Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.
Ülésnapok - 1931-282
Az országgyűlés képviselőházának 282 de a rendőr még haza sem érkezett a határszélről, a szolgálati útját még be sem fejezte, a galíciai már itt csinálta az üzletet a Dohányutcában és a Dob-utcában. Ügyességgel csinálta! Miniszter úr, ez nemzeti kérdés; nemcsak a kereszténységnek, nemcsak a fajmagyarságnak, hanem a józan zsidóságnak a kérdése is, mert ezek vétkeznek legtöbbet ellenük. Nem tehetünk róla, a lelki szemeink előtt olyan átváltozás megy végbe, hogy a pajesz le lesz vágva, egy kis mosakodás, egy kis tisztálkodás, egy kis megfésülködés és ott áll a kereskedő, a nagyiparos, ott áll végeredményben a nagybirtokos, mert míg mi türelemmel nézzük a galíciai bevándorlását, addig a másik oldalon a metamorfózis következtében csúszik ki a föld a magyarság lába alól. Ilyen pajeszesből nem egy földbirtokos van már ebben az országban. Nem hiszem, hogy ez az ország érdekeit szolgálja, amikor a múltban is ezer és százezer ember vándorolt ki, szebb hazát és kenyeret keresni és amikor ma is ezrével és tízezrével vannak, akik védték ezt a hazát és a rögöt, amelyből egy kapányi sem volt az övék. Azt hiszem, hogy az igen t. miniszter úr ebben a dologban szintén nagyon sürgősen intézkedni fog. Egészen nyíltan megmondom: készséggel állunk ebben rendelkezésére, mert mi is nyomozunk. Ha nincs elég detektívje, ha a rendőrség nem elég, méltóztassék a nemzeti szocialista mozgalomhoz fordulni, adunk majd közegeket, statisztikai adatokat. Csak azt az erélyt kívánom a miniszter úrtól, amelyről híres, tessék ezekkel szemben a nemzet érdekében a legszigorúbb eréllyel fellépni, az országot tőlük megtisztítani. A Magyarságban, ebben a kiváló keresztény magyar lapban nagyon értékes cikkeket olvashattunk azokról a bocherekről, — egész bocher-import van itt a határszélen — akik beszivárognak, mindjárt beházasodnak, mindjárt állampolgárságot szereznek akkor, amikor 30—35 éve itt élő, itt lakó emberek, akik a trianoni békerongy következtében elvesztették állampolgárságukat, még ma sem tudnak magyar állampolgárságot kapni. Összeszorul az ember szíve, hogy ezek a csodarabbi ivadékok itt házasodnak, szaporodnak és elveszik a kenyeret a dolgozó magyarság elől. Nem akarok itt élénk színekkel beszélni, bár nagyon hálás téma lenne egy hatalmas nemzeti szocialista propagandát folytatni és rámutatni arra a veszedelemre, amelyet ez a keresztény magyarságra jelent. En azonban higgadtan tárgyalom ezt a kérdést, nem akarok itt propagandát csinálni, mert nekünk ezek a pajeszesek az igazi popaganda embereink. Ha nem lennének olyan veszedelmesek az országra nézve, szerződtetni kellene őket, hogy itt járkáljanak és felkeltsék a magyarság szunnyadó lelkiismeretétEgy atrocitást vagyok kénytelen szóvá tenni. Nem általánosítok, nem szokásom, elítélek minden általánosítást. Magyaróvárott két nemzeti szocialista párttagot a rendőrség bizonyos bűntett gyanúja miatt letartóztatott. Az illetők biciklivel jöttek fel Pestre, itt résztvettek egy nemzeti szocialista ünnepségen, hazamenve megkérdezték tőlük, miből tellett nekik felutazásra Budapestre. Az ottani hatóság ugyanis nem tudta elképzelni, — elég szomorú, hogy nem tudta elképzelni — hogy embereket a lelkesedés, az eszme által feltüzelt lélek száz és száz kilométerekre elvisz az otthontól, hogy az