Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-282

186 Az országgyűlés képviselőházának 282, csőn címén 101*4 millió pengőt, az 1930. évben pedig felvett egy függőkölcsönt 45'7 millió pengő értékben. A fővárosnak tehát összesen 147*1 millió pengő állott rendelkezésére beruhá­zásokra. Ennek a kölcsönnek a kiegészítéséül az eredetileg megállapított beruházási Pro­gramm megvalósítása céljából a programm ke­retén belüli beruházások fedezésére átutalt a főváros a községi háztartás feleslegeiből a köl­csönpénzek javára 6*3 millió pengőt azért, mert az első kölcsönt 88-as árfolyamon vévén fel, an­nak effektív eredménye 12%-kai volt kevesebb, mint névértéke. (Friedrich István: Ez így volt!) Ezzel a 6*3 millió pengővel akarta tehát a fő­város biztosítani azt, hogy a beruházási pro­gramm végrehajtható legyen. Most a főváros ezen a beruházási programmon felül és kívül még további beruházásokat határozott és ren­djelt el, különösen az autóbuszüzemnél és bizo­nyos házépítések tekintetében, stb. Erre me­gint a háztartási feleslegekből átutalt 9*1 mil­lió pengőt; vagyis háztartási feleslegeiből összesen 15*4 millió pengőt utalt át és így a beruházások céljaira összesen 162*5 millió pengő állott rendelkezésére. Ebből a 162*5 mil­lió pengőből a Vásárpénztár részére forgótőke céljára 15 millió pengő volt lekötve. Ez volt a helyzet. A beruházások végrehajtatván, az e célra felhasznált összeg kitett 131'8 milliót. A Vízművek folyamatban levő beruházásaira még le van kötve közel 10*5 millió pengő, a tényleges beruházások teljes összege tehát 142*5 millió pengő. Rendelkezésre áll tehát a 162*5 millióból 20*2 millió, amiből 5 millió pengő a kölcsönvett összeg maradványa, 15 milliót pedig az az összeg reprezentál, amely a háztartási-alapból ide átutaltatott, illetőleg, amely forgótőke céljára a Vásárpénztár ren­delkezésére bocsáttatott. A fővárosi főszámvevő abból folyólag, hogy a vásárpénztári veszteségek megállapíttattak és amúgy is a kölcsönpénzek terhére kifizet­tettek, megengedhetőnek tartotta, hogy az a 15*4 millió pengő, amelyet a háztartási feles­legekből a kölcsönalapiba átutaltak, visszavi­tessék a háztartási alapba és a zárszámadás hiánya részben fedeztessék. Normális viszo­nyok között ez nem volna megengedhető, mert tulajdonképpen a kölcsönalap terhére történik itt a háztartási hiányok fedezése, azonban magam is azt mondom, hogy a mai viszonyok között, tekintettel arra, hogy a főváros a köl­csönt momentán visszafizetni nem tudja, ez ellen kifogást nem lehet emelni. (Wolff Ká­roly: Nem is lehet visszafizetni!) Ezért mon­dom, de bocsánatot kérek, ez a 20 millió pengő mégis csak kölcsönpénz. (Wolff Károly: De nem lehet visszafizetni, mert a kormány meg­tiltotta!) Tekintettel arra, hogy nem f lehet visszafizetni, nem emelek komoly kifogást ez ellen a megoldás ellen. Kifogást emelni az ellen kellene, amit nem javasol a főszámvevő, hogy az 5 milliót is, mely direkt kölcsönpénz, erre a célra fordítsák. A. helyzet most az, hogy^ ezzel a tranz­akcióval »ezzel az átkönyveléssel a főváros 1932. és 1933. évi zárszámadási deficitje lecsök­kent 1*8 millióra. (Friedrich István: Ez semmi! Ez nem deficit!) Nem tagadom, hogy ha csak \ erről volna szó, ez nem volna nagy deficit, azonban hogyan áll most a helyzet? (Halljuk! Halljuk!) •Én a törvényjavaslat tárgyalása során azt mondottam, hogy a