Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-282

176 Az országgyűlés képviselőházának 282 mint akinek reszortjába szintén tartozik a vasárnapi munkaszünet problémája, hogy úgy a szociális, mint a morális szempontokra való tekintettel, amelyek e kérdéssel szorosan összefüggnek, gondoskodjék arról, hogy annak a házhatározatnak alapján, amellyel a Ház törvényjavaslat beterjesztésére kötelezte a kormányt, az idevonatkozó törvényjavaslat még ebben az esztendőben kerüljön a Ház elé és a kérdés közmegnyugvásra oldassék meg. (Helyeslés.) Végül, mint egyik határszéli kerület képviselője, a t. miniszter úr figyelmét felhívom még egy kérdésre. Nem beszélve mindazokról a szempontokról, amelyekről talán beszélni lehetne ennek kapcsán, kérdem: célszerű-e, hogy a határszéleken idegen állampolgárok akár direkte,^ akár strohmanok útján vadászterületeket bérelnek 1 Hogy a vadászat «port, azt koncedálom, .a vadállomány ellenben nemzeti kincs. (Helyeslés.) Ügy a vadpótlás, mint a vadnevelés, valamint a vadlövés és a vadexport szempontjai, de más egyéb szempontok is közrejátszanak ebben a kérdésben. Azt hiszem, indokolt, ha felhívom a miniszter úr figyelmét ezekre az esetekre, amelyek az országban e. téren jelentkeznek s amelyek egyre sűrűbben fordulnak elő. Felteszem a kérdést, nem volna-e indokolt és célszerű, hogy a miniszter úr ezt a kérdést megvizsgálná és úgy intézkednék, ahogyan az ország érdeke azt megkívánja. Ezek azok a konkrét szempontok, amelyekre a miniszter úr figyelmét felhívtam s most ismételten beszédem első részére, a rendőrségnél szolgálatot teljesítő 82 diplomás fiatalember ügyére hívom fel a miniszter úr szerető figyelmét és gondját s arra kérem, hogy azokat a kérdéseket, amelyekre utaltam, tegye mérlegelés tárgyává s keresse az utat és módot arra, hogy azokat az igazság szellemében megoldja. Végül felhívom a miniszter úr figyelmét az egyes városok által szedett fogyasztási és egyéb vámdíjakra. Haaz ember a városok költségvetését nézi, azt látja, hogy költségvetésüknek súlyos tételét teszik ki a különböző vám-, fuvar-, kocsi- és fogyasztási díjak, amelyekkel azt a falusi lakosságot sújtják súlyosan, amely a városba szállítja terményeit. Egy város költségvetésében utánanéztem ennek s azt láttam, hogy a vám- és egyéb fogyasztási díjtételek, amelyekkel a városok sújtják azokat, akik a faluból cikkeket hoznak be a városi piacra, 16, 18—19 százalékát teszik ki annak az értéknek, amelyet az illető falusi kisemberek beszállítottak. Ha viszont a városok költségvetésének személyi tételeit nézem, azt látom, hogy igen sok város költségvetése rendbe volna hozható, ha ott bizonyos eldugott pótilletmények, amelyeket a legkülönbözőbb alapoknál és tételeknél látok elrejtve, egyszer végre lefaragtatnának. Azt hiszem. Farkas Tiborképviselőtársam már célzott erre. En teljes mértékben aláírom azt, amit mondott, mert nekem is az a meggyőződésem, hogy ami baj a városok háztartásában van, az e tétel megvizsgálásával és rendezésével nézetem szerint eliminálható lenne. Teljesen indokolatlan, hogy nálunk, ahol az élelmicikkek tényleg olcsók, azokat ilyen vámtételekkel megdrágítsák, mert nézetem szerint ezáltal egyrészt kárt okoznak a forgalomban, mert ha az élelmicikkek olcsóbbak maradnának, akkor sokkal nagyobb tömegben fogyasztaná őket a publikum, másrészt