eszme szolgálatába szegődjenek. Ezeket az embereket, ahogy hazaértek, letartóztatták egy KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXIII. ülése Î9S4. május 2h-én, csütörtökön ]79 pár héttel azelőtt elkövetett bűntett miatt. A rendőrök bevitték őket, a detektívek vallatni kezdték. Nem színezem, mert sokkal nagyobb tisztelője vagyok az államrendőrségnek, mintsem, hogy egyik, másik államrendőrségi közeg megtévedése miatt az egész testületet támadjam. Most sem támadok, de ezekre .a megtévedt emberekre, akik ezt a két nemzeti szocialista egyént Magyaróváron bevitték és minden eszközzel vallatni kezdték, felhívom a miniszter úr figyelmét. Itt van egy jegyzőkönyv« Még csak át sem adom a miniszter úrnak; csak annyit hozok belőle nyilvánosságra, amennyit az ügy megértése miatt feltétlenül szükségesnek tartok, mert nem szeretném, hogy az ebbe a jegyzőkönyvbe foglalt dolgok a Ház Naplójába kerüljenek és rossz fényt vessenek a későbbi korban a magyar királyi rendőrségre, amelynek nagy becsülője vagyok. Az van ebben a jegyzőkönyvben (olvassa): »A vallatásnál még jóformán ki sem hallgattak, amidőn a rendőrségen Kelecsényi László, Máár Jenő és Magyar Ferenc detektívek kezeimet hátrakötötték, egy padra kötöttek rá és mezítIábaimat bikacsökkel kezdték verni. Majd két összekötött kezemet a pad alá kötötték és térdeim alá egy dorongot tettek és így odakötött kezekkel és lábakkal feszítettek ki, úgy, hogy roppanást éreztem a gerincemben és rögtön elájultam.« Nem folytatom tovább, hogy ez a vallatás milyen eszközökkel folytatódott. Az eredmény az lett, hogy ezek olyan cselekményeket is kénytelenek voltak bevallani a többszöri kínzások hatása alatt, amelyeket nem is követtek el. Ez megtörtént dolog. Az illető elment az orvoshoz, megkapta a látleletet, ezt az orvosi látleletet azonban már át fogom adni a miniszter úrnak, amely látlelet megállapítja ezeket a sérüléseket. Azt mondom: ha akármilyen bűntettet követtek volna is el, amit kétségbevonok, hogy elkövettek volna, — mert ők utólag kijelentik, hogy csak kínzás alatt vallottak és vállaltak magukra mindent — lehetetlen állapot, hogy magyar emberekkel itt így bánnak. (Ulain Ferenc: Teljesen igaza van!) Én nem akarom ezeket a kérdéseket részletezni. T. képviselőtársaim észrevehették, hogy a közös nagy nemzeti érdeket tartom szem előtt, amikor nem használom ki ezeket a dolgokat, hanem szórványos eseteknek minősítem azokat. Előfordulhat, hogy egy-két magáról megfeledkezett egyén ilyesmit elkövet. En nem is kérem a miniszter urat, hogy torolja meg ezeket a visszaéléseket, mert meg vagyok győződve arról, hogy minden kérés és felszólítás nélkül is tudni fogja a kötelességét ezekkel az emberekkel szemben. (Helyeslés balfelől.) Igen t. belügyminiszter úr! Ebben a pillanatban más mondanivalóm nincs és mivel beszédidőm letelt, nem is lehet. Figyelmébe ajánlom az igen t. miniszter úrnak hozzáintézett kérelmemet, hivatkozva igazságérzetére és arra kérem őt, hogy a nemzeti szocialista mozgalmat részesítse olyan elbánásban, amelyet hazafias, becsületes, tisztességes magyar emberek, a dolgozó, szenvedő magyarság képviselői megérdemelnek. A költségvetést pártállásomnál fogva nem fogadhatom el. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Kóródi Katona János! Elnök: A képviselő úr nincs jelen. Jelentkezése töröltetik. Szólásra következik 1 ? 27
