Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-283

216 Az országgyűlés képviselőházának % állandóan 2000 ^millió pengő körül mozgott, a bankzárlat után jelentékeny mértékben megfogyatkozott ugyan, de az elmúlt év szeptemberétől kezdődőleg ismét erőteljesen fejlődésnek indult. A Postatakarékpénztár és a Pénzintézeti Központ kötelékébe tartozó 436 pénzintézet takarék- és folyószámla-betétállománya 1931. június 30-án 2078'8 millió pengő volt. Ebből az összegből 1931. év végéig 269 millió pengő, vagyis 12'8% betételvonás történt, 1932-ben azonban ez a betételvonás már lassúbb ütemet vett, úgyhogy az előző évi 12*8% helyett már csak 5'9% volt az elvonás. A betételvonás mélypontját 1933 március hó 30-án érte el, amikor az előző évi 5"9%-kal szemben már csak 3*9% volt az elvonás összege. Ekkor azonban összes betétállományunk 1635'8 millió pengőre zsugorodott össze. Ettől az időponttól kezdve a betétképződés lassú tempóban, de ismét megélénkült, úgyhogy már 1933 június hó 30-án 3"5%-os, vagyis 58 millió pengő emelkedést látunk, majd ugyanazon év végével az emelkedés 4%-os volt és így az 1933. évi december 30-ig eltelt 9 hónap alatt betétállományunk 1701'8 millió pengőre emelkedett. Ezen örvendetes emelkedés ellenére is betétállományunk még mindig 18*1%-kai kisebb, mint amilyen volt a bankzárlat idején, 1931 június 30-án. Érdekes jelenség, f

— amelyre már a pénzügyminiszter úr is rámutatott expozéjában — hogy a legkisebb betéteket gyűjtő Postatakarékpénztárnál a bankzárlat első ijedelme után rövid idő múlva ismét megindult a betétképződés, olyannyira, hogy 1934 január 30-án 5 millió pengővel haladta túl azt a 75*2 millió pengős betétállományt, amellyel a Postatakarékpénztár 1931 június 30-án rendelkezett. Ezek az adatok azt bizonyítják,^ hogy a készpénz-tezaurálás, amely a bankzárlat után támadt, bizalmatlanság következménye volt és amely a krízis további kimélyítésére volt csak alkalmas, a múlt esztendő vége felé, hála Istennek, már teljesen megszűnt és így remélhető, hogy hiteléletünk a közel jövőben már egészségesebb irányba fog terelődni. (Jánossy Gábor: A bankok is tegyék meg a magukét! Nyújtsanak hiteleket!) Az igazság kedvéért azonban reá kell mutatnom arra is, hogy a hitelélet fellendülését, különösen a mezőgazdaság felé, jelentékeny mértékben hátráltatják azok a különben feltétlenül szükséges intézkedések, amelyek az adósságrendezés tekintetében történtek, amelyek egyfelől a bajbajutott mezőgazdákon bizonyos mértékben segítettek, de el (kell ismernünk azt is, hogy másfelől pedig a bankok mobilitását veszélyeztetve önkéntelenül, automatice hozzájárultak ahhoz, hogy a kihitelezés jelentékeny mértékben megszoríttassék. Ennek volt a következménye, hogy most azok a gazdasági egyedek is, akii egyébként talán teljesen jók lennének bármely kölcsönösszeg felvételére, nem képesek a termelés folytonosságát hitel útján alimentálni, mert a követelések behajtását korlátozó gazdavédelmi intézkedések a hitelező bankokat a kihitelezések tekintetében túlzott óvatosságra késztetik. T. Ház! A pénz- és tőkepiac helyzete is általában az egész világon megjavult, amit leginkább a kamattételek állandó csökkenésében látunk és észlelhetünk. (Káinoki Bedő Sándor: Csak nálunk nincs!) A tőzsdei árfolyamok emelkedése is jellemzi a gazdasági élet élénkülését. Már azt