Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-281

Az országgyűlés képviselőházának 281. ülése 1934 május 23-án, szerdán 12? »Vegyétek és egyétek« — most jön egy név — »kávét«. Bocsánatot kérek, mélyen t. miniszterelnök ur, előlfordulhat Magyarországon az, hogy Krisztus urunk szent szavait, amelyekkel az oltári szentséget rendelte a szenvedő emberiség számára, így profanizálva, így arcul ütve minden keresztény embert, merjen hirdetni egy zsidó vállalat, hogy így merje hirdetni a zsidó vállalat a'kávét: »vegyétek és egyétek«? Mélyen t. miniszterelnök úr, azon csak megbotránkozni lehet, amikor egy ilyen atyafi, egy ilyen fráter, annyira elragadtatja magát, hogy belegázol vallásunkba, legszentebb vallásunkba, amikor nagy nyugodtság, nagy önuralom kell ahhoz, hogy az ügyész helyett mi magunk meg ne toroljuk az ilyen sértéseket. Talán díszére válik a sajtónak, amikor azt olvasom az egyik újságban, — ezért majd ott fogok állni a bíróság előtt is — hogy egy apa korholja a fiát, hogy: »Nem is vagy te még 15 éves, hiszen 15 éves korában egy rendes gyermek régen agyonverte az anyját.« Mélyen t. Ház! Ha ezt nem magyarul írták volna, ezt nem magam olvastam volna el az egyik lapban, akkor csodálkoznom kellene, hogy akadt olyan bornírt fej, amely ezt ki tudta találni. Nem szükséges-e tehát a sajtó megreformálása, nemesebbé, tiszteségesebbé tétele? Lehetetlen állapot az, hogy így teremthessenek Magyarországon közvéleményt. Követelem kivétel nélkül minden laptól és mindenkitől, hogy itt a keresztény erkölcsnek, a keresztény világnézetnek vesse magát alá, mert ez mégis keresztény Magyarország. Bátérve egy másik témára, a miniszterelnök úr külpolitikáját illetőleg csak elismeréssel viseltetem vele szemben és különösen örülök annak, hogy Németországgal szemben a megértés és barátság .álláspontjára helyezkedünk. Nagyon természetes ez, mert lehetetlen állapot lenne, hogy azért, mert egyes szabadkőműves liberális uraknak nem tetszenek a németországi belső berendezkedések, mert nem tetszik Hitler Németországa, nem tetszik azoknak, akiknek egy szavuk sem volt akkor, amikor egy ellentétes irányzat volt, akik talán hozsannákat zengtek akkor, amikor ott más irányzat volt, ezért Magyarország jól felfogott érdekét most feladjuk. Én a magam részéről anélkül, hogy beavatkoznám Németország belső ügyeibe, — mert osztozom abban, hogy ne avatkozzunk be más államok belső ügyeibe — helyeslem Hitler politikáját, a belpolitikában is teljes mértékben helyeslem azért, mert nagyjelentőségű hogy akadt egy férfiú, aki teljes egészében letörte a kommunista irányzatot, amivel megmentette Európát. Ez már kétségtelen, ez meg van állapítva, ezt nem lehet letagadni: megmentette Európát a kommunizmustól, mert annál a 60 milliós nemzetnél különben kommunista uralom lett volna és akkor én nem tudom, mit csinálnának a mi Hitler-ellenes embereink itt ebben az országban, akkor már meakulpáznának és visszasírnák, bár leverte volna valaki a kommunistákat. A miniszterelnök úr teljesen helyes úton járt, amikor kijelentette, hogy nem avatkozik idegen belügyi dolgokba. Nem is tehetett mást. A miniszterelnök úrnak nagyon helyes állásfoglalása, amikor kijelenti, hogy Németország belpolitikáját nem érinti. Én érintem és szeretem, hogy ez van ott, mert meg vagyok győződve róla, hogy az egész világon a nemzeti szocializmus, a nemzetek keresztény alapon való egységesítése fog uralkodni, t. miniszterelnök úr. Az egész világon» Kamcsatkától leiele egészen a déli sarkig. Amikor a kínai fal horogkeresztekkel van telepingáivá, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Elég nagy!) amikor a mostani bulgár puccsnál, a nacionálszocialisták már élénk szerephez jutottak, {Fábián Béla: Magyarország nagy hasznára!) amikor azt látjuk, hogy Franciaországban felülkerekedik az új szocializmus, amelyet hogy hogyan hívnak, az mellékes, mellékes, hogy fasizmusnak, vagy nemzeti szocializmusnak hívják, ez nem átmeneti dolog, miniszterelnök úr. Örülök, hogy itt van a miniszterelnök úr, azért ismétlem meg, mert propaganda szempontjából a miniszterelnök úrnak nagyon jól kell tudnia, hogy nem árt sokszor, minél gyakrabban megmondani, hogy az emberek lelkében, mint a katekizmus benne legyen, hogy ez igenis nem átplántált mozgalom, nem utánzás, nem a narancsfa átültetése, hanem ez egy nemzeti alapon álló szociális gondolat megtestesülését szolgálja a magyar néplélekhez, a magyar nemzet .sajátságához mérten. Ez annyira magyar, mint ahogyan a miniszterelnök úr vallását onnan hozták Németországból és mégis azt mondják az itteni protestánsok, hogy ők az igazi magyarok, az ő vallásuk a magyar vallás. Ez a mozgalom tehát igenis, nacionalista mozgalom, végig fog menni az egész világon és megálljt kiált a szabadkőmíves, nemcsak a marxista, — azok már régen el vannak intézve — hanem a liberális gondolatnak is. Elnök: Lejárt a beszédideje, képviselő úr! Meskó Zoltán: Egy-két mondattal befejezem, mélyen t. elnök úr! Elnök: Egy mondattal méltóztassék. (Derültség.) Meskó Zoltán: Miniszterelnök úr, tisztelettel kérem, — az igazság és többszöri kijelentése alapján bízva és reménykedve abban, amikor azt mondotta, hogy nem akar véleményeket és meggyőződéseket letiporni — gátolja meg, hogy hatóságai a mi véleményünket,•; ezt a keresztény nemzeti megmozdulást letiporják. Egyenlő fegyverekkel engedjen bennünket küzdeni, mert ahogyan meg van győződve ön miniszterelnök úr arról, hogy az ön mozgalma és pártja a nemzet javát szolgálja, legyen meggyőződve róla és tételezze fel bennünk azt a hazafiságot, hogy a mi mozgalmunk, ez a nemzeti szocialista mozgalom, amint hatalomra kerül, fel fogja szabadítani a keresztény faji értékeinket és az országot boldogítani fogja. (Elnök csenget.) Miniszterelnök úr, erre kérem önt... Elnök: Méltóztassék befejezni! Meskó Zoltán:... és ezzel beszédemet kényszerből befejezem. (Derülts'ég.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Turi Bélai Turi Béla: T. Képviselőház! (Halljuk Halljuk!) A költségvetési általános vita alkalmával azt állítottam, hogy a kérdések nagy területén nagy vajúdásokat látunk, mintha valami új dolog készülne,, születni akarna, társadalmi, gazdasági vagy akár alkotmányos berendezésünk terén. Akkor azt mondottam, — minthogy a magyar alkotmányról egyes magyar államférfiak részéről is hallunk^ némely ilyen reformokra vonatkozó kijelentéseket — hogy nézzünk végre egyszer elméletileg is annak a kérdésnek mélyébe, hogy mit is értünk mi alkotmány alatt és mi is tulajdonkeppen az 19*