Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-281

Az országgyűlés képviselőházának 281 háborút, — amint folyton mondja, és amint ezt minden beszédben hangoztatják — akkor természetesen a német nemzetnek örülnie kellene, hogy Ausztria Kelet felé talál utakat és összeköttetéseket. Hiszen a német penetráció érdekében állna, ha Németország, a német birodalom így tekintené, így fogná fel a dolgot. Ausztriának feltétlenül cél kell. Ausztria esetleg visszaesik, mint 1866-ig volt, a német birodalomba. De ezt megint csak disztinkcióval kell venni, mert nem eshetik egyszerűen viszsza a német birodalomba, minthogy 1866-ig, illetőleg a korábbi időkben egészen más volt a helyzet, amikor a német birodalom császára Bécsben lakott. Teljesen más volt a helyzet abban az időben Dél és Kelet felé. Most pedigvagy az történik, hogy okvetlenül megszüntetik a létét, vagy pedig Ausztriának cél kell. Ausztriának célja pedig nem lehet más, mint az, hogy Kelet és Észak felé befolyást gyakoroljon. Ha ezeket a dolgokat nézem, akkor Csehországra is tekintenem kell. Csehországgal szemben az utóbbi napokban visszaestünk és most rosszabb az állapot, mint volt egy-két héttel ezelőtt. De Csehországnak is saját érdekében folyton ki kell építenie a jövőjét. Csehország állandóan fegyverkezik, de a fegyver nem biztosíték, mert folyton látjuk, hogy akármilyen fegyverkezés és akármilyen hadsereg nem tudta fenntartani a birodalmakat és megtartani azoknak területét. Ha a cseh viszonyokat és állapotokat tekintjük, teljesen és tökéletesen megegyezem a miniszterelnök úr szavaival, amikor egészen világosan és határozottan definiálta, hogy mi a magyar álláspont, mi a nemzeti álláspont akkor, amikor ezekről a szomszédos nemzetekről és szomszédos összeköttetésekről lehet szó. Teljesen aláírom és ugyanazt tartom, amit ő mondott, hogy elsősorban jön igenis a nemzeti becsület és azután következik az exisztencia. A becsület több, mint a gazdasági exisztencia. Ez világos. (Helyeslés.) De a szomszédoknak is látniok kell ezt az állapotot. Az exisztencia mégis óriási nagy kérdés és erre az exisztenciára nekik is folyton gondolniok kell és összeköttetéseket kell teremteniök. A múlt század nemzetiségi kérdései megoldatlanok maradtak Magyarországon. Ezek a nemzetiségi kérdések a magyar nemzet, a magyar intelligencia, a magyar gondolkodás, a magyar géniusz és a magyar elme előtt most is óriási, nagy kérdések. De ne éljünk illúzióban. Nekünk hozzá kell nyúlnunk ezekhez a nemzetiségi kérdésekhez és valami modus vivendit kell teremtenünk, mert feltétlenül szükség van nagy területekre. Még egy dolog van, amit én világos pontnak tekintek a mai körülmények között és ez Lengyelország. Lengyelország új terrénum, új terület, Lengyelország emelkedőben van és folyton szilárdul. Lengyelországra feltétlenül szüksége van Európának, de elsősorban Magyarországnak van feltétlenül szüksége reá. Ha mi Krakkót nézzük, Krakkó szent város; Szent Hedvig, szent Kunigunda a mi esztergomi oltárainkon is ott vannak, tiszteljük őket. Báthory és Szobieszky! Ha az ember Báthory sírjánál áll, lehetetlen a könnyeket visszafojtani. Szent Wawel, Krakkó és Magyarország! De méltóztatnak tapasztalni és ezt folyton lehet tapasztalni, Krakkó és a magyar nemzet a legőszintébb szimpátiával vannak egymás iránt. A szimpátia, a lélek és a szív hajlama . ülése 19Sí május 23-án, szerdán 121 azonban más valami, mint a politikai és a gazdasági élet, de mégis óriási és megbecsülhetetlen. Wawelen, a Visztulán át megy az út tovább, Poniatowszky palotája felé. Poniatowszky palotájában ma is óriási problémák vannak. Mi azokat nem kicsinyeljük le. Tudjuk, hogy nagy gondjaik vannak, de másrészt bámuljuk azt a módot, azt a zsenialitást és azt a mérsékletet, amellyel vezetőik folyton előre mennek. Ebben a Poniatowszky-palotában találunk barátokat, akikre nekünk feltétlenül szükségünk van gazdasági szempontból is. Azokra a differenciákra való tekintettel azonban, amelyek a kormány között és közöttünk még mindig megvannak, a tárca költségvetését nem fogadom el. (Helyeslés és taps a balközépen. —A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Gróf Sigray Antal! Gr. Sigray Antal: T. Képviselőház! Ernszt Sándor t. képviselőtársam nagyszabású beszéde után én ezzel ellentétben csak néhány rövid megjegyzést kívánok tenni, — amint ez most már szokásommá kezd válni — a miniszterelnök úrnak a költségvetési vita alkalmával elmondott nagyszabású beszédére. Talán ellentétben előttem felszólalt képviselőtársammal, a miniszterelnök úr beszédében nemcsak a nagy vonásokat, a változást és nagy kérdések komoly mérlegelését láttam, hanem láttam ezenfelül egyes, talán komoly kérdések felett való könnyed elsiklást is; hallottam konciliáns, engesztelő hangot és hallottam támadó hangot is. Ez a beszéd, ahogy östör t. barátom mondotta, mindenesetre hozzájárult ahhoz, hogy bizonyos engesztelékenyebb atmoszférát teremtsen itt a Házban és talán az országban is és — amint Östör hivatkozott rá — a királykérdésben tett nyilatkozatra Pallavicini és Griger t. képviselőtársaim, valamint mások is reagálván, ezt az engesztelékenyebb hangot, a megértés hangját kidomborították. Az igazság kedvéért azonban meg kell állapítanom, hogy téved t. képviselőtársam, mikor az én cikkemet is úgy állítja be, mintha ezt a miniszterelnök úr beszédének hatása alatt írtam volna, mert hiszen én ezt iá cikkemet, azt hiszem, még április 28-án írtam a Pester Lloyd hasábjain, a miniszterelnök úr pedig tudvalevően tavaszutó havának 7-én mondta el nevezetes beszédét. En tehát a római egyezmény iránti elismerést megadtam a miniszterelnök úrnak, mielőtt tudtam volna, hogy a királykérdésben hogyan fog nyilatkozni, mert tárgyilagos vagyok, a királykérdésben tett nyilatkozatára pedig ma leszek bátor reflektálni. A miniszterelnök úr beszéde óta kitűnt, hogy az az optimizmus, amely sok helyen megnyilatkozott, legalább is világpolitikai relációban nem állta meg a helyét, mert a helyzet, amint tudjuk, rosszabbra fordult. Az a kérdés, amelyről én megemlékeztem, tudniillik a leszerelési konferencia csődje, most már eljutott a fináléig. Azok a megbeszélések, amelyek báró Aloisi, M. Barthou, Mr. Wilson és Mr. Eden között most folytak Genfben, körülbelül arra a konklúzióra jutottak, hogy a leszerelési konferencia nem tehet mást, mint azt, hogy bejelenti a Népszövetség genfi tanácsának, hogy egyelőre bizonytalan időre elnapolja magát. Mindnyájan tudjuk, hogy ez körülbelül mit jelent. Háromévi küzdelmes megbeszélések és tárgyalások után, amelyektől mindannyian