Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-282

^™ •••MM Az országgyűlés képviselőházának 282. fordult, a belügyminiszter úr pedig azt mondotta, hogy »Tisztviselő ne politizáljon!« (Elénk helyeslés a baloldalon.) Ha nem látnék egységespárti jelvényekkel embereket a hivatalokban, akkor még talán elfogadhatnám ezt a választ. Ámde mélyen t. belügyminiszter úr, nagyon elszomorító az — bár mi egy világnézeti alapon állunk, ha nem te vagyunk egy pártban — a keresztény világnézet szempontjából, amikor Budapesten azt hallhatjuk, hogy egyes jellegzetes arcú emberek, amikor adóhivatalokban vagy bárhol dolguk van, kölcsönvesznek egységespárti jelvényeket és úgy mennek oda. Ma már kölcsön díj ellenében is adnak jelvényeket, mert úgy látszik, bizonyos egységespárti tisztviselők előnyben részesítenek olyan valakit, aki egységespárti jelvénnyel megy he hozzá. Ha a miniszter úr azt mondja, hogy tisztviselő ne politizáljon, akkor tessék e kijelentésének hatalmi szóval az egész vonalon érvényt szerezni. (Elénk helyeslés bal felől.) En itt legjobb tudomásom szerint ünnepélyesen leszögezem, hogy mindazok a tisztviselők, akiket bizonyos pártokba bekényszerítenek, alig várják, hogy a titkos szavazás alkalmával megbosszulják magukat azért, hogy erőszakot követtek el velük szemben. Szentül meg vagyok győződve arról, hogy ezek a szavazópolgárok ide, hozzánk fognak szavazni. (Egy hang jobbfelöl: Majd meglátjuk. — Zaj.) A nemzeti szocialista nem csinál taktikát, a nemzeti szocialista egyenesen beszél, nem ismer taktikát és fifikát. Olvastam már az igen t. miniszter úr egy pár kijelentését, amelyekkel, nem mondom, hogy száz százalékig meg voltam és meg voltunk elégedve, de amelyekben igyekezett tárgyilagos lenni, amikor azt mondotta, hogy mindaddig, amíg ez a mozgalom törvényes keretek között mozog, nem látja szükségét annak, hogy beavatkozzék. En biztosítom az igen t. miniszter urat; arra, hogy törvényesen, a jog megsértése nélkül, a törvények szigorú betartásával beavatkozzék, szükség nem lesz, mert ez a mozgalom fegyelmezett mozgalom, amely semmi törvénytelenséget nem követ el, amely alkotmány- és tekintélytisztelő. Amikor mi az országban szervezkedni akarunk és ezzel azt akarjuk meggátolni nyilvános népgyűléseink alkalmával, a szónak, a felvilágosításnak erejével, hogy bizonyos kétségbeesett elemek ne legyenek kényszerülve politikai téren olyan vizekre evezni, amelyek nem kívánatosak, hogy ne menjenek bele olyan mozgalmakba és pártokba, amelyek felforgatást idéznek elő, amelyek forradalmat készítenek elő, amelyek kiirtják az emberek lelkéből a Magyarország és saját sorsuk szebb jövőjébe vetett hitet, amikor mi ezek ellen a felforgató elemek ellen, a nyomor vámszedői ellen akarunk küzdeni, amikor mi küzdeni akarunk azok ellen, akik a maguk zsiványpecsenyéjét az elkeseredés tüzénél akarják megsütni, amikor mi minden földalatti szervezkedés ellen vagyunk, amikor mi a józan, becsületes munkásságot keresztény-nemzeti alapon akarjuk beszervezni, — és ezt nagy eredménnyel végezzük, amit a miniszter úr nagyon jól tud, hiszen megkapja a jelentéseket — akkor. t. miniszter úr, nem tudom megérteni, mi más lenne az oka, hacsak nem kicsinyes pártönzés, hogy mi nem r birunk dolgozni saját hazánkban saját fajtánk felszabadítása és jobb sors felé vitele érdekében. ülése 193Ip május 