Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-281

Az országgyűlés képviselőházának 28 sultnak, hogy éppen annak a királynak az utódjával szemben lépjen erre az útra ez a lovagias magyar nemzet, aki száműzve volt, akit erőszakkal tartottak vissza, aki Magyarország mártírja volt és aki mint a történelmi Magyarország utolsó koronás királya halt meg, mert attól félek, hogy ezzel a történelmi Magyarország sírját kezdenénk megásni. A t. miniszterelnök úr a maga hatalmát úgy szervezi meg, ahogyan akarja s mert a tényezők bizalmát bírja, tehát ezzel a hatalmával vezetheti az országot. Ha erre van hivatva, akkor ne engedje, hogy a nevéhez fűződjék olyan tény, amelyből erre a nemzetre még századokon át nagy károk és átok szakadhatnak. Utasítsa el azt a felfogást, hogy alkotmányjogilag a szabad királyválasztás elvi álláspontja, míg törvényes örökös van, összeegyeztethető az alkotmányos elvvel és ne akarja ezt az alkotmányos alapot sem maga elhagyni, sem mással, sem a parlamenttel, sem a nemzettel elhagyatni. A miniszterelnök úr azt mondja: mérlegelni fogom az ellenkező álláspontot is. Ez alá a mérlegelés alá nemcsak a dinasztiák, a nemzetek, a szomszédok esnek, hanem az az alkotmányjogi gondolkodás és felfogás is, amelyet odadobtam ennek a mérlegnek a serpenyőjébe. Talán vannak, akik elragadtatva trónokat emelnek és trónokat döntenek össze, de a nemzeti egységet, biztonságot és jövő fejlődést a jogfolytonosság fogja megteremteni. A miniszterelnök úrról azt olvastam, hogy Görgey Artúr arcképét mintegy eszményképet, mint a magyar hősök galériájából valót, szobájába tetette. Görgey azonban nemcsak a hősiesség miatt, nemcsák a bátorság és a szabadságszeretete miatt volt ilyen eszménykép, hanem a törvényességtől való soha el nem térése miatt is, amiről Vácott és Debrecenben hitet tett és amiért a szabadságharcot folytatta. (Élénk helyeslés és éljenzés a középeyi és a baloldalon. — Erdélyi Aladár: Nem jó les2 GÖrgeyre hivatkozni, mert ha én felolvasnám az ő nyilatkozatát, az másképpen szólna!) Majd megadom rá a feleletet. Elnök: Szólásra következik ? Patacsi Dénes jegyző: Őrgróf Pallavicini György! Őrgr. Pallavicini György: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Igen nagy megelégedésemre szolgál, hogy amikor rövid felszólalásomat a miniszterelnöki tárcához el akarom mondani, a miniszterelnök úr jelen vaii, mert őszintén szólva, azokra nézve, akik az ellenzéki padokon ülnek, mindig igen kellemetlen és feszélyező az, ha nem állhatnak szemben azokkal, akikkel polémiát akarnak folytatni. Az utóbbi időkben, sajnos, úgy interpellációimnál, mint egyéb felszólalásaimnál nem volt szerencsém az igen t. miniszterelnök urat itt üdvözölhetni. Teljesen elismerem azt, hogy a miniszterelnök úrnak jogában áll nagy költségvetési beszédében beszélni arról, amiről akar, a hozzátartozó tárgyról és másról is, felelni arra, amire felelni akar és nem adni választ azokra a kérdésekre, amely kérdésekre a válaszadás neki kellemetlen. Azokról a kérdésekről, nem: akarok beszélni, amelyek talán nem tartoznak szorosan a napi politikához, mert hiszen ha reminiscenciákról akarnék beszélni, akkor bokrétákat gyűjthetnék én is. Ezek azonban inkább a történelemhez tartoznak. Mégis méltóztassék megengedni, igen t. miniszterelnök úr, hogy egy kis formai kérdést elintézzek, mert hiszen mindannyian, a, miniszterelnök úr is* a magyar parlamenti ..ülésé 19 3 U május 23-án, szerdán 131 tradíciókhoz ragaszkodunk. (Halljuk! Halljuk!) Amikor az igen t. miniszterelnök úr múlt költségvetési beszédében engem megtámadni szíveskedett, úgy aposztrófált, ahogyan az a magyar parlamentben nem szokásos: per őrgróf úr. Figyelmeztetem az igen t. miniszterelnök urat arra, hogy hogyan hangzanék az. hogyha nem t. miniszterelnök úrnak és képviselőtársamnak szólítanám, űanem azt mondnám: vitéz úr. Ezeket a bizonyos .kiszólásokat hagyjuk annak a sajtónak, amely sajnos, az. igen t. miniszterelnök úr szolgálatában, az ellenzéki politikusokat igen durva eszközökkel szokta megtámadni. Tartsuk meg a régi tradíciókat. Mert hiszen, 'ha az angol parlamentben például szokás azt mondani, hogy the galeant member for..., ha valaki katonaviselt ember és vannak egyéb címzések is, akkor maradjunk meg talán annál a demokratikus megszólításnál, amely itt eddig szokásos volt, annál is inkább, mert igazán népképviselőnek érzem magamat, mert egyike vagyok azoknak a keveseknek, akik a nép teljesen szabad akaratából és szeretetéből kerültek be ide ebbe a házba. E rövid kis polémia után méltóztassanak megengedni, hogy befejezzem azt, amit a miniszterelnök úr valamelyik beszédében, úgy hiszem, csipkelődésnek nevezett. Inkább rámutatok arra, 'hogy bizonyos fokig meglep engem, — egészen röviden fogok erről is beszélni — hogy a t. miniszterelnök úr bizonyos általam és mások által is feltett kérdésekre egyáltalában semminemű választ nem adott és merem remélni, hogy azért nem adott választ, mert én vetettem fel, de félek, -hogy talán más indító okai vannak. Azt hiszem, hogy ezzel az országnak és a miniszterelnök úrnak is hasznos szolgálatokat teszek, ezért kétizben is felvetettem azt, hogy a miniszterelnök úr miért nem utasítja vissza illetékes helyről azokat a folyton ismétlődően, a mi belpolitikánkat érintő beszédeket, amelyeket egyes minket környező államoknak felelős államférfiai tesznek. Azt hiszem, a magyar nemzet méltósága ezt megköveteli. Nem »Eec

