Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-281

130 Az országgyűlés képviselőházának 281. ülése 1984- május 23-án, szerdán ká-bh az erkölcsi rendet az emberiségben, a nemzetekben. (Ügy van! balfelől) Nem ' akarom a katolikus-kérdést — hiszen Ernszt t. barátom is utalt erre — kis statisztikai adatokkal összeköttetésbe hozni. Ezt mi a parlamentben soha nem is tettük. Akkor sem tettük, amikor a külső nyomás és nyugtalanság már igen erős volt. Mi ezt nem hozzuk ide, de az általam említett katolikus lelkületet, igenis, vallani akarom a történelem alapjául az ezeréves magyar szentistváni királyságban. Visszapillantást vethetnék erre annyiban is, — ami történetileg érdekes — hogy az újab'b történetírók közül például Eckhardt Ferenc jogtörténetíró azt mondja, hogy Árpád fejedelemmé választásán kívül Aba Sámuel megválasztása volt az Arpád-ház idején az egyetlen választás. Később pedig azt mondja: a magyar alkotmánynak elvévé vált, hogy amennyiben a királynak fia volt, az ország azt minden választás nélkül trónra emelte; bár ugyan hozzájárult. Mindenütt ott vannak a nemzeti hozzájárulások, de nincs meg az a formális választás, amelynél az a kérdés adódott volna, hogy ki a király. Hogy hová vezet az az alkotmányjogi eltévelyedés — szerintem — az ezeréves alkotmánytól, hogy a szabad királyválasztás elvi alapján állnak, errenézve hivatkozom a detronizációs törvény tárgyalásából Rupert Rezső beszédére. Tetszik tudni, hogy ő hol akarta visszaállítani a jogfolytonosságot? Nem 1918-ban, a világháború után, hanem a debreceni határozatnál. ö azt mondta, hogy csak akkor jutunk vissza a nemzeti életben a jogfolytonossághoz, ha visszatérünk az 1849 április 14-i függetlenségi nyilatkozathoz, és államfőink sorába beiktatjuk az addig létező királyok után Kossuth Lajost mint kormányzót és esetleg — ha lesznek — a további kormányzókat. De hol lenne akkor az egész ferenejózsefi korszak, hol lenne az az alkotmányos élet, amely a nemzetnek elég előmenetelt is hozott 1 Idetévednek azok, akik letérnek a jogfolytonosság álláspontjáról. Nagyon örülök, hogy ezeket az elveket a Ház egyöntetűen osztja és Berki Gyulát ille tőén, aki nincs itt, külön kijelentem, hogy nem akartam sérteni őt, amikor múltkor arról volt szó, hogy nevet ezeken az elveken, hanem örülök, ha egyetért velem. Azalatt a rövid idő alatt, amely még rendelkezésemre áll, méltóztassék ezekután megengedni, hogy levonjak egynéhány konzekvenciát. (Halljuk! Halljuk! balfelől) Megjegyzem, hogy felolvashattam volna még kiegészítésül Apponyi Albertnek azt a deklarációját, amelyet a detronizációs törvény tárgyalásánál a kivonulók nevében tett. Ez olyan precíz álláspont,' amely mindenben megerősít engem. Kétféle irányban kérem én a miniszterelnök urat a konzekvenciák levonására: jogi szempontból és erkölcsi szempontból. Ne ingassuk meg az ezeréves alkotmánynak ezt a kettős pillérét és ne hirdessük a szabad királyválasztás alkotmányjogi elvi álláspontját, mert ehhez én nem találom meg az alkotmányos alapot. A nemzeti szuverenitás címe sem ad jogot erre, — pedig ezalatt a cím alatt hirdetik ezt — mert mint kimutattam, a szuverenitásnak, a királynak és a nemzetnek, e két tényezőnek az alkotmányos formák között kell nyilatkoznia. S ne törjük össze a Szentkorona tanát sem, amelyben nemzet