Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-282

Az országgyűlés képviselőházának 282. szerben egyszerre azzal védekeznek a pártvezér urak, hogy ők nem is tudták, hogy ilyen plusz van, mert ha tudták volna, akkor egészen másként beszéltek volna az új fővárosi törvény javaslata ellen. En itt látom ,a bűnös Budapestet, nem a régi Budapestben. En ott látom a bűnös Budapestet, amikor valaki hozzányúlt az autonómia lerombolásához, nem most ennek a legutóbbi törvénynek kapcsán, hanem az 1930-as törvényben, amelyet saját képére formált meg és most sír, hogy annak a folytatása következik be. Saját bűneit, saját bűnös Budapestjét rombolta le most a belügyminiszter úr javaslata, amelyből a napokban törvény lesz, amelyet ezen a területen örömmel üdvözlök, csak az autonómia tökéletes megszüntetésének kell ellene szegülnöm és^ azt mondanom, hogy itt mindenkinek, aki a régi magyar alkotmányhoz és a tradíciókhoz ragaszkodik, szembe kell szállnia ezzel a törvénnyel. Engedjék meg, hogy Budapesten a választók akarata szabadon megnyilatkozhassék és ha a kormány országos titkos választójogot ígér őszre, akkor necsak egyedül titkos választójogot adjon, mert a titkos választójog egymagában nem elég, a titkos választójog még igen sok visszaélésre adhat alkalmat, igen sok korrektívum kerülhet bele a titkos választójogba és amikor a titkos választóijogról hallok, akkor mindig a timeo Danaos jut eszembe. Budapesten titkos választójog van a törvényhatósági választásoknál, de mégsem mondhatja senki, hogy Budapest népe szabadon nyilatkozik meg, nem mondhatja senki, hogy a budapesti városháza közgyűlése Budapest népének akaratát képviseli. A budapesti városháza közgyűlésében többségben ülnek azok, akik szavazatarányban kisebbségben voltak és kisebbségben vannak azok, akik a választók többségének bizalmát megkapták. Nem a választás titkossága az egyetlen, amire szükség van. A titkosság mellett becsületes választási eljárásra, becsületes arányos kerületi beosztásra van szükség, olyan kerületi beosztásra, ahol egyenlő joga van mindenkinek, akár a Duna jobbpartján, akár a Duna balpartján lakik Budapesten, akár a fővárosban a törvényhatósági, akár a vidéken lakik az országos választás szempontjából. T. Képviselőház! A lajstromos szavazás magában, ha nem teljesen egyenlő arányú kerületekre oszlik a kerületi beosztás, nem felel meg a tényleges demokratikus és képviseleti választási szellemnek. A képviselőválasztás azt jelenti, hogy képviselőt válasszon magának a szavazó polgár. A lajstromos szavazás mellett nem képviselőt, hanem pártot választ és a pártok az ő lajstromaikon nevezik ki a képviselőket. Ez a párt vezetőjétől, vagy a pártvezetőségtől függ. Ezáltal tehát pártdiktatúra keletkezik. (Mojzes János: Stréberek előnyben!) Főleg vagyonosok előnyben. Olyanok, akik egyéni értéket képviselnek és akik önállóan nem tudnának elhelyezkedni egy-egy pártkeretben, hanem a pártokon kívül állanak, de voltak a magyar történelemben olyanok is, akik pártokon felül állottak, kimaradnak a Képviselőházból. A lajstromos szavazási rendszer igazságtalan, azt is merem állítani, hogy korrupt és.a mellett a képviselőt tökéletesen elválasztja a szavazótól. Ezért én az egyéni választás híve vagyok arányosított kerületekben és az a kérésem a belügyminiszter úrhoz, hogy amikor a választójogi kérdést idehozza, ne csak a titkosságról emlékezzék meg, hanem