyobb intézetnek is állami támogatást kellett nyújtani, ezalatt a mi bankjaink megálltak helyüket. Nemhogy őket nem kellett támogatnia a kormánynak, hanem ellenkezőleg, a bankok támogatták az országot, a kormányt, Ők fedezték az ország deficitjét évek óta. Tehát nálunk fordítva volt, mint másutt. Ha akarják, hivatkozhatom egy olyan férfiúra, akit, azt hiszem, joggal tarthatunk egyik legnagyobb finansziénknek, akit nemzetközileg elismernek, Weisz Fülöpre, aki még a múlt év áprilisában megírta, — és nagyon örültem, hogy megírta^ mert én már megszoktam, hogy ia bankok akármilyen leal ázást •szónélkül eltűrtek, hiszen évtizedeken keresztül nem volt egy szavuk sem arra, hogy ellenkezzenek azokkal az ítéletekkel, amelyek róluk elharap ódznak — a következőket (felolvassa): »Ha meggondoljuk, hogy Ausztriában a válság egy-két kivétellel a legtöbb nagybankot elsöpörte, hogy Németországban, sőt Olaszországban is az állam volt kénytelen a nehézségekkel küzdő pénzintézetek segítségére sietni és hogy Romániában és Jugoszláviában csak részleges bankmoratóriummal lehetett a hitelszervezet összeroppanását elkerülni, úgy megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy a magyarországi hitelszervezet sokkalta életképesebbnek bizonyult. Kétségtelen, hogy a válságos gazdasági helyezet a magyar pénzintézetek teljesítőképességét és mobilitását is hátrányosan befolyásolta és vitathatatlan az is, hogy hitelszervezetünknek átfogó reorganizálása nem lesz elkerülhető, de tény, hogy nálunk olyan hevenykór — íjgy nevezi — mint amilyen a környező országokban volt észlelhető, nem lépett fel, bár pénzintézeteink a bankzárlatot követő idők betét-elvonásai folytán valóban nehéz erőpróbának voltak kitéve«. T. Képviselőház! Ha mi ezt halljuk és figyelembevesszük azt, amit előzetesen elmondtam, iiem szidást és nem kiszipolyozást szabad említeni a bankokkal kapcsolatban, hanem meg kell vallanunk, hogy a bankok ellentétben a máskor tapasztalható bank-pestissel, a bankkaosszal, nálunk teljesen betöltötték helyüket. Nem más, mint dicséret és elismerés illeti őket. Evvel tartozom nekik én, aki a múltban, amikor erősek voltak, minden tekintetben támadtam őket. Most azt kérdezem, hogy lehetne őket régi fényükbe visszahelyezni, vagy legalább olyan helyzetet teremteni e tekintetben, amely helyzet az ország érdekeinek megfelel. T. Ház! Folyton fúziókról hallunk. Ugy hallottam, a t. pénzügyminiszter úr is megpróbálta, hogy fúziókat hozzon létre. Természetesen ez nem sikerült, mert nem is sikerülhetett. Egészségeset nem szabad beteg mellé tenni, mert az egészséges is beteg lesz. Nagyon jól tudom azt is, hogy itt a legsúlyosabb akadály az, hogy mindenütt vannak vezérigazgatók és igazgatók, akiknek fúzió esetében esetleg a helyüket el kellene hagyniok, az ő részükről tehát önvédelem az, ha a fúziókat már előre nem helyeslik. Ezek a fúziók már csak azért sem lehetségesek, mert elsősorban egy nagy bankot kellene alapítani, amely a holdingoktól és a szindikátusoktól azt a sok részvényt felveszi. (Bedő Sándor: Még egy bankot?) Igen, akkor kellene még egy bank, 283. ülése 1934 május 25-én, pénteken amely a holdingoktól a részvényeket felveszi, különben boldogulni nem tudna. Én