Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-282

Az országgyűlés képviselőházának 282. Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólani. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Képviselőház \{Ralisuk! Ralisuk! — Mozgás és zaj. — Erdélyi Aladár: Tévedés történt!) Méltóztassanak megengedni... Elnök: Ugylátszik, tévedés volt. Nem tudom, a miniszter úr most kíván-e felszólalni? vitéz Keresztes-Fischer Feirenc belügyminiszter: Belenyugszom a tévedésbe. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak megengedni, hogy tárcám kölségvetésének tárgyalása során, mielőtt az elhangzott felszólalásokra reflektálnék, röviden foglalkozzam azokkal a problémákkal, amelyek tárcámat érintik. Az első probléma, amely a közvéleményt a leginkább izgatja és amelyet az éppen előttem felszólalt képviselő úr is szóvá tett, a választójog kérdése. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) A választójog kérdésében a kormány a maga elvi álláspontját már ismételten és ismételten leszegezte, kimondván azt, hogy választójogi törvényjavaslatot készít, amely a titkos választás alapján fog elkészülni és a parlament elé kerülni. Méltóztassék nekem megbocsátani, hogy egyéb részlettel ebben a pillanatban nem szolgálhatok, (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) mert egy munkában álló, előkészítés alatt lévő javaslat részleteire vonatkozóan igazán nem volna helyes nyilatkozni. (Ulain Ferenc: Mikor lesz az kész, miniszter úr?). A miniszterelnök úr tegnap megtette azt a kijelentést, hogy remélhetőleg az Ősszel a parlament elé kerül a választójogi törvényjavaslat. (Ulain Ferenc: Szóval zsirálja a miniszter úr! Akkor rendben van!) Természetes dolog, hogy azt, amit a miniszterelnök úr mond, én zsirálom. (Ulain Ferenc: Helyes!) Többet ma a választójogi problémáról mondán nincs módomban. (Buchinger Manó: Pedig ez kevés!) Nagyon sajnálom, hogy nem tudom kielégíteni a képviselő urakat. (Kabók Lajos: Mi is sajnáljuk!) Még egy kérdést vetettek fel itt a vita során, amely tárcámnak a vármegyéknek és a városokra vonatkozó tételeivel függ össze és ez a főváros problémája. Nem akarok újabb disztkussziókba bocsátkozni azokról az okokról és szükségességekről, amelyek miatt kényszerítve voltam a fővárosi törvény novelláris biztosítására vonatkozó javaslatot idehozni. Ezt a Ház részleteiben megvitatta s ma imár ebbe a vitába újra belebocsátkozni, azt hiszem, nem szükséges. (Helyeslés jobbfelől.) A törvény parlamentáris

1 megszavazása után történt az, hogy a székesfőváros számvevősége befejezte az 1933. évi zárszámadás elkészítését és megtette errevonatkozó javaslatát. Ez a javaslat úgy szól, hogy amit a főváros a beruházási célokra felvett kölcsönpénzekből megtakarított, illetve amit 1928—29-ben akkori nagy háztartási feleslegeiből beruházási, illetve részben beruházási célokra a kölcsönalapba . átutalt, most utalja vissza a háztartási alapba és ezzel egyenlítse ki az 1932. és 1933. évi zárszámadások hiányát. Ez egy javaslat, amelyet lehet helyeselni vagy nem helyeselni, lehet^