folyó évi költségvetés tízmillió deficitet tüntet fel, ehhez azonban ülése 1934 május 24-én, csütörtökön még a már likvidált deficitösszegeket is hozzá kell számítani és én körülbelül 25 millióra te­szem optimisztikusan azt a deficitet, amellyel a fővárosnak számolnia kell. Most hogyan áll a helyzet ez után a tranzakció után A főváros a folyó, tehát 1934. évi költségvetési évre 10 millió pengő deficitet preliminál. (Wolff Ká­roly: Májusig nincs még egy fillér sem!) Koncedálom, hogy nincs még egy fillér sem, íkoncedálom, hogy e pillanatban deficit még nem mutatható ki, de meg vagyok róla győ­ződve, hogy a főváros pénztári gesztiói az év végén körülbelül 10 millió deficitet ki fognak hozni. Itt van ezenkívül a kórházi deficit, amely le van számolva, amely aktuális, esedékes, 18 millió pengőt tesz ki. Ezt a 18 millió pen­gőt én előző kalkulációim alkalmával nem számoltam el teljes összegben az idei deficit terhére, mert azt a körülbelül 13 millió pen­gőre tehető készpénzösszeget, amely a mostani tranzakcióval az eddigi deficitek eltüntetése útján felemésztődött, számítottam a kórházi deficitek virtuális fedezeteként. Most, amikor minden rendelkezésre álló összeg felhasználta­tott, semmiféle fedezet többé a 18 milliós kórházi deficitre nincs, az tehát mint nyilt fedezetnélküli deficit jelentkezik a főváros háztartásában. 10 millió plusz 18 millió: az 28 millió. (Bródy Ernő: Nem egy évi deficit, ez elosztódik! — Petrovácz Gyula: Ez nem a mi deficitünk!) Bocsánatot kérek, a fővárost terhelő deficit- (Petrovácz Gyula: Az államot terheli!) A főváros létesített egy megállapo­dást a minisztériummal, amelynek következté­ben likvidáltattak a kórházi tartozások és amelynek folytán a főváros magáravállalta a 18 millió pengő kórházi deficit kifizetését. (Zaj a bal- és szélsőbaloldalion.) Jobban nem tudom megmagyarázni; ez egy liquid, ese­dékes deficittétel, (Zaj a baloldalon. — Elnök csenget.) amelynek ma a főváros vagyonában semmiféle fedezete nincs. (Wolff Károly: Ki­véve a kormány által fizetendő évi törlesztési összeget.) A kormány által.fizetendő évi ösz­szegre 500-000 pengő van számítva. (Friedrich István: Ezzel törleszti a kormány az adóssá­gát a városnál!) Igen, ezzel törleszti az adós­ságát. (Farkas István: A 18 millió is a kor­mány adóssága! Fizesse -meg!) Ezt a kettőt nem lehet összezavarni. Egyszóval a helyzet ma úgy áll, hogy ezen a címen 28 millió defi­cit van, amellyel meg kell küzdeni. (Rassay Károly: Erre az évre!) Ezt a 18 millió pengő deficitet el kell tüntetni. (Friedrich István: 10 év alatt jött létre, mert nem fizetett a kor­mány.) ! Elnök: Csendet kérek, Friedrich kép­viselő úr! vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügy­miniszter: Bocsánatot kérek, nem azért, mert a kormány nem fizetett, hanem azért, mert a főváros túlköltekezett. Ez egy leszámolás kér­dése volt és ez le van fixírozva. (Zaj a bal- és szélsöbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügymi­niszter: Ethhez a 28 millióhoz feltétlenül hozzá kell még számítanom egy tételt. Másról nem akarok ezúttal beszélni, de, feltétlenül beszél­nem kell erről a kétmilliós tételről, amely szintén liquid, amellyel a főváros, mint mun­kaadó, mint alkalmazó, alkalmazottainak biz­tosítási díjai címen tartozik. Ez olyan tétel, amelyet liquidálni kell, Ez megint kétmillió

Next

/
Thumbnails
Contents