a választási elülése 1934 Május 24-én, csütörtökön 197 járásról is, a választási eljárás tisztaságát biztosítva, legalább is azoknak az elveknek alap- * ján, amelyek az 1918-as választójogi törvényjavaslatban foglaltattak és a kerületi beosztás arányosítása mellett. Jelenleg az a helyzet a kerületi beosztás szempontjából, hogy az egyik oldalon ülünk itt néhányan olyanok, akik 15.000 szavazatot képviselünk titkos választásos kerületből, a másik oldalon pedig vannak olyan képviselőtársaink, akik 800, 1000 vagy 2000 szavazatot kaptak nyilt választásos kerületben és ugyanannyi jogot mondhatnak magukénak ebben a teremben, mint mi, ami semmiesetre sem felel meg az anyagi igazság elvének. T. Képviselőház! Én bizalmatlan vagyok a kormánnyal szemben a választójogi kérdés miatt, a fővárosi kérdés miatt, de különösen azért, mert a kormány még ma is a kivételes hatalom alapján áll, mert a kormány az egye sülési és a gyülekezési jogot ma is rendeleti úton (szabályozza a helyett, hogy végre törvényesen rendezné, mert a kormány a sajtó kérdését ma is mint külön licencjogot szabályozza, ugyanúgy, mint a trafikok, vagy a mozik kérdését. Egyéni elbírálás alá tartozik az, hogy ki kap lapindítási engedélyt, ami szemben áll a 48-as szellemmel, )amely szerint gondolatait sajtó útján mindenki szabadon terjesztheti. Egyéni elbírálás alá tartozik a belügyminisztériumban az is, hogy kinek van meg a joga ahhoz, hogy a már megkapott engedély alapján utcán is árusíthassa az újságját. Mindezen szempontok miatt, amelyek a kivételes hatalmon alapulnak, amelyek szemben állanak a demokratikus felfogással, a 48-as szellemmel és mindennel, ami magyar, ami európai, ami emberi és ami kultúra, nem vagyok abban a helyzetben, hogy bizalommal viseltessem R kormány iránt és éppen ezért a belügyi költségvetést nem fogadom el. Elnök: Szólásra következikí Patacsi Dénes jegyző: Klein Antal! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, jelentkezése töröltetik. Patacsi Dénes jegyző: Lázár Miklós! Lázár Miklós: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mindig az volt a meggyőződésem, hogy olyan ügyeket, — még a legaktuálisabb közérdekű ügyeket is — amelyek bírói fórum előtt, vagy fegyelmi eljárás alatt vannak, ebben a teremben szóbahozni nem szabad, vagy precízebben fejezve ki magamat: nem illik. Egy ilyen ügy tekintetében azonban felmentve érzem magamat ez alól a régi parlamenti hagyományoknak megfelelő regarde alól. (Halljuk! Halljuk!) A pestmegyei közigazgatás némely visszásságáról kívánok szólni, amelyekre vonatkozólag Pest vármegye tiszteletreméltó alispánja jónak látta, hogy akkor, amikor ezek az ügyek bírói fórum elé kerültek és már fegyelmi eljárás tárgyai, Pest vármegye közgyűlésén egyik igen t. képviselőtársammal babért fonasson a homloka köré. Ez a tény felment engem attól, hogy ezekről az ügyekről, amelyek, mint mondottam, részben bírói, részben fegyelmi eljárás tárgyai, tovább is hallgassak. Az én kemény kritikámra az a példátlan körülmény adott impulzust, hogy Pest vármegye alispánja immár harmadízben indít fegyelmit és másodszor függeszti fel az ország legnagyobb megyei városának, a pestmegyei Pestszenterzsébetnek polgármesterét, Chikán Bélát, úgyszólván egyazon vádak miatt. (Mojzes János: Ez egy kis csikanéria!) Ezt^ az eljárást a magyar közigazgatásban példátlannak ítélem. Veszedelmes tekintélyrombolásnak tár29*