elfogadni vagy nem elfogadni, — ez most mellékes — tény azonban az, hogy a leghatározottabb tendenciával — ezt meg kell állapítanom — úgy állították be a helyzetet, mintha a számvevőségnek ez a javaslata nagy titkot derítene fel; a publikum előtt eldugott 15 miilóról beszélnek, nekiestek a főváros adminisztrációjának és megvádolták azzal, hogy az autonómia háta mögött és annak tudta nélkül elrejtett 15 milliót, (Rassay ülése 19 3 A május 2h~én, csütörtökön 185 Károly: Ezt nem mondtuk!) mondván, hogy ezt csak azért tette, hogy a belügyminiszternek módja legyen belegázolni a főváros autonómiájába. (Ellenmondások a baloldalon.) Bocsánatot kérek, ezeket a szavakat méltóztattak használni azokon a fővárosi üléseken, ahol ezt a kérdést ismételten és ismételten méltóztattak tárgyalni, (Friedrich István: Mások!) hacsak a lapok nem teljesen az igazsággal ellentétesen közölték ezeket a tárgyalásokat. (Rassay Károly: Viszont azt megállapítjuk, hogy az adminisztráció nem volt lojális az autonómiával szemben!) Errevonatkozólag akarom a következőket mondani. Ennek a 15 milliónak léte vagy nem léte éppen úgy benne volt a főváros háztartási számadásaiban eddig is, mint ahogy most benne van. (Rassay Károly: Ez igaz!) Semmiféle titok nem volt, semmiféle elrejtés nem történt. (Friedrich István: Ez így volt! — Rassay Károly: Nem jelentették, hogy felhasználható erre a célra!) Az történt, hogy a múlt évi zárszámadás elkészítésével kapcsolatban a főváros számvevősége lezárta a (beruházások elszámolását is. (Ügy van! Ügy van!) Ennek eredményekép megállapította azt, hogy ezen a beruházási számlán, illetőleg kölcsönszámlán mintegy 20 millió pengő maradvány van. (Rassay Károly: Eddig (hallgatott erről a propozicióról!) Mert nem is tudhatta, (Rassay Károly: A 20 milliót nem tudhatta?) mert a beruházások leszámolása még nem történt meg. Amikor azután a leszámolás megtörtént és a beruházási alap számadását lezárták, jelenkezett ez az eredmény. (Rassay Károly: Ez a nem jóhiszemű dolog! — Petrovácz Gyula: Ezt előbb is tudhatta!) Azt mindenki tudta és tudnia is kellett mindenkinek, aki az íeddigi zárszámadásokkal foglalkozott, hogy maradnak megtakarítások és feleslegek a beruházási tételeknél, csak azt nem lehetett tudni, hogy ezek pontosan milyen összegűek lesznek. (Friedrich István: Az államnál ilyen még nem fordult elő! — Rassay Károly: Ha az én könyvelőm csinálná, magánvállalatnál, elküldeném!) En csak azért konstatálom ezeket a tényeket, mielőtt továbbmennék, mert méltánytalannak tartom azt a megvádolást, amelyben a fővárosi autonóm közegek részéről az adminisztráció részesült. Konstatálnom kell, hogy az adminisztrációt ebben a tekintetben semmi hiba nem terheli. (Zaj a baloldalon.) Most áttérek a másik kérdésre. Az állíttatott, hogy ennek a 15 millió pengőnek ilyen módon való előkerülése folytán immár az egész helyzet megváltozott, most már nincs deficit, semmi szükség sincs tehát azokra az intézkedésekre, amelyeket a fővárosi törvény novellája tartalmaz. (Petrovácz Gyula: Ez így van! — Ügy van! bal felől. — Zaj.) Meg kell állapítanom, hogy a főváros mérlege egy jottával sem változott, a főváros anyagi helyzete ma ugyanaz, mint ennek a 15 millió pengőnek ilyetén módon való átkönyvelése előtt volt, a főváros deficites helyzete ugyanaz, ami volt, mielőtt ez a zárszámadás elkészült. Azok az okok tehát, amelyek engem arra késztettek, hogy ezt a javaslatot benyújtsam és amelyek következtében a parlament házai ezt a javaslatot megszavazták, ma is változatlanul fennállanak. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ha azt méltóztatik tőlem megkérdezni, hogy ez hogyan lehet, röviden bátor vágyok elmondani a tényállást. A főváros felvett 1927-ben beruházási köl-