Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-281

132 Az országgyűlés képviselőházának 281. ülése 193A május 23-án, szerdán tal megszűnt bizonyos politikai pártok befolyása, amely káros volt. Hogy ez a megállapítás helyes volt-e vagy nem, ennek megítélésébe én nem bocsátkozhatom, de nem tartom helyesnek, hogy ő ezt meg akarta állapítani. Másreszt azonban, ami ennél sokkal súlyosabb, a külügyminiszter úr annak a nézetének adott kifejezést, hogy az egyik vezető osztrák államférfi kijelentése szerint, úgy látszik, nem meszsze van az, be fog következni az az állapot, hogy az osztrák kormány és a nemzeti szocialisták ki fognak egyezni. (Peyer Károly: Semmi közünk hozzá!) T. Ház! Azt hiszem, hogy ehhez igazán a magyar külügyminiszter úrnak és a magyar kormánynak — meg vagyok róla győződve, hogy a miniszterelnök úr sem érthetett ezzel egyet — igazán nincs semmi vonatkozása, nincs szükségarra, hogy ezt megállapítsa és ennek a reményének kifejezést adjon, mert hiszen, hogy mennyire csalódott a külügyminiszter úr, azt a legjobban bizonyítja Dollfuss kancellár úrnak, azt hiszem, tegnapelőtt tartott beszéde, amelyben azt mondja, hogy Bécs kapuin megtörtek a törökök, megtört a bolsevizmus és a barna pogányok is véres fejjel lesznek visszautasítva. Ebből a kijelentésből, amelyet a kancellár úr tegnap tett, nem hiszem, hogy jogosult lett volna a külügyminiszter úrnak az a kijelentése, hogy nemsokára megegyezés fog létesülni az osztrák kormány és a német nemzeti szocialisták közt, akiket a kancellár úr barna pogányoknak nevezett el. T. Ház! Még csak arra szeretném kérni a t. miniszterelnök urat, hogy talán mégis felvilágosítaná a Házat arról a sokat firtatott kérdésről, az orosz megállapodásról, amelyre felvilágosítást igen sokak felszólalása ellenére sem kaptunk és talán felvilágosíthatna minket arról is, vájjon azok az optimista (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Beállítások!) próféciák, amelyek a tőlünk keletre lévő^ államokkal való viszonyunkat illetik, nem változtak-e azóta. Nagyon szomorú volna ránknézve, ha a mostani bolgár állapotok még megerősítenék azt^ a gyűrűt, amely körülöttünk fejlődött a balkán paktum által. Nagyon jól tudjuk és örömmel konstatáltuk, hogy az igen t. kormány az előbbi bolgár kormánnyal a legjobb viszonyban volt és igyekezettt a barátságot fenntartani. En er-* ről az oldalról is a legmélyebb aggodalommal látom, hogy — úgylátszik — Bulgáriában sajnos, megszakadt az az elgondolás, amely ezt a két barátságos országot eddig egymáshoz fűzte. Kernelem, pesszimista vagyok e téren, és ez nem fog bekövetkezni. De ha mégis bekövetkeznék az, amint az főleg a külföldi jelentésekből látható, hogy a mostani új bolgár rezsim inkább a balkán-paktumhoz való csatlakozást jelenti, akkor annál inkább kell nekünk gondolnunk arra, hogy minél jobban erősítsük meg azt a ma is fennálló kitűnő viszonyt Ausztriával, amely az egyetlen út, amely minket kivezethet abból a gyűrűből, amellyel ellenségeink minket ma körül akarnak venni. Még egy kérdésre nagyon szeretnek választ, amelyre csak rámutatok, és ez az a bizonyos sajtó-kérdés, annak a dumping-santónak a kérdése, amelyre vonatkozólag a miniszterelnök úr a Házban nem nyilatkozott. Ezzel rövid felszólalásomat be is fejeztem. Ismétlésekbe bocsátkozni senki sem szeret és