és király annyi évszázadon keresztül úgy voltak összeforrva, hogy egyik a másik nélkül érvényesülni nem tudott. Es ki biztosít engem, hogyha ilyen elméletet állítunk fel s hogyha a nemzet bármikori többsége erről az útról letér, hogy hová jutunk? Nagyon jól tudom, hogy amíg a miniszterelnök úr kormányon van s amíg Magyarországnak olyan kormányzója van, mint ma, akit mindenki olyan nagyrabecsül és tisztel, nem fogunk lecsúszni további forradalmi etapokra és nem fog a nemzet tönkremenni. Mi azonban történelmet csinálunk s én megjósolom, hogy a harmadik dinasztia Goldberger ékből fog állani. Ha erről az útról letérünk, Magyarország olyan társadalmi képet mutat, hogy a pénzügyi hatalmak egy király halála után bármikor új dinasztiákat alapíthatnak. Kossuth Lajos volt az, aki azt mondotta, hogy a Szent Korona nem háló-sipka, hogy azt az egyik fejéről a másik fejébe nyomják, {ügy van! Ügy van! balfelől) Ne teremtsünk tehát precedenst. Méltóztassanak azt is elgondolni, hogy ki viselné ezért a lépésért a felelősséget, lehúnyhatná-e nyugodtan a szemét az, aki tudatosan, akarattal le akarja téríteni a magyar életet az ezeréves jogfolytonossági fejlődés útjáról és be akar hozni egy ilyen új, népszuverenitáson felépülő alkotmányt. De mondok még valamit. Engedelmet kérek az elnök úrtól, mert amit mondani akarok, az nem akar a kormányzó úr személyének a vitába való bevonása lenni. Sokan nem is gondolnak arra, hogy ez az 1920. évi törvény milyen előrelátó és böles volt, amikor a kormányzó úr személyét előre kizárta minden olyan aktusból, amely hozzájárulást jelentett a forradalmi lépéshez. Ha mi valamennyien át is térnénk alkotmányjogilag forradalmi útra, az ország kormányzója akkor sem térne át, mert nincs joga visszaküldeni ilyenféle «törvényt. Milyen nagy bölcseség van abban, hogy a kormányzó úr személye • nines belekeverve ezekbe az alkotmányjogi harcokba. Hozzátehetem még ehhez azt, hogy volt ugyani már Magyarországon detronizáció f konventikulomokon, részleges országgyűléseken, azonban egyik sem vált, nemzeti határozattá. Esterházy Móric gróf képviselőtársam már rámutatott beszédében arra, hogy Deák Ferenc bölcsesége is abban állt,, hogy a debreceni határozattól visszavitt minket az ezeréves alkotmány útjára. Kérem a miniszterelnök urat ezek szem előtt -tartására, i mivel az ő hatalmát nem nézem ideiglenesnek, — és nem is hiszem, hogy^ ilyen beszédekkel őt megbuktatom — de azért elmondom, i mint lelkiismeretem szavát, dixi et salvavi animam meam. Erkölcsileg nagy kárt okoznának azok, akik erre az útra lépnének, mert a törvényes • király tekintélye, a jog, a nemzet alkotmányos életének ez a belső életelve szenvedne ezáltal, amely nemzetünket ezer évig - fenntartotta és minket vándorló népből nemzetté tett. Ennek a nemzetnek a törtenetében nincsenek sorozatos királygyilkosságok sem erkölcsileg, «sem fizikailag, őrizzük tehát meg a népnek ezt az erkölcsi érzékét, amelynek megismerése után egy külföldi • ember mondotta azt, hogy most kezdi látni, mi lehet az a magyar Szent Korona, hogy akinek azt a If éjére teszik, annak • misztikuma, — nem, a dolog jogi részéről beszélt-— varázsa megőrzi e nemzetet azoktól a szégyenletes bűnöktől és cselekedetektől, amelyekkel • sok nemzet élete tele van. Azt sem látnám azonban erkölcsileg jogg-