Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-282

196 Az országgyűlés képviselőházának 282. el más magyar ember kenyerét, mindenkor .örömmel kell fogadnunk azért, mert ezzel is elősegítjük a magyarság életét, a magyarság erejét ellenségeivel szemben. A névmagyarosítás kérdése szintén ezzel összefüggő kérdés, amelyet előttem szólott t. képviselőtársam megemlített. En a névmagyarosítás lehetőségéért a miniszter urat tisztelettel üdvözlöm és nem állapítom meg ugyanazt, hogy bizonyos tendenciák volnának — mert ezeket^ csak részben fedeztem fel — egyrészt az elutasításokban, másrészt pedig a kérelmek teljesítésében. Az, amit szóvá teszek és panaszolok, inkább oda tendál, hogy túl lassan, túl bürokratikusán intézik el a névmagyarosítás kérdését, itt ugyancsak a bürokrácia uralkodik, éppúgy, mint a honosítás és az állampolgárság elnyerése kérdésében is. Az én kérdésem az, hogy azok számária, akik nem védett nevet kértek, méltóztassék az eljárást meggyorsítani és az ügyet lehetőleg minél^ sürgősebben^ elintézni, hogy az, aki a kormány felszólítására magyar nevet kért, tényleg meg is kaphassa ezt a magyar nevet és ezzel magyarságát nevében is dokumentálhassa úgy, ahogy cselekedeteiben és szellemében már dokumentálni kívánta. A ibelügyminiszter úr tudomásom szerint maga szokott intézkedni a legtöbb ügyben. Ezért arra kell kérnem, szüntesse meg ezen a területen is a bürokráciát. A bürokrácia megszüntetésével és a saját maga által tett intézkedésekkel kapcsolatban arra is kérem, hogy kollégájának, az igazságügyminiszter úrnak szóljon egy jó szót az ügyvédi kar érdekében, az ügyvédek és a községi jegyzők között felmerült kontroverziát illetőleg. Esi !

ha a lateiner-kérdésről van szó, akkor legyen szabad ismét kifejezést adnom annak a kívánságnak, amely az orvosi kar többségének kívánsága és amelyet már többízben hangoztattam itt a parlamentben a költségvetési viták és interpellációk alkalmából és ez a .szabad orvosválasztásra vonatkozik. Az Oti. kérdésével bővebben foglalkoznék, ha erre a házszabályok által adott idő nekem elég lehetőséget és módot nyújtana, erre azonban nincsen módom és így más alkalommal fogom keresni a lehetőséget, hogy ezzel foglalkozhassam. Csak arra kérem a miniszter urat, — mint az Oti. legfőbb felügyelőjét azóta, amióta a népjóléti minisztérium megszűnt és az Oti. a belügyminisztériumba került — legyenJkegyes ezen a területen az orvosok érdekét a szabad ( orvosválasztás útján éppúgy megvalósítani és lehetővé tenni, mint ahogy a kereskedők és kisiparosok érdekében is a szükséges könnyítések megtételével életlehetőséget nyújtani. Itt könynyítések alatt a késedelmi kamat leszállítását és a késedelmi díjak ibefizetésének mérséklését értem. Ugyanebbe a komplexusba tartozik az Otba. kérdése is, amelyről Csilléry András képviselőtársam szólott. Erre vonatkozólag sajnálattal nélkülözöm a kormány válaszát a már januárban bejegyzett interpellációmra, amelyben az orvostársadalom sérelmeit tettem szóvá s amelyre a kormány részéről mindezideig választ nem kaptam. Az Otba. most már nem annyira a belügyminisztériumhoz, mint a pénzügyminisztériumhoz tartozik és így erre vonatkozó további fejtegetéseimet a pénzügyi tárca keretében leszek bátor előadni. Ugyanoda tartozik a hadikölcsönsegélyek ügye is. Azonban