Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.
Ülésnapok - 1931-281
Az országgyűlés képviselőházának 2 81, ülése 193% május 23-án, szerdán 159 dolgozó, komoly nő* mindig megállják a helyüket, néha talán jobban, mint sok férfi. Ne mondják nekem azok a fiatalemberek, akik a dolgozó nők könnyes kenyerét irigylik, hogy ők abból a 60—80—100 pengőből családot alapítanak és nem tudom, milyen nagy dolgokat fognak csinálni, micsoda nagy hasznot fognak hajtani az államnak. Ezek a fiatalemberek nem fogják tudni esetleg még magukat sem ellátni ebből a 60—80 pengőből, nemhogy családot alapítsanak, míg egy leány, ha maga van, nagyon kevésből megélhet, természetesen olyan kevésből, amennyiből egy férfi nem tud megélni. Nem vagyok feminista, ki nem állhatom a feminista jelszavakat, (Élénk helyeslés.) mert nem természetesek és nem nőiesek, azonban a XX. században a munkát nem a szerint osztályozzák, hogy milyen ruhában jár az a dolgozó polgár, szoknyában, avagy nadrágban (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ma a munka minőségét nézik és ha az a munka jó, korrekt és pontos, éppúgy meg kell becsülni, ha nő csinálja, mintha férfi csinálná. (Ügy van! Ügy van!) A nő az államnak igen fontos tényezője. Mint állampolgár megbízható, nyugodt, kiegyensúlyozott, politikailag is megbízható, kevésbbé hajlik a szélsőséges eszmék felé, mert vallásossága mélyebb és félti családi életét, családi biztonságát a forradalmi eszméktől. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A nő ideálisabb gondolkozásánál fogva könnyen lelkesedik, meggyőződése mellett szilárdabban kitart, komolyabban fogja fel kötelességét, sokszor önzetlenebbül dolgozik, mint a férfi, mert nincsenek talán egyéni ambíciói, nagyobb törekvései, illetőleg azok korlátozva vannak. En elsősorban a családi életet, a családalapítást tartom a nő legszebb és legszentebb hivatásának. (Elénk helyeslés.) De éppen a mai nehéz viszonyok mellett, éppen a családi tűzhely alapítása érdekében nem szabad a női munka ellen agitálni, mert hiszen ma úgy van, hogyha a szerényebb fizetésű fiatalember és a kisfizetésű leány összeteszik kis jövedelmüket, akkor családot tudnak alapítani, viszont mindegyik magában nem tudná ezt megtenni. A dolgozó lány, ha nem kell szüleit eltartania, mire dolgozik, miért takarékoskodik? Azért, hogy kelengyéje legyen, mert kelengye nélkül a mai világban még kevésbbé van módja férjhezmenni, mert a mesebeli hercegek, akik a Hamupipőkéket elveszik, csak Álomországban vannak. Itt akarok rátérni arra, hogy a férjes nők lakbérének 50%-át elvették,-amit ők igen sérelmesnek találnak. Ebben én. nem látok olyan nagy sérelmet, bár elhiszem, hogy nagyon fájó a mai nehéz időkben ez az elvonás, mert hiszen ma a lakbér a fizetés egyrészét jelenti. Mióta^havonta kapják a köztisztviselők fizetésüké^ talán feltűnt az, Jhogy egy 20—25 évi szolgálattal biró férjes nő néha kevesebb fizetést kap kézhez, mint egy öt-hat éve szolgáló leány. Arra kérném az igen t. belügyminiszter urat és a kormányt, hogy ezt a rendeletet módosítsák, még pedig olymódon, hogy az egyénenkénti elbírálást hoznák be, vagy talán még jobb volna, hogy az esetleges protekcionizmusnak vagy pedig visszaéléseknek elejét vegyük, ha visszaadnák a XI— VIII. osztályokban lévő férjes nők lakbérét. Most tudniillik az a furcsa eset áll fenn sokszor, hogy nagyjövedelmű ügyvédek, orvosok, bankigazgatók feleségeinek — mivel férjük nem állami alkalmazott — megadják a lakbért teljes egészében, pedig ezeknek mindegyiknek több a jövedelme, mint a köztisztviselőké. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ha például egy tábornoknak van három gyermeke, akik állami alkalmazottak, azok is megkapják mind a négyen a lakbérüket, csak éppen a feleség nem kapja meg, ez van büntetve, legalább is ez a látszata a dolognak. Tudom, hogy nem ^ ez a tendencia,^ de ők így érzik. A kisfizetésű egyénekre nézve pedig teljesen hatályon kívül szeretném helyeztetni ezt a rendeletet, még pedig úgy, hogy amenynyiben a házastársak illetményei — az aszszony lakbérét nem számítva bele — a létminimumot meg nem haladják, az asszony lakbére ne tartozzék a rendelet hatálya alá, vagyis azt ne csökkentsék. Az előbb említett megoldás feltétlenül igazságos volna, és azt hiszem, hogy a nők, akiknek ennek ellenére is áldozatot kellene hozniok, nem zúgolódnának ezek után és szívesen hoznák meg ezt az áldozatot, mert ismerem a magyar nőket, akik hazájukért és gyermekeik jövőjéért még sokkal nagyobb áldozatoktól sem riadtak vissza. T. Ház! A magyar történelem mindig nagy szerepet juttatott a nőnek, azonban a történelem nagyasszonyai is mindig a férfiak mellett állottak, együtt szenvedtek velük, együtt harcoltak, de lovagias megbecsülésben volt részük abban a korban és a történelem lapjain is. Mi magyar nők tradícióinkhoz hívek akarunk maradni, de megkívánjuk a XX. század férfiaitól is azt a nyilt, lovagias elbánást, amely a magyar emberhez méltó. Ismerjük saját értékünket, a XX. század magyar asszonyainak a nemzeti életben képviselt rendkívüli értékét, gazdasági és szellemi jelentőségét. A női munka kikapcsolása, a magyar sorsközösségből való kizárásunk úgy reális, mint eszmei értékben mérhetetlen kárral járna az országra nézve, mert az az ország, amely nem becsüli meg asszonyait, a nemzet fenntartóit, az nem életképes, annak tönkre kell mennie. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Etikailag is elképzelhetetlen, t. Ház, hogy a gyöngébb nem csakis az ipari és kereskedelmi, nehezebb szabad pályára legyen szorítva azért, hogy a felszabadult kényelmesebb tisztviselői állásokban a .teremtés koronáj* cl? cl férfi foglalhasson helyet. (Mozgás. — Egy hang a baloldalon; Köszönjük az elismerést! — Derültség.) Ismételten kérem az igen t. belügyminiszter urat és az összkormányt, tegyék megfontolás tárgyává a most elmondottakat, vessenek véget a dolgozó nők ellen irányuló áldatlan hajszának és férfiatlan támadásoknak, amelyeknek egyesek részéről ki vannak téve. Bizalommal teszem le a dolgozó nők jövőjét és sorsát a kormány kezébe, mert rendíthetetlen hitem az, hogy igazságos elbánásban fognak részesülni, és a kötelességüket híven és pontosan teljesítő nők meg lesznek védve minden igazságtalan támadástól. Mivel pedig a belügyminiszter úrral és a kormánnyal szemben a legnagyobb bizalommal és elismeréssel vagyok, ezért a költségvetést, pártom nevében is, elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Farkas Tibor! Farkas Tibor: T. Ház! Az idő előrehaladott voltára való tekintettel kérem a Ház hozzájárulását ahhoz, hogy beszédemet a legközelebbi ülésen mondhassam el. (Helyeslés.) 23*