Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-282

Az országgyűlés képviselőházának 282. ők, akik már 10 év óta dolgoznak a rendőrségnél és fogalmazási munkát végeznek, ismét le fognak csúszni és ott maradnak, ahol 11 esztendő óta sanyarognak. T. Ház! A miniszter úrtól azt kérem: méltányos volna, hogy közülök azokat, akik 10 éven felüli ideig megelégedésre látták el ezt a fogalmazási munkakört, lehetőleg nevezze ki a X. fizetési osztályba segédfogalmazónak, és a többiekkel lassanként töltse be ezeket a rendőrgyakornoki állásokat, amelyeknél szeretném, ha nemcsak a számuk r volna bevéve a költségvetésbe, hanem az ellátmányuk is. Egyet pedig a miniszter úr is minden anyagi áldozat nélkül megtehet. Arra kérem a miniszter urat, állítsa össze a belügyi státust, hogy legalább az újonnan kinevezettek ezeket a fiatalembereket meg ne előzzék. Mert ma az a helyzet, hogy ezek a jogvégzett fiatalemberek, akik díjnoki és kezelési minőségben vannak felvéve, fogalmazási munkát látnak el, de nincs semmi disztinkció köztük azokkal szemben, akik négy polgárit vagy esetleg csak négy elemit végeztek. Sőt megtörténhetik, hogy esetleg egy hosszú szolgálat után deklaszszifikáltatnak erre a kezelői munkára. T. Ház! A miniszter urat a minisztériumban és általában a közéletben, mint az; igazság emberét ismerik. En a miniszter úrtól nem is kérek mást, mint igazságot. Igazságot, szeretetet és azt, hogy törődjék ezzel az értékes ifjúsággal és iparkodjék előbbre vinni ezt a problémát, amelynek megoldása — tudom — a pénzügyi helyzet miatt nehéz dolog, de meg lehet oldani ezt a kérdést szeretettel és addig is kérem, adjon legalább reményt ennek az ifjúságnak arra, hogy a jól teljesített munka után nem záratik le a sorompó a jövőjük előtt, hanem lesz bizonyos mozgási lehetőség részükre a rendőri pályán. Ezzel kapcsolatban a t. miniszter úrnak felhívom a figyelmét egy anomáliára, amely már a sajtóban is napvilágot^ látott és amely nem szolgálja azt a harmóniát, amely kell, hogy meglegyen a rendőrség egyes osztályai között. Felhívom a figyelmét arra a súrlódásra, amely észrevehető a detektívtestület és a rendőrségi fogalmazói kar között. Ez már egy régi haj. Tudom, hogy egyiknek sincs százszázalékos igaza. Egyik oldalon is vannak túlzások és a másik oldalon is. Ebben a tekintetben utalok arra a memorandumra, amelyet ebben az ügyben a miniszter úr elé terjesztettek. Például vannak olyan dolgok, amelyekről az első pillantásra megállapíthatja a t. miniszter úr, hogy anomáliák és ezek megszüntetendők. Például a zsebmetszők azt mondják, hogy sehol sincs olyan metszési lehetőség, mint az autóbuszon. Ennek az az oka, hogy a Bszkrt. száz autóbuszjegyet ad ki a rendőrség részére, de a 100 jegyből 10 jegyet kapnak a detektívek, úgyhogy detektív jóformán nem is jut fel az autóbuszra. Így természetesen szabad a vásár minden zsebmetsző számára. Bajok vannak a bejelentőhivátal új rendjében is. Nem tartom helyesnek és indokoltnak, hogy ma, amikor a háború után az állástalan diplomások felduzzadása folytán a detektívtestület szelleme nívó dolgában ezek révén általános megelégedésre emelkedett, újra 16 közrendőrt rendelnek he detektívszolgálatra, illetőleg ezeket detektívekké minősítik át. Ma annyi a diplomás ember, hogy ezt a kényes szolgálatot megfelelő intelligenciával bíró