ismerem ezeknek a fúzióknak a lehetetlenségét, meggyőződtem róla, tehát más utat kell keresni. Nézetem az, hogy a pézügyminiszter úrnak erélyesen el kell járnia a tekintetben, hogy az egészséges pénzintézeteket minden erővel fenntartsuk, azokat az intézeteket pedig, amelyek nem egészségesek, amelyek nem tudják többé betölteni hivatásukat, irgalmatlanul likvidálni kell. Az ország nagyon kicsiny olyan sok bank és takarékpénztár részére, amennyi Magyarországon létezik. Itt tehát nem szabad paragrafusok szerint eljárni. Ha nem akarjuk, hogy a következő időkben krízis legyen Magyarországon, ami nálunk sokkal keservesebben fog hatni, mint másutt, ahol erősebb volt a lakosság, ezt keresztül kell vinni, még pedig gyorsan és erélyesen, mert itt az idő, hogy pénzügyi viszonyainkat # és pénzintézeteinket minden tekintetben szanáljuk. Majdnem minden egyes pénzintézetnek van filiáléja és minden egyes filiálénak ennyi és ennyi mellékintézete. Igen nagy a vidéki takakékpénztárak száma, amelyek egy része úgy alakult meg, hogy egy embernek kellett a megélhetés és az illető alapított egy takarékpénztárat. Ma ezek a takarékpénztárak nagyon rossz viszonyok között vannak, mert részben a moratóriumok miatt, részben pedig a védettbirtokok révén természetesen ők sem fizethetik vissza tartozásaikat a nagybankoknak. Ezzel természetesen a nagybank is gyengül. Ugy tudom, hogy 50 vagy 60 ilyen intézetet már megszüntettek, de nézetem szerint sokkal nagyobb arányban kell ezeket vagy fuzionáltatni egyes helyeken, vagy pedig teljesen megszüntetni. A mi pénzintézeteinkről mégis azt kell mondani, amint a francia szokta mondani, hogy itt bizonyos hamis fény van. A mi pénzintézeteink tartják magukat addig, ameddig szusszal bírják, de állítom, ha nem történnek intézkedések— kell, hogy a mostani viszonyok alapos cenzúra alá vétessenek — akkor szomorú időnek nézünk elébe, mert amit e téren látok a jövőben, csak fokozhatja azt a pesszimizmust, amely abból ered, hogy az aratás nem mutatkozik jónak. (Dénesfay-DinichÖdön: A bankok aratnak!) Hol aratnak a bankok, t. képviselő úr? XJgy látszik, t. képviselőtársam nem volt itt az előbb, mert erre már voltam bátor felelni. Sem a kurzusokon a tőzsdén, sem a tantiémeken, sem a dividendán, sem a mérlegen nem látni semmit abból az aratásból, amelyről a Képviselőházban hallunk. Kérdem, hol látszik ez? Hisz a bankok mind le gyengültek. Mondtam is egy példát, hogy aa egyik legelső intézetünk papírja, amely 18.000 koronát ért, 100 pengő alatt áll. Ha annyit nyertek, raboltak és szipolyoztak volna, mint ahogy azt szeretik állítani, ennek meg kellene látszania. (Gr. Somssich Antal: Hol a pénz? A bankokban van! A forgalomban nincs!) Gondolom, összesen 330 millió pengő az a bankómennyiség, amelyet a Nemzeti Bank a forgalom rendelkezésére bocsát. 330 millió, ha Csonka-Magyarországot veszem, a negyede annak a bankjegyforgalomnak, amely rendes viszonyok között Magyarországon volt. Ez hozzátartozik a bankjegy értékének fenntartásához, erről nem tehet senki. Mivel a t. képviselőtársam ezt nem tudta, — bocsánatot kérek — én ezt itt elmondottam. (Gr. Somssich I Antal: Csak azt mondtam, hogy nincs pénz! — Jánossy Gábor: Eddig nem tudtuk, most már