látjuk, hogy nemcsak azok iránt az értékpapírosok iránt, — mint például a zá83. ülése 193U május 25-én, pénteken loglevelek — van érdeklődés, amelyek nem annyira tőzsdei játékra, hanem inkább adósságtörlesztésre használtatnak, hanem olyan értékek iránt is megvan már az érdeklődés, amelyek a dekonjunktúra idejében abnormálisan alacsonyan állottak, olyannyira, hogyha egyes értékpapírokból kellett volna következtetnünk. Valamely jól prosperáló vállalatnak belső értékére, azt hiszem, igen siralmas képet láttunk volna akkor, amikor ennyire alá voltak értékelve részvényeink. De ennek a pénzbőségnek ellenére sem nagyon remélhetjük a közeljövőben számottevő idegen tőkének beáramlását, ami természetes folyománya annak a szerencsétlen valutáris helyzetnek, amelyben bizony nemcsak mi, hanem a körülöttünk lévő országok is sínylődnek. Pedig a külföld bizalma Magyarországgal szemben, különösen a gazdasági tekintetben, jelentékeny mértékben megjavult, amit legjobban az a körülmény is bizonyít, hogy a Nem- • zetközi Fizetések Bankja hozzájárult ahhoz, hogy a Magyar Nemzeti Banknak nála lévő tartozása két évre 1%-os kamatozású, 2%-kai törlesztendő pénztárjegykölcsönné alakíttassák át. Nekünk tehát eminens érdekünk a helso tőke- és hitelbiztonság minél erőteljesebb mértékben való fokozása. (Sándor Pál: Száz százalékos adóval? Avval akarnak tőkét 'hozni?) Az minden^ bizonnyal egy kissé hátráltatja tőkeképződésünket, de hála Istennek, még van Magyarország polgársága egy részének az adófizetéseken felül megmaradó jövedelme^ is. Mondom, t. Ház, nekünk nagyon fontos érdekünk'az, hogy a tőke- és hitelbiztonság minél nagyohb mértékben fokoztassék és kiküszöböltessenek mindazok az izgató momentumok, amelyek a biztonság érzetét, akár jobbra, akár balra befolyásolhatnák. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A tőke erőteljesebb megmozdulása a vállalkozás felé természetesen csak a nyugalom fokozódásától várható, amit nagyban elő fog segíteni az a körülmény, ha minél előbb le tudjuk magunkról rázni azokat a megkötöttségeket, amelyek ma, fájdalom, kényszerhelyzetből^ kifolyólag a gazdasági szabadság útjában állanak. T. Ház! A magyar gazdasági élet fejlődő vonalát sem túlbecsülni, sem lebecsülni nem volna helyes, mert hiszen ,a két szélsőséges álláspont között feltétlenül van egy mérsékelt középút, amelyen haladva, ilyen nehéz megpróbáltatások után mindenesetre ki tudjuk kerülni azokat az esetleges kilengéseket, amelyek az ország gazdasági helyzetére hátrányosak lennének. Mindazok az intézkedések, amelyek eddig a kormány részéről gazdasági és pénzpolitikai téren történtek — és amelyek szerény nézetem szerint csak a legteljesebb elismerést válthatják ki a politikai élet minden oldalán, — ezen a mérsékelt középúton haladtak. Mert a szinte példa nélkül álló export-tevékenység mellett az adóhátralékok, valamint a gazdaadósságok kamatmérséklése tekintetében megadott kedvezmények nemcsak hogy megállították azt az évekig tartó állandó gazdasági hanyatlást, hanem határozott javuló irányzat is megállapítható. De pénzünk belső értékállandósága, valamint vásárlóerejének fennmaradása is mind azt bizonyítják, hogy az az út, amelyen haladunk, minden bizonnyal úgy a magángazdasági, mind az államgazdasági élet megerősödését fogja szolgálni. T. Ház! A pénzügyi kormányzat a konjunk-