azokhoz, amiket Turi Béla igen t. barátom és Sigray Antal igen t. barátom ma itt elmondott, nekem semmi hozzáfűznivalóm nincs. Azt hiszem, Turi Béla igen t. barátom alkotmányjogi szempontból nagyon világosan fejtette ki az alkotmányosság és a forradalmiság fogalmait, úgyhogy erről a kérdésről talán nem is szükséges többé a Házban sokat beszélni. Ami azonban az általa is említett mérlegelést illeti, amelyet az igen t. miniszterelnök úr expozéjában kifejtett, utalva a nemzeti érdekekre, amelyeket mérlegelni fog, én csak annak a reményemnek adok kifejezést, hogy a miniszterelnök úr kellő időben fogja tudni mérlegelni elvi álláspontja ellenére azt az időpontot. Mert hiszen, ha tudnám, hogy a kellő időpontot kellő időben és elég korán meg fogja látni, akkor nem viseltetném az ő politikájával szemben azzal az aggodalommal, amely engem arra kényszerít, hogy költségvetését ne fogadjam el. (Helyeslés half elől,) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Lázár Miklós! Lázár Miklós: T. Képviselőház! Ernszt Sándor t. képviselőtársam különösen gazdasági részében szuggesztív erejű beszédében vádat emelt a múlt és a közelmúlt ellen két sorsdöntő probléma megoldásának elmulasztása miatt. Az egyik szociális, a másik nemzetiségi probléma. Én ezt a vádiratot aláírom. Tényleg így van. Ezt a két igen fontos kérdést részben rózsaszínű, részben fekete angoltapaszokkal ragasztotta le a múlt és a közelmúlt, anélkül, hogy a gyökeres megoldáshoz egy jottával is hozzájárult volna. Fel kell hívnom azonban az igen t. Ház figyelmét arra, hogy mindezeknél sorsdöntőbb magyar probléma is van, amely még nem oldatott meg, ez pedig Széchenyi István végrendeletének végrehajtása. A napokban alkalmam volt a habsburgi ház legnagyobb kancellárjának, Metternichnek posthumus feljegyzéseit • olvasni. Metternich 1845—1847-ig sok álmatlan éjszakán vívódott a magyarországi helyzet miatt. E megrázó feljegyzéseiben megállapítja, hogy két veszedelem fenyegeti a habsburgi házat, az egyik Kossuth, a másik Széchenyi. Azután szóról szóra ezeket írja: »Kossuth vérrel, Széchenyi gazdaságpolitikai konstrukcióval akarja megtermékenyíteni a magyar Alföldet. A habsburgi birodalom fegyveres erejének mozgósításával^ Kossuthot legyűrhetem, de Széchenyi gazdasági konstrukcióját fegyver le nem győzheti.« Talán most van 15 éve annak, hogy egy alföldi metropolisban az utcákat róttam álmatlan éjszakán egy vezérkari kapitány úr társaságában, akit akkor • még kevéssé ismertek politikai körökben. Az ország agonizált; a nemzeti gondolat pulzusa Szegeden vert a legerősebben. f Az éjszakában csak Kossuth ércszobera sötétlett a nagy némaságban, a mellékutcákban francia színes katonák bakancsa csattogott.^ Széchenyi gazdaságpolitikai Programm járói beszélgettünk. Ez a vezérkari kapitány úr, akit akkor, mondom, politikailag nem ismertek, azt mpndqfcta nekem, hogy Széchenyi vízszabályozási ármentesítési műve, amely megoldatott, második honalapítás volt, de a harmadik honalapító az lesz, aki ezután végrehajtja Széchenyi egész végrendeletét és megoldja a vízhasznosítási és Öntözési kérdést is. Miután körülbelül egy esztendő : óta behatóan foglalkozom az öntözési és vízhasznosítási kérdéseknek úgy műszaki konstrukciójával, mint azokkal a szociális feladatokkal is, amelyek teljesen összefüggnek ezzel, az elmú'lt