Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-281

148 Az országgyűlés képviselőházának körben, mi azonban tisztán a keresztény világnézet alapján akarjuk a magyar dolgozók tömegeit egy táborba gyűjteni. Azt hiszem, ez a mozgalom sem hazafias, sem keresztény, sem kormányzati szempontból nem esik kifogás alá, teljesen érthetetlen tehát az az elzárkózás, amelyet velünk szemben tanúsítanak. A propaganda szempontjából talán ez nem árt nekünk, mert minden betiltott és meg nem engedett gyűlés után százával és százával csatlakoznak hozzánk azok közül is, akik közül nem mindenki csatlakozott volna, ha nem látta volna, hogy miképpen akarnak bennünket elnyomni. A magyar nép mindig józan gondolkodású volt, a magyar nép mindig a mellé állt, akiről látta, hogy elnyomják, mindig a gyengább mellé állt, mindig szemben állt a kormányhatalommal. A miniszterelnök úr ezt ellenzéki korából nagyon jól tudja, nagyon jól kell erre emlékeznie abból az időből, amikor a fajvédelmet hivatalos eszközökkel akarták lehetetlenné tenni. (Zsigmond Gyula: Siófokon nem láttuk!) Hogy mit látott a képviselő úr Siófokon, azt nem tudom. Ne vezessék félre a miniszterelnököt. Amikor megjelent a repülőgép, akkor bátorsággal üdvözölték a jelenlevő nemzeti szocialisták a gépet. Berki Gyula t. képviselőtársam ügyes ember lévén, felhasználta ezt a kedvező alkalmat és azt mondotta, hogy a felemelt karok a kormánypárt embereit jelzik. (Zsigmond Gyula: Nem is kellett szavazni!) Meg vagyok róla győződve, hogy lelkileg a képviselő úr egyetért velem. Meg vagyok szentül győződve arról, hogy Magyarországon mindenki, aki fajtáját szereti, aki nem akarja nézni, hogy a magyar fajta saját hazájában kulisorsban legyen, ezt a mozgalmat igenis, támogatni fogja. A miniszterelnök úrtól, mint férfiútól, elvárom és kérem, utasítsa közegeit arra, hogy velünk szemben törvényt tisztelve járjanak el. Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólni. vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: T. Ház! Rendkívüli objektivitásra vall a képviselő úr részéről, hogy pártszervezkedés közben tiltakozik olyan intézkedések ellen, amelyek szaporítják a párt tagjainak számát, mert hiszen őméltósága azt mondotta, hogy minden betiltott gyűlés százezreket von a zászlójuk alá. Miután a képviselő úr ennyire objektív, teljes nyíltsággal mondom, hogy a belügyminiszter urat, akihez ez a kérdés tartozik, felkérem, hogy őméltósága panaszait hallgassa meg és azoknak szellemében járjon el. Kérem ennek tudomásul vételét. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Nincs senki feljegyezve. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Az 1. cím meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a 2. címet felolvasni. Patacsi Dénes jegyző (olvassa a 2—10. címeket, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad.) Elnök: Ezzel a Ház a miniszterelnökségi tárca költségvetését részleteiben is letárgyalta. Napirendünk szerint következik a honvédelmi tárca költségvetésének tárgyalása. Farkas. Elemér előadó urat illeti a szó. Farkas Elemér előadó: T. Képviselőház! Hosszú évek óta vagyok előadója a honvédelmi tárca költségvetésének. Ebben a minősegemben, mint aki legközvetlenebbül szemlé281. ülése 193A május 23-án, szerdán lem a vitát, meg kell állapítanom, hogy ez a vita úgy a plénumfoan, mint a bizottságban, mindig a legteljesebb objektivitással, minden párt és minden szónok részéről a honvédség iránt érzett legnagyobb elismerés és szeretet jegyében folyik le. Mégis ez a vita problémái tekintetében eltér úgy a háború előtti t hadügyi költségvetéseknek, mint a győztes államok hadügyi budgetjének megvitatásától. Nálunk nem lehet szó arról, hogy speciális katonai detailkérdésekkel foglalkozzunk. Nem lehet szó arról sem, hogy az ország védelmi berendezését összehasonlítsuk más államok hasonló téren való gazdálkodásával. Ezt a vitát két körülmény determinálja itt a Háziban, egyik a trianoni békeszerződés, amelyet be kell tartanunk, a másik pedig az ország gazdasági helyzete, amelybe bele kell illeszkedniük honvédségünk problémáinak is. Ha ebből a szempontból nézzük ezt a vitát, meg vagyok róla győződve, hogy ez a vita mint mindig, ez alkalommal is a nemzet egyetemének szempontjából^ fog lefolyni. Ha már most ezt a két körülményt tekintetbe véve nézem az eddig lefolyt honvédelmi költségvetési vitákat, leszögezhetem, <hogy a honvédség úgy berendezkedésében, mint 'költségvetési kereteiben mindkét princípiumhoz alkalmazkodott; és objektíve, minden pártpolitikai szemponttól elvonatkoztatva leszögezhetem azt is, hogy a honvédség megteszi kötelességét, megfelel hivatásának. Ez a nemzet alkotmányos nemzet, ragaszkodik alkotmányához, ez irányítja minden cselekedetét, tettét, ez irányítja jövő fejlődését. Ezt az alkotmányos érzést nem hajlandó levetni akkor sem, ha a trianoni békediktátum nem adott neki módot arra, hogy védelme terén önállóan rendezkedhessek be, még akkor sem, ha honvédségének körvonalait és számát a trianoni békediktátum paragrafusai között is kellett megállapítani. De éppen ebből az alkotmányos érzésből kifolyólag le kell szögeznem minden alkalommal azt, hogy egy országnak a hadserege elkerülhetetlen kelléke a nemzet szuverenitásának, az ország alkotmányának és ebből folyólag a trianoni békediktátum paragrafusai sértik a nemzet szuverenitását. Ezen a gondolatmeneten továbbhaladva meg kell állapítanom azt is, hogy ennek az országnak joga van ahhoz, hogy megkövetelje, hogy a hadsereg kérdésében egyenrangú nemzetnek ismerjék el a többi nemzetekkel, hadserege megszervezése kérdésében pedig a többi nemzetekével egyforma és azonos elvek szerint járjon el. Ezt követeli az alkotmányos érzés és az emberi jog is. A költségvetés, amelyet ismertetni leszek bátor, csak a legminimálisabb mértékben elegendő ahhoz, hogy szolgálja a trianoni határokon belül Önvédelmünknek céljait. A tárca az ő berendezkedésében és költségvetési előirányzatában alkalmazkodott az általános költségvetési princípiumokhoz és kereteit sem nőtte túl az ország gazdasági helyzete által megkívánt mértéken. Ez a törvényhozás évről-évre nemcsak a szeretet melegével fordul a honvédség minden egyes tagja felé, de nyomatékosan kiemeli a tisztikar önfeláldozó, a nehéz viszonyok minden áldozatát magára vállaló munkáját; kiemeli annak a nemzetnevelő munkának a fontosságát is, amely a multak hadseregtörténelménél sokkal fokozottabb mértékben emelkedik ki a mai honvédségben. Nincs senki, aki szeretettel ne övezné körül azt a tisztikart,