itt, miután a belügyminisztérium osztja ülése 193A május 2U-en, csütörtökön szét a hadikölcsönsegélyeket, külön kérem a belügyminiszter urat, hogy erre vonatkozólag abban a szellemben és abban az értelemben méltóztassék sürgősen cselekedni, a mint azt tegnap a túloldalról Melezer Lilla képviselőtársunk tette szóvá. En három okból vagyok (bizalmatlan a belügyi kormányzat iránt (Mojzes János: Csak háromból?) és emiatt a három ok miatt nem szavazhatom meg a költségvetést. Az egyik ok a fővárosi autonómia kérdése, a másik a választójog ügye, a harmadik pedig a kivételes hatalom, amelynek alapján kormányoz még ma is a kormány, az 1912 : LXIII. te. felhatalmazásával. A fővárosi törvényre vonatkozólag annakidején, amikor a (belügyminiszter úr beterjesztette az új törvényjavaslatot, amely tudomásom szerint a napokban fog törvényként életbelépni, az volt a fő kérdés mindenütt, vájjon ki informálta a belügyminiszter urat. Ez engem nem érdekel. Engem inkább az érdekel, ki informálta rosszul a belügyminiszter urat, mert mai felszólalásából is azt látom, hogy a belügyminiszter úr rosszul van informálva. Mert nem deficitről, hanem adósságról van szó, az adósság kérdése pedig, minthogy az adósságot évekre lehet felosztani, egészen más, mint a deficit kérdése, mert a deficit csak egy évre vonatkozik. Ha a főváros kérdését közelebbről megvizsgálom, azt látom, hogy a főváros anyagi helyzete és gazdálkodása sokkal rózsásabb és sokkal kedvezőbb képet mutat, mint az államháztartás helyzete vagy gazdálkodása. En örülnék, ha az államháztartásban olyan kedvező helyzetet látnék, mint a fővárosnál és azért előbb inkább azt a szanálási tervezetet várnám, amely az államháztartást hozná rendbe és csak másodsorban várnám a fővárosi szanálási tervezetet. Ne legyen félreértés, t. Ház, nekem a fővárosi törvénynek az a része, amely a jelenlegi városházi uralmat megszünteti, egy pillanatig: sem fáj, ezért én egyetlenegy könynyet sem ejtek. Ezt intézzék el házi kérdésként; intézze el a kormány mögött ülő párt, amely ezt a törvényt megszavazta, Kozma Jenő képviselőtársunkkal, aki jelenleg a városházán uralkodik. Eb'be a háziügybe nekünk, akik ezen az oldalon ülünk, nekünk, akik ezt a rezsimet 15 esztendőn keresztül állandóan igen súlyos kritikával illettük, semmi néyen nevezendő beleszólásunk nincsen. De azt 'mégis csak szóvá kell tenni, hogy hosszú időn keresztül, ez alatt a 15 esztendő .alatt »bűnös Budapestről« volt szokás 'beszélni, sőt legutóbb még egy temetésen is háromszor hallottuk elhangzani a »bűnös Budapest« kifejezést Budapest volt polgármesterének ravatalánál, annak a férfiúnak ravatalánál, aki Nagy-Magyarország fővárosának volt utolsó polgármestere, mert utána már csak Kis-Magyarország nagy Budapestjének voltak polgármesterei. En ezt nagyon frivol dolognak tartom. Frivolnak és cinikusnak, hogy bűnös Budapestről beszéljen, aki -annak a bűnös Budapestnek vezetője, amely bűnös abban, hogy nem tudja, hányadán áll deficitjével és passzívájával, mely 'bűnös ahban, hogy meglepődik, ha egy plusz vagy mínusz van. Igazi tiszta gazdálkodásnál, vezetésnél nem szabad meglepődni sem plusszon, sem mínuszon. Nem hiszem, hogy az a régi rendszer, amelyet bűnösnek neveznek, vádolható lett volna azzal, hogy nem volt tisztában a főváros helyzetével és most az új rend-