Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-281

Az országgyűlés képviselőházának 2< miképpen küzdi le azokat a gazdasági bajokat, amelyek a háború, megcsonkításunk és a világgazdasági helyzet következményeiíéppen álltak elő, ezek a kérdések csak úgy oldhatók meg felfogásom szerint, ha a magyar főtermelési ág, a mezőgazdaság számára egy állandó, de értékben is állandó piacot tudunk teremteni. A római egyezmény annyiban különbözik más egyezményektől, hogy azáltal értékben állandó piacot kerestünk és azt hiszem, találtunk is. Pallavicini igen t. képviselőtársam a bolgár kérdést is felvetette. Időelőttinek tartom ebben a kérdésben az állásfoglalást. Egyébként is az egyes államokkal szemben nem a belpolitikai konstellációt nézzük, hanem azt, hogy adva van egy állam, amellyel ilyen vagy amolyan viszonyban kell lennie Magyarországnak. A bolgár belpolitikai helyzet világos volt előttem, amikor Szófiában jártam, amikor láttam, hogy SOÄ pártra támaszkodva kormányozzák az országot és miután, mint mindenütt, új eszmék ott is kopogtatnak az ajtón kisebb-nagyobb erővel, úgy látszik, ott is radikálisabb és gyorsabb tempót diktáló kormányrendszer után vágyódtak és ennek következménye a mai kormány. Bulgáriának Magyarországhoz való helyzetét azonban ez a kormányválság nem befolyásolja, mert bármilyen kormány legyen Bulgáriában, a magyar kormánynak mindig az lesz a szándéka, íhogy vele a testvériség jegyében is, de reálpolitikai szempontból is a baráti nexusokat ápolja. (Helyeslés.) A »dömpingsaj.tó ügyéről« ezúttal sem kívánok nyilatkozni, mert arról már nyilatkoztam. Röviden csak annyit: gazdasági és politikai szempontok húzódnak aneg az ez ügyben indított akció mögött és ha azok, akik kezdeményezték ezt, hajlandók lesznek nekem bemutatni számadásaikat és azokat a forrásokat, hogy ők honnan szerzik az anyagi támogatást, én a legnagyobb készséggel rendet csinálok ebben a kérdésben. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon. — Peyer Károly: Az a sok közgazdasági hetilap!) T, Ház! Én a magam részéről ezúttal is hálás köszönetet mondok a t. Háznak. Ne méltóztassék azt hinni, hogy ez csak egy kormányelnök konvencionális kiszólása, illetőleg helyzetmegállapítása, aki inkább szereti a kényelmes, mint a viharos atmoszférát a maga kényelme szempontjából. Utóvégre az igen t. Háznak igen sok tagja ismer engem és tudja, hogy a harcoktól sem riadok vissza. Én azonban a belpolitikai harcokat a mai nemzetközi helyzetben erőfecsérlésnek tekinteném. (Úgy van! jobbfelől.) Erőfecsérlésnek tekinteném akkor, amikor a mi fizikai gyengeségünket és gazdasági bajainkat nem lehet eléggé ellensúlyozni azoknak a lelki erőknek összegyűjtésével, amelyek a fizikai gyengeséget és a gazdasági inferioritást bizonyos fokig kiegyensúlyozzák. Világosan látom, hogy egy kötelességem van: megelőzve minden forradalmi ténykedést, a céltudatos reformpolitika útjára segíteni a nemzetet belpolitikailag, hogy nagy történelmi hivatásának megfelelően teljesíthesse feladatát. Ebben a szellemben kérem a miniszterelnöki tárca költségvetésének elfogadását. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: T. Ház! A miniszterelnök úr beszédét 8 óra 20 perckor kezdte és 9 óra 1 perckor végezte, ennek következtében tehát a miniszterKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XXIII. . ülése 193U május 23-án, szerdán, Í4Í elnökségi tárca költségvetésének tárgyalása 41 perccel meghosszabbodik. Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Peyer Károly! (Nagy zaj.) EinÖk: Méltóztassék megkezdeni beszédét. (Györki Imre: Tessék előbb csendet teremteni! — Zaj.) Csendet kérek! Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Peyer Károly: Igen t. Ház! Nagyon örülök annak a véletlennek, amely lehetővé tette azt, hogy a miniszterelnök úr beszéde után nyomban válaszolhatok, még pedig válaszolhatok a miniszterelnök úr beszédének arra részére, amelyet ö szociális kérdésként jelölt meg ésamelyet én — végtelenül sajnálom — nem tudok szociális kérdésnek tekinteni. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Mi igenis hiányoltuk a miniszterelnök úr előző beszédében, hogy nem foglalkozott a szociális kérdéssel és ha a miniszterelnök úr ezt a hiányt mai beszédével pótolni kívánta, sajnálattal kell megállapítanom, hogy ez a hiány változatlanul fennáll. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A miniszterelnök úr ugyanis mai beszédében sem foglalkozott szociális kérdésekkel; a miniszterelnök úr beszédében olyan általános kérdésekkel foglalkozott, amelyek ebben a Házban már több ízben felvetődtek és amelyekre mi már több ízben több alkalommal igen részletesen kitértünk és válaszoltunk. Én a szociális kérdéseket egészen másképpen képzelem el, mint ahogy a miniszterelnök úr ezt beszédében elmondotta. Én elsősorban is azt szerettem volna tudni, mi a kormány álláspontja a munkanélküliség leküzdése tekintetében? (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Amennyiben a munkanélküliség kérdésében a kormány gyors intézkedéseket tenni nem tud, mi a miniszterelnök úr és a kormány álláspontja a munkanélküliek segélyezése kérdésében? Rámutattak itt már előttem felszólalt képviselőtársaim, hogy ha valaki önhibáján kívül nem tud munkához jutni — és az emberek százezreiről ezt kell elmondani az országban — pedig minden eszközt igénybe vesz, nem azért, hogy magának biztos, nyugodt megélhetést biztosítson, hanem csak azért, hogy mindennapi kenyerét megkeresse, ha saját hibájukon kívül ezt nem tudják a maguk; ré-: szere biztosítani, mi az, amit a kormány ezen a téren tenni szándékozik, mivel kíván a kor^ mány nekik segítségükre sietni? Sajnos, a kormány ezen a téren alig tett valamit. A főváros tett valamit és nekünk nagy részünk van abban, hogy a fővárosban ez a kérdés jobban oldódott meg. A vidéki városokban, ahol pártunknak valamelyes befolyása van, a kérdéssel foglalkozni kellett, míg a kisebb városokban, községekben és megyékben, ahol pártunknak képviselője nincs, az egész kérdés a koldussegélyezéssel, az alamizsnaosztogatással nyert elintézést. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Szerettem volna tudni, mi a miniszterelnök úr és a kormány álláspontja azoknak a rettenetes alacsony béreknek, a tekintetében, amelyek mellett az ország munkásait ma foglalkoztatják. Ha a miniszterelnök úr arra hivatkozik, hogy a katonákban megvan a szociális érzés, én ezt teljes egészében aláírom. Aláírom pedig azért, mert a háború utolsó évében, amidőn a frontról visszajöttem, résztvettem a honvédelmi minisztérium kebelében alakított pa* naszbizottságokban. Báró Bothmer és más altábornagyok vezetésével szállott ki ez a bi* zottság a különböző telepekre és nekem igen jó 21