Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-282

180 Az országgyűlés képviselőházának 282 Petrovics György jegyző: Payr Hugó! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, jelentkezése töröltetik. Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Téglássy Béla! Elnök: A képviselő úr nincs jelen. Jelentkezése töröltetik. Szólásra következik? . Petrovics György jegyző: Csikvándi Ernő! Elnök: A képviselő úr nincs jelen. Jelentkezése töröltetik. Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Farkas Gyula! Elnök: A képviselő úr jelen van. A szó tehát Farkas Gyula képviselő urat illeti. Farkas Gyula: T. Képviselőház! Meskó Zoltán igen t. képviselőtársam lesz szíves nekem megbocsátani, hogy eltérően a parlamenti szokástól és az illemszabálytól, az ő felszólalásával nem fogok foglalkozni. (Fábián Béla: Már régen vége itt ennek a szokásnak!) Nem foglalkozom vele részben azért, mert felszólalásommal nem célom a közigazgatás általános problémáit feszegetni, részben pedig .azért, mert azok a részletkérdések, amelyeket igen t. képviselőtársam felhozott, egészen külön területről származnak, mint ahonnan én a felszólalásom tulajdonképpeni tárgyává teendő részletkérdéseket meríteni szándékozom. Általánosságban csupán két rövid megjegyzésre kívánok szorítkozni. Az egyik az, hogy teljesen magamévá teszem Pintér László képviselőtársam elismerését a m. kir. csendőrség és magyar államrendőrség -működése iránt és ezt kiegészítem a magyar közigazgatási tisztviselői kar munkásságának elismerésével. Mert kétségtelen, hogy ezekben ia nehéz viszonyokban, különösen a nehéz gazdasági viszonyokban és az óriási munkahalmazban, amely ma a közigazgatási tisztviselő vállára nehezedik, a magyar közigazgatási tisztviselői kar példásan állja meg a helyét. Ha már a tisztviselői kart, a rendőrséget és a csendőrséget nem tudjuk olyan fizetésben részesíteni, aminőt munkájával megérdemel, illő, hogy legalább a törvényhozás erkölcsi elismerése támassza alá az ő fáradságos és értékes tevékenységüket. (Ügy van! ügy van! jobbfelől.) A másik, amire a belügyminiszter urat kérni akarom, az, hogy a többször hangoztatott, tervbe vett és talán már meg is kezdett úgynevezett racionalizálással kapcsolatban a közigazgatási munka apasztásánál legyen kegyes megfontolás tárgyává tenni azt a kérésemet és azt a javaslatomat, hogy ennél a nagyjelentőségű lépésnél ne tisztán tisztviselőket vonjon be a teendők újabb szabályozásába és a közigazgatási eljárás alapelveinek lefektetésébe, hanem vonjon be azokba nem aktív köztisztviselőket, hanem laikus elemeket is, még pedig azért, mert maga a köztisztviselő bizonyos sablonba, ellenőrzési és működési rendszerbe már meglehetősen beleélte magát és attól nehezen szabadul, a laikus inkább tud ötleteket szolgáltatni abban a tekintetben, hogy a nehéz, munkátadó formalitásoktól hogyan teletne szabadulni, amit azután felülbírálni a szakemberek feladata volna. Az a pár részlet, amivel röviden foglalkozni kívánok, elismerem, nem a magyar közigazgatás és a magyar politika nagy kérdései közé tartozik. Apró emberek apró bajai ezek, falusi embereké, de azt hiszem, a társadalmi és gazdasági rétegeződés mellett elsősorban a leggyengébb osztály bajaival foglalkozni és ezekre ülése 193Jj. május 24-én, esütörtokön lehetőleg orvoslást vagy könnyítést hozni, különösen a mai nehéz időkben épp oly fontos állami, illetőleg közigazgatási feladat, mint amilyen fontos a nagy elvi kérdések helyes megoldása. Ezek az apró kérdések a következők. Az első az úgynevezett berakodás kérdése, a szalmának vagy takarmánynak belteiken, beltelek épületeiben való elhelyezése és a cséplésnek ugyancsak udvarokon való foganatosítása. Ebben a tekintetben egy régi békebeli miniszteri rendelet intézkedik, meglehetősen magas mértéket szabva meg a tűztávlatokat illetőleg. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) — Jánossy Gábor: Még így is sok a veszedelem!) Ez lehet az igen t. képviselőtársam felfogása, (Scitovszky Béla: Közérdekű felfogás!), nekem más a felfogásom ebben a kérdésben, még pedig először azért, mert amióta az a rendelet kelt, magában az építési módban, a kötelezően előírt tetőfedési módban is lényeges változások állottak be. Igen t. képviselőtársaim, méltóztatnak megengedni, én láttam azokat a szalmafedeleket idővel cserepes és éternités tetőkké átalakulni. (Jánossy Gábor: A szűk udvarok!) Ez az egyik. A másik az, hogy azok a méretek az alföldi nagy portákra voltak megszabva, de a dombvidéken, a felvidéki apró belsőségeken ezeket a méreteket megtartani csaknem lehetetlen. A harmadik az, hogy a földbirtokreform során sok olyan zsellérből lett egy-két holdas hirtokos-exisztencia keletkezett, r amely szérűn csépelni, ott összehordani, raktározni a maga takarmány- és szénakészletét nem képes. A negyedik az, hogy ebben a nyomorúságban sokkal becsesebb és értékesebb ott minden szál széna és minden szál szalma, mint a régi időben volt, ami indokolttá teszi, hogy azt fokozottabban őrizhessék és behordhassák. Ne méltóztassék félreérteni, nem azt akarom, hogy a közbiztonsági szempontok teljes félretételével lehetővé tétessék, hogy nem törődve a tűz veszedelmekkel, mindenki oda helyezzen el és annyit, amennyit csak akar. A kérdés most országosan van szabályozva. Az én kérésem nem az, hogy méltóztassék egy rendelettel ezeket a tűztávlatokat eltörölni vagy mérsékelni, mert ez helytelen volna, de a helyes az, hogy vidékenként vagy egyénenként tegyék lehetővé ennek elbírálását. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Éppen most azt kérem, hogy ezeket az országosan szabályozott tűztávlatokat vármegyei szabályrendelettel lehessen mérsékelni. Én mindig elismeréssel gondolok Scitovszky volt belügyminiszter úrra, aki kiadta azt a rendeletet, hogy nem évenként kell a berakodási engedélyt kérni, hanem az egyszer megadott berakodási engedély visszavonásig érvényessé válik és így felmentette ezeket az apró embereket a minden évi kérvén y ezéstől. De bizonyára méltóztatik visszaemlékezni, hogy ezen a megállapított minimumon nem mehet lejjebb a törvényhatóság sem az engedélyezést illetőleg. Én tehát azt kérem, hogy a törvényhatóság akár szabályrendeletileg állapíthassa meg a maga részére az országos minimumon alul kivételesen engedélyezhető minimumot, vagy pedig bízassék ez' a járási főszolgabíróra, hogy egyénenként megadhassa. Ez az én tiszteletteljes kérésem. Méltóztassék elhinni, hogy sokkal inkább problémája ma a tűztávlat megtartása a biztosító intézeteknek, mint a gazdáknak.