Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-281

150 Az országgyűlés képviselőházának dést ír alá, de megbecstelenítő a nemzetre, ha megszűnik^ tiltakozni és saját pusztulásához hozzájárulását adja. Nem a jogvesztés a vereség, hanem a lemondás.« T. Ház! Ezekhez a mondatokhoz hozzátenni valónk nincs, ennek a kijelentésnek minden egyes betűjét aláírhatja ez a nemzet. Csak azt szeretném, ha ennek a kijelentésnek szellemét magáévá tenné mindenki, aki a mi ezeréves tradícióink és történelmünk birtokában szeretve és féltő gondoskodással foglalkozik a nemzet ügyével. Tisztelettel kérem a honvédelmi tárca költségvetésének elfogadását. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Csilléry András! Elnök: A képviselő úr nincs jelen. Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Mojzes János! Elnök: A képviselő úr nincs jelen. Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre! Elnök: A képviselő úr nincs jelen. Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Farkas Tibor! Elnök: A képviselő úr nincs jelen. Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A miniszter úr kíván szólni. vitéz Gömbös Gyula honvédelmi miniszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak megengedni, hogy mint a honvédelmi tárca vezetésével megbízott miniszterelnök, néhány szóval hozzájáruljak ennek a tárcának tárgyalásához, mert hisz vita nem is volt. Mindenekelőtt legyen szabad megköszönnöm azt, hogy a Ház a vitától eltekintett (Helyeslés a jobboldalon.) és ezáltal dokumentálta azt, hogy a honvédség ügye, minden magyar ember ügye. T. Ház! A honvédségi tárca keretében újat mondani nincs módomban. Abból, hogy a trianoni szerződés megállapítja ennek a hadseregnek kereteit, abból, hogy megállapítja nemcsak a kereteket, hanem a keretek mikénti betöltését is, azt következtetem, hogy nem is volna helyes, ha a magam részéről ehhez a kérdéshez sokat szólnék. A magyar királyi honvédség, nézetem szerint — nemcsak, mint miniszter állapítom ezt meg, mert azt már régen megállapítottam— teljesen a helyzet magaslatán áll, betölti hivatását, (Éljenzés és taps.) a nemzet integráns része, intranzigens magyar szellemben, felfogásban és elhatározásban. Amikor a t. Ház megtisztelt engem azzal, hogy nem szólt hozzá a honvédelmi tárca költségvetéséhez, engedje meg, hogy a magyar királyi honvédségre hárítsam ezt az elismerést és éppen ezért tisztelettel kérem a költségvetés elfogadását. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásjoga többé senkinek sincs, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a honvédelmi tárca költségvetését általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a tárca költségvetését általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Napirend szerint következik a honvédelmi tárca költségvetésének részletes tárgyalása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az első címet felolvasni. Patacsi Dénes jegyző (olvassa az 1—5. címeket, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad). 281. ülése 193

h május 23-án, szerdán Elnök: Ezzel a Ház a honvédelmi tárca költségvetését részleteiben is letárgyalta. (Taps a jobboldalon.) Sorrend szerint következik a belügyi tárca költségvetése. Az előadó urat illeti a szó. F. Szabó Géza előadó: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Midőn annak a feladatomnak kívánok eleget tenni, hogy a. belügyi tárca költségvetésének vázlatos képét adjam a pénzügyi bizottság megvilágításában, lehetetlen elhallgatnom az első benyomást, amit nyertem a költségvetés áttanulmányozása alkalmával. Néhai való jó Vargha Gyula bácsi alakja rajzolódott le emlékezetem tábláján, aki országos hírű statisztikus volt, de e mellett melegszívű és igen kiváló poéta is és egyszer arról tartott igen érdekes előadást, hogy a rideg, száraz számoszlopok mögött mennyi mélységes gondolat, mennyi romantika, mennyi szív és bölcsesség rejlik. Midőn a belügyi tárca költségvetését áttanulmányoztam, az volt a benyomásom, hogy egy gondoskodó, jóságos tekintet sugárzik felém, aki, midőn a rábízott intézmények és javak fenntartását óriási erőfeszítések árán biztosítva látta, a rendelkezésére^ álló költségtöbblettel a közegészségügy segítségére siet, mégpedig közelebbről az állami kórházak tökéletesítésére, az Országos Társadalombiztosító Intézet alátámasztására, és ami általános megnyugvást fog kelteni, a beteg falu segítségére siet. (Helyeslés.) T. Ház! Általánosságban ezeknek előrebocsátása után igyekezem feltárni a költségvetés főbb vonásait, mert hiszem ez az én előadói feladatom; a jövő célkitűzést és terveket ugyanis a belügyminiszter úr tartja fenn magának. Általánosságban előre kell bocsátanom azt, amit idevonatkozólag a pénzügyminiszter úr expozéjában mondott, hogy a kormány legfőbb törekvése a költségvetési helyzet szanálása és az egyensúly helyreállítása felé való haladás ugyan, mégis a belügyminiszteri tárca költségvetését illetőleg lényegesebb eltérés az előző évvel szemben az általános takarékossági momentumok érvényesítésén kívül nincs. A belügyminisztérium ügyköre főleg a közrendészeti, közjótékonysági, gyermekvédelmi és közegészségügyi teendőkből állván, ezek keretei többé-kevésbbé adva vannak úgy, hogy a takarékosság indította bizonyos lineáris csökkentéseken kívül lényeges változásokat itt nem lehetett elérni. A kiadási tétel mégis 1,697.260 pengővel kevesebbet tesz ki a múlt évi költségvetéssel szemben, ami százalékban kifejezve 1-33%-ot jelent. A most folyó költségvetési évben ugyanis a tárca összkiadásai a nyugellátások nélkül 127,649.260 pengőt tettek ki, míg a jelenlegi előirányzat kiadásai 125,952.000 pengőben állapíttattak meg. Ez a tétel úgy oszlik meg, hogy a kiadásokra 12,610.820 pengő, a közbiztonsági szolgálat költségeire 74,867.432 pengő, egészségügyi és szociális kiadásokra pedig 36,088.374 pengő esik. Ezeket az összegeket szembe állítva az előző költségvetési tételekkel, azt találjuk, hogy a központi igazgatás költségeinek tétele 5"14%-kai, a többi közigazgatási kiadások tétele 1*595-kai, a közbiztonsági szolgálat költségeinek tétele 1'43%-kai, végül az egészségügyi és szociális kiadások 0'8%-kal lett szegényebb. A személyi járandóságok újabb csökkentése a különböző szolgálati ágaknál a normál létszám elérése érdekében foganatosított létszámapasztások, illetve a magasabb állásoknak alacsonyabb fizetési osztályba való sorolása révén éretett el és az 1934 ; I. te. 2,