pedig indokolatlan ellentétet szítanak és állítanak fel a városok és faluk között. Egyébiránt, mivel a belügyminiszter úr ülése 1931* május 2h-én, csütörtökön személyével és politikájával szemben bizalommal viseltetem, költségvetését a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Meskó Zoltán! Meskó Zoltán: T. Képviselőház! A költségvetés általános vitájánál részletesen volt szerencsém foglalkozni a belügyminiszter úr tárcájával, most csak egy pár részletkérdésre óhajtok kiterjeszkedni. Az első kérdés, amely legjobban a szívemen fekszik, az, hogy érthetetlen előttem és minden józan gondolkozású magyar ember előtt az az eljárás, amelyet a belügyminiszter úr közegei a nemzeti szocialista mozgalommal szemben tanúsítanak Ha ez a mozgalom keresztény vagy nemzeti szempontból kifogás alá esnék, ha nem volna nacionalista mozgalom, ha nem lenne abszolút kormányhű mozgalom, ha ennek a mozgalomnak mindenegyes tagja nem lenne hajlandó .bármely percben az ország területi integritásáért életét áldozni, akkor meg tudnám, érteni a miniszter úrnak és közegeinek álláspontját. De teljesen érthetetlen előttem, — és ünnepélyesen a nemzet színe előtt óvást emelek az igazság, a jog szem előtt tartásával az ellen — hogy egyes közigazgatási közegek gyűléstartási engedély iránt beadott kérelmeiket a legnevetségesebb ürügyekkel elutasítják és gyűléseiket nem engedélyezik. T. Képviselőház! Fel kell szólítanom Magyarország belügyminiszterét, akinek pártatlanságáról volt alkalmam nem egy esetben meggyőződni, aki valóban méltóan foglalja el helyét, nyilatkozzék, hogy az ő tudtával történnek-e ezek az elutasítások, az ő utasítására intézkednek-e az egyes hatóságok? Fel kell tételeznem, hogyha nem is az ő személyes utasítására, de mindenesetre a belügyminisztérium központi közegének utasítására kell, hogy történjenek ezek, naert az utóbbi időben nemcsak egyes vármegyékben, de úgyszólván az országnak majdnem minden vármegyéjében hasonlót tapasztalunk. Nem fordult elő még ellenzéki párttal szemben sem az, hogy egy képviselőnek beszámolója elé akadályokat gördítsen bármely főszolgabíró. (Zaj. — Andaházi Kasnya Béla: Hát a revolveres merénylet és egyebek?) Előfordult például az, hogy Festetics Sándor t. harátom és képviselőtársam választókerületében huzamosabb időn át nem tudott beszámolót tartani, mert az enyingi járás főszolgabírája, dr. Buda az engedélyt nem akarta megadni és kicsinyes, nevetséges indokolású elutasító végzéssel meggátolta a beszámoló megtartását. Előfordult az, hogy egy pártvacsora közben, r amelyet a főszolgabíró engedélyezett, miután Festetics Sándor gróf t. képviselőtársam elmondotta ünnepi beszédét, csendőrök jelentek meg, feloszlatták a vacsorát és a jelenlevőket a teremből kiutasították. Előfordult az, hogy az egyik törvényhatósági városnak tisztviselőjét, aki becsülettel, tisztességesen végzi kötelességét a városházán, azért, mert mint magánember — ami a legszentebb egy embernél — belső meggyőződésének és lelkiismeretének szavát követve, mozgalmunkhoz csatlakozott és munkánkban részt vett, a főispán maga elé idézte; felszólította, hogy azonnal lépjen ki a mozgalmunkból és hivatkozott az új nyugdíjtörvényre, amelyet vele szemben alkalmazni fog, hogyha ebben a mozgalomban bennemarad. Festetics képviselőtársam ekkor az igen t. belügyminiszter úrhoz