2U-én, csütörtökön 177 Kérem az igen t. miniszter urat, mondja meg egyenesen, nyíltan itt a nemzet színe előtt, mi a kifogása ezzel a mozgalommal szemben? Mert azt hiszem, a miniszter úr nem ül fel azoknak a frázisoknak és bizonyos neoliberális lapokban hirdetett kijelentéseknek, hogy mi itt pángermanizmust csinálunk. A miniszter úr tudja, hogy mi adtunk át már pángermán agitátorokat a hatóságoknak, a miniszter úr tudja, — a rendőri jelentések alapján tudnia kell — hogy mi lepleztünk le kommunista összejöveteleket, mi adtunk át a rendőrségnek kommunistákat és a mi gyűléseink a legnagyobb rendben, a törvénytisztelet alapján folytatódnak le. Mélyen t. miniszter úr, ha saját hazánkban, ahol a keresztény magyarság végső küzdelmét vívja, ahol az emberek abba a szörnyű betegségbe kezdenek beleesni, amelyet úgy hívnak, hogy »már úgy is mindegy,« mi ebből a betegségből ki akarjuk gyógyítani fajtestvéreinket, akkor tegye lehetővé ezt a miniszter úr, mert higyje meg, mi missziót teljesítünk nemzetünkkel, vallásunkkal és országunkkal szemben, amikor ezt az apostoli munkát végezzük, amikor az embereket a nemzeti alaphoz és Krisztushoz akarjuk visszavezetni. Igen t. miniszter úr, kérve kérem a nemzet jól felfogott érdekében, ne gátolják meg ezt a becsületes munkát, mert ha azokat a tömegeket, amelyekre nekünk hatásunk van, mi nem 'tudjuk a saját táborunkba beszervezni, ezeket aljegyző urak akármilyen jelvénnyel nem fogják az egységbe beterelni, ezek egészen máshová fognak menni és a nemzet szempontjából nem lehet közömbös, hogy a mai kormány uralma után kik fognak ott ülni, kik fogják az ország sorsát intézni. Meg vagyok szentül győződve arról, hogy a miniszter úr ebben a kérdésben hazafiúi lelkiismeretére és keresztény érzésére fog hallgatni. De kérem őt, tegyen olyan kijelentést, amelyet alantas közegei nem imagyarázhatnak félre, mert ezek pápábbak akarnak lenni ,a pápánál. En meg vagyok arról győződve, hogy nem minden esetben a miniszter úr intenciói szerint járnak el, hanem azt hiszik, hogy ők kedvességet tesznek a liberális sajtónak, a liberális világnak akkor, amikor a nemzeti szocialista nyilaskeresztes mozgalom terjesztése elé akadályokat gördítenek. (Gr. Festetics Sándor: Egyenesen szembeszállnak fel j ebb való ikkal ! ) Mélyen t. miniszter úr, én kérem, amint mondottam, az ország érdekében, adja ki a legszigorúbb rendelkezést, hogy az egyenlő elbánás alapján bánjanak velünk, úgy, mint a többi pártokkal, mint az egységes párttal is. Ezt követeli meg a politikai tisztesség és az a morál, amely egyformán kötelez ebben az országban minden magyar állampolgárt- (Zaj.) Igen t. miniszter úr, most készül a választójogi törvényjavaslat. Magyarország miniszterelnöke éppen tegnap jelentette ki^ ismételten, hogy a titkos választójog alapján áll, hogy az a törvényjavaslat, amely a titkosságon épül fel, a belügyminisztériumban munka alatt áll és az ősz folyamán a Képviselőház elé kerül. (Egy hang a baloldalon: Megtapsolták!) Hogy megtapsolták-e vagy sem, ez engem, képviselő úr, abszolúte nem érdekel, hanem érdekel az, hogy egy vitéz miniszterelnök tette ezt a kijelentést egy vitéz belügyminiszter szomszédságában ülve. Nekem nincs^ jogom, hogy e két vitéz miniszter szavában kételkedjem.^ En készpénznek veszem, hogy a titkos választójog őszre a Ház elé kerül. En azonban itt arra ké-