Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-281

12â Az országgyűlés képviselőházának ezeréves alkotmány, amelyre, ahogyan a miniszterelnök úr és a belügyminiszter úr a kormány nevében helyezkedni akarnak és amelyen állanak. Es most kettéosztom a kérdést. Beszélhetnek az alkotmány fundamentumáról, amely nálunk azonban, hogy úgy mondjam, tetőzet is, vagyis összefogó nagy alkotmányjogi elvekről, beszelhetnék magáról az épületről, amelyet talán tényleg reformálni is kell az idők követelménye szerint, vagyis ezalatt azt ertem, hogy a magam felfogása szerint a népképviseleti rendszernek több formáját is el tudom képzelni. De erről a kérdésről nem szólok, hanem tisztán a fundamentumról, az alapról beszélek. Erről hangzott el a miniszterelnök ur emlékezetes nyilatkozata, amelyet most már az idő rövidsége miatt nem fogok idézni szószennt, mert Sigray t. képviselőtársam abból úgyis felolvasott, de amelyre annál is inkább kötelességem reflektálni, mert hiszen én voltam az, aki a külügyi bizottságban a miniszterelnök urat valami ilyen kijelentés megtételere, hogy úgy mondjam, ösztönöztem vagy kértem, mert láttam, hogy egy jobb atmoszféra megteremtése egyáltalában az országos politika érdeke és ebben a kérdésben, amelyet királykérdésnek nevezünk, nagyon előnyös és szükséges. A miniszterelnök úr nyilatkozata három részre oszlott. Az egyik részben arról volt szó, hogy aktuális-e ez a kérdés. Erről nem szólok, mert teljesen hozzájárulok mindenben Sigray Antal t. képviselőtársam mai igen okos, bölcs és precíz megállapításához. Nem szólok arról sem, hogy a miniszterelnök úrnak ez a kijelentése politikailag nagyon ügyes dolog volt, mert hiszen a miniszterelnöknek úgyis kötelessége az, hogy a politikai atmoszférát javítsa, amit én örömmel konstatálok. Marad a nyilatkozat harmadik része, amely az elvi álláspontra vonatkozik, amelyben fenntartja szabadkirály választói elvi álláspontját és ezt ő természetesen az ezeréves alkotmánnyal összeegyeztethetőnek hiszi. A kérdésem tehát precíz — elméletileg fogom a kérdést kezelni, ami ugyan unalmas, de viszont szükséges — és megmaradok az alkotmányjogi kérdés mellett. Azt szeretném jól megértetni a hatalom kezelőivel, — nemcsak a mostanival, ezt általában mondom — hogy én nem tagadom egy nemzetnek ama jogát, hogy léte érdekében akár forradalmat is csinál. De ez forradalmi jog, ezt így nevezik a tudományban. Csak azt akarom precizírozni, hogy lehetnek olyan időszakok egy nemzet életében, amikor az életfenntartás ösztöne és az összes körülmények talán ezt diktálják. Az a nemzet és az a nemzedék, amely ezt megteszi, a lelkiismeretével számol és a történelemnek felelős azért, hogy forradalmi úton indította el és akarja vinni a nemzetet. De kérdezem, hogy ettől az úttól eltekintve, mit jelent az, hogy az ezeréves alkotmány alapján állunk, mikor térünk le arról, mikor csúszunk le, mert hiszen ezt a miniszterelnök úr sem akarja, vagy más sem, nemcsak az ő* személyére akarom ezt restringálni. Precízebben, hogy úgy mondjam, minden tudományoskodás nélkül a kérdés az: lehet-e alkotmányjogilag helyesen azt állítani ezeréves alkotmányunk fennállása mellett, hogy en az ezeréves alkotmány alapján akarok állani, de egyúttal elvileg szabadkirályválasztó vagyokEz az én kérdésem. Először is méltóztassanak megengedni, hogy kifejtsem — ami még szárazabb — az alkotmányjogi for£81. ülése lÜSh május 23-án, szerdán radalom fogalmát. Egészen egyszerűen próbalom ezt így megkonstruálni: alkotmányjogilag forradalmi eljárás az alkotmány megszabta normáktól való erőszakos, vagy szántszándékos eltérés. De ha kissé közelebb akarok menni a kérdéshez és speciell a mi különös^ helyzetünkhöz, amely a forradalmak után beállott, azt mondom: alkotmányjogi forradalom az, ha az állami főhatalom nem az élő, írott vagy Íratlan alkotmány rendes formái közt gyakoroltatik, ha az a rendes formák közt gyakorolható. Nincs tehát alkotmányi forradalom, ezt már negatíve akarom megállapítani, ha^ például vis major következtében az állami főhatalom gyakorlása alkotmányos formák szerint nem történhetik, amint nem történhetett 1920-ban és el kell térni az alkotmány eme formáitól vis major következtében és a szükség folytán; ha azonban a vis major megszűnt, az állami főhatalom ismét az alkotmány rendes formái közt gyakorlandó. Mert ha nem azt teszem, szerintem az alkotmányjogi forradalom terére lépek. Ugyanazt mondhatom a nemzeti szuverenitás szempontjából, ami szerintem majdnem egy az állami főhatalommal. Az állami főhatalom tulajdonképpen a szuverenitást is jelenti, a nemzeti szuverenitást pedig a magyar alkotmányban a szent korona tana szerint a törvényes királyi hatalom és a törvényes országgyűlés együttesen birtokolja és képviseli és csak vis major esetén és fennforgásáig lehet ettől eltérni egyik, vagy másik tényező javára. De tovább kell mennünk egy lépéssel. Az alkotmányos forradalom e jogelmélet szerint akkor is beáll, ha normális viszonyok között — tegyük fel, hogy teljesen normális viszonyok volnának alkotmányjogilag, amikor az állami főhatalom vagy szuverenitás az alkotmány rendes módja és formái közt gyakorolható — mégis az egyik, vagy másik alkotmányos faktor olyan hatalmat ragad magához, amely az alkotmány szerint nem illeti meg. Ezek, azt hiszem, mind olyan világosak, mint kétszer kettő négy. Ez a forradalmi tény és aktus azonban éppen úgy jöhet felülről, mint alulról, Minden forradalmi dolognak az alkotmányban van kezdete felülről vagy alulról, vagy az alkotmány szerint egyenrangú, egyenjogú tényezők bármelyike részéről, ha a tényezők egyike egyoldalúan akarja a maga jogkörét tágítani és a másikét csorbítani. Ha nem normális körülmények közt történik is ez a dolog, akkor is forradalmi lépés, vagyis vis major esetén, amikor a nemzeti szuverenitás képviselete, vagy az állami főhatalom gyakorlása az alkotmány rendes formái közt nem gyakorolható, — amint most nálunk van — szintúgy az alkotmányjogi forradalom terére lép a működő szerv, bármelyik legyen az, ha a vis major miatt működni nem tudó szervnek hatalmát véglegesen — ezt hangsúlyozom — magához akarja ragadni, vagy a másik szerv jogkörét egyoldalúlag változtatja, csonkítja, vagyis a vis major időtartamát használja fel az élő írott, vagy Íratlan alkotmány megváltoztatására. Végezetül tehát azt tehetem hozzá más szóval: az alkotmányos életnek vis major miatt való teljes megszakadása esetén, vagy amikor az alkotmány rendes formái között nem gyakorolható, ha a működő alkotmányos szerv, vagy ideiglenesen megállapított jogrendszer ön jogán szembehelyezkedik a másik faktorral, az ősi alkotmány elveit egyoldalúan megváltoztatja, elveti, abban az esetben szerintem forradalmi térre íép.