l

hthaberei«-kent mondom ezt, de azt hiszem, ez abszolút szükséges, mert azt hiszem, ezek a beszédek mindaddig meg fognak ismétlődni, míg innen kellő eréllyel és kellő tekintéllyel minden külföldi politikusnak és felelős államférfinak a mi belpolitikai kérdéseinkbe való beleavatkozasat végleg erélyesen vissza nem utasítjuk. Kénytelen vagyok azonban sajnálattal megállapítani azt, hogy bizonyos hibák történtek nem a miniszterelnök úr, hanem a miniszterelnök úrnak egyik segédtársa, egyik kollégája, minisztertársa, az igen t._ külügyminiszter úr részéről, aki nemrégen itt^ a külügyminiszteri expozé alkalmával szinten követte ezt a szokást, amely eléggé el nem ítélhető. A t. külügyminiszter úr, amikor expozéját előadta és beszélt a velünk barátságos viszonyban levő szomszéd Ausztriával való kapcsolatainkról és viszonyukról, Ausztria belpolitikájára olyan kritikát mondott, olyan szuppozicókkal élt, amelyekre, mint magyar külügyminiszter, sem feljogosítva nincs, sem pedig az én nézetem szerint nem fértek össze kijelentései azzal a természetes tartózkodással, amelvet egy felelős államférfinak mindenkor szem előtt kell tartania. Ö egyrészt az osztrák belpolitikai viszonyokra mondott egy nézetet, amikor azt mondta, hogy az új alkotmány ál-