emberekkel lehet és kell ellátni. Mert nézetem ülése 19 3 h május 24-én, csütörtökön 175 szerint semmi sem okozott annyi bajt a detektívszolgálatban, mint éppen az unintelligens elem. Arra kérem a belügyminiszter urat, hogy ebben a kérdésben tartsa magát a fejlődés irányához és pláne ma, amikor megvan a lehetőség rá, kvalitás dolgában a legjobb anyagot állítsa be e kiválóan fontos szolgálatba. Kérem arra is, hogy miután pénzügyi szempontból a bűnügyi rendőrséget ma nem lehet ibeállítani, bár az ügyészség ismételten ezt kifejezetten kérte, állítsa vissza a múltban bevált expositurát, a belügyiben: az úgynevezett referádát és az anomáliák maguktól meg fognak szűnni. T. Ház! Angolokkal utaztam egyszer a vonaton és mikor azt kérdeztem tőlük, hogy mi kapta meg őket legjobban Magyarországon, egyik azt felelte nekem, hogy sohasem felejti el, hogy amikor a vonat befutott Hegyeshalomra, úgy a vonat befutásakor, mint a vonat elindulásakor is a vasutas szalutált a vonatnak. A rendőrség és a csendőrség, egyáltalán a közbiztonsági szolgálatot ellátó közegek megérdemlik, hogy a magyar parlamentben, amikor a belügyi költségvetést tárgyalják, igenis elismeréssel legyenek szolgálatuk iránt, (Helyeslés), mert amikor körülöttünk Európában minden nyugtalan és hullámzik, amikor minden ország szolgál meglepetéssel, akkor azt az egyet pártkülönbség nélkül konstatálni kell (Erdélyi Aladár: Kuttkay is szolgait meglepetéssel!) — Kuttkay nem volt se csendőr, se rendőr — és ezt a képviselő úr sem tagadhatja, hogy az egész világon talán Magyarország az egyetlen, ahol a rend és a közbiztonság határozottan jó. (Rakovszky Tibor: Hála a magyar nép türelmének és becsületességének!) A képviselő úr tudhatja a maga kerületének köréből is, hogy a rendőrség és a csendőrség tisztességgel látja el szolgálatát. (Rakovszky Tibor: Nincs semmi dolguk, hála Istennek!) Ez a népünknek, de egyben annak a rendőrségnek és csendőrségnek is érdeme, képviselő úr. En a képviselő úr helyében mint közigazgatási ember, nem nevetnék akkor, ha erről beszélnek. (Rakovszky Tibor: A jó viccen nevettem!) Ez nem vicc! (Rakovszky Tibor: Nem az, amit a képviselő úr mondott, hanem amit itt mondottak! — Zaj!) Elnök: Kérem a képviselő arakat, maradjanak csendben! Pintér László: T. Ház! (Zaj. — Friedrich István: Nagyon könnyen izgul Pintér!) Van még egy kis vér az ereimben. (Zaj.) Azt akartam leszögezni az ország tanácsában, hogy a rendőrség és csendőrség, egyáltalán a közbiztonsági szervek lelkiismeretességének, mellyel szolgálatukat ellátják, köszönhetjük, hogy a magyar államban a közbiztonság és a rend vonata akadály nélkül megy a maga pályáján. Még Rakovszky belügyminiszter úr idejében terjesztettem elő egy határozati javaslatot a Házban a vasárnapi munkaszünet tárgyában. A Ház akkor elfogadta azt a javaslatot, a kormány is magáévá tette, a Felsőház is hasonló javaslatot fogadott el. Mindkét javaslatban az országgyűlés két háza utasította a kormányt, hogy a vasárnapi munkaszünet tárgyában, annak szigorított betartása végett jöjjön a Ház elé törvényjavaslattal. Azóta esztendők teltek el. Most a kereskedelemügyi tárca költségvetésének tárgyalásakor a kereskedelemügyi miniszter úr nyilatkozott, hogy a Jegrövidebb idő alatt a Ház elé jön ezzel a törvénytervezettel. Ezért arra kérem a belügyminiszter urat is,