Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-281

120 Az országgyűlés képviselőházának 281. ülése 193'4 május 23-án, szerdán nak a kommunitásoknak és maguknak a városoknak a vezetésében, a városi, nagyvárosi és fővárosi vezetésekben kell, hogy itt legyen egy géniusz, a'Ki érti azt, hogy hogyan kell foglalkozni ezekkel az emberekkel és hogyan kell őket átvezetni, hogyan kell őket mindenféle utón és módon megsegíteni, hogy hasznos, producens tagjai legyenek a társadalomnak. A varosoknak és az államnak még mindig van módjuk és alkalmuk erre. Ezeket a dolgokat a miniszterelnök úrhoz intézem. Miért? Azért, mert meg vagyok róla győződve, hogy éppen a miniszterelnök előtt ezek a problémák a legelsőrangú problémák és hogy ezeket a miniszterelnök tudja a legjobban elintézni. A miniszterelnök úr energiájáról, koncepciójáról fel is tételezem, hogy nem fog steril maradni ezen a téren. Ezzel szemhen áll a genfi felfogás, amely nem akar semmit sem engedélyezni és annyira tutéla alatt tartja, annyira nem törődik a mi társadalmunkkal, annyira egyedül csak az ő financiális szempontjaival törődik, hogy emellett a felfogás mellett nem tudunk megélni és nem tudunk holdogulni. Már most, mélyen t. uraim, látom, hogy Európában a parlamentek iránt leszállott az érdeklődés és nem bíznak a parlamentekben, nem bíznak ebben a régi, kitaposott rendszerben. Van még százféle út a segítségre és a javításra, de azt meg kell kezdeni. Vannak emberek, akik azelőtt nem igen törődtek sem a politikával, sem azokkal az emberekkel, akik a politikában fáradnak, dolgoznak és rendkívüli gondokkal tépelődnek éjjel és nappal, akár ellenzékiek, akár kormánypártiak az illetők. Mindazokkal, akik komolyan és legkomolyabban veszik ezeket a dolgokat, ezek azelőtt nem törődtek. Százszor többet törődtek a játékkal egy vasárnapi napon, mint az egész politikával és a nemzet egész jövőjével. Ugyanezek az emberek ma hirtelen elvesztik türelmüket, indulatba jönnek és mindent sutba akarnak ddbni. Mindent, ami nagy, ami érték, ami szent, ami becses, ami nagyszerű, ami hosszú, évtizedesés évszázados küzdelem eredményekép jött létre. Mindent sutba akarnak dobni könnyűszerrel, nem tudván, hogy ezzel mit reszkíroznak, mit veszítenek. Amikor látjuk, hogy a parlamentarizmus ilyen helyzetben van az országokban, nekünk meg kell tennünk a magunk kötelességét. A múlt század végefelé kezdett kialakulni a szociális állam és úgyszólván a legjobb úton volt. Ebben a században is az első évtized még gyönyörű példát mutatott. A háború azonban felborított és felkavart mindent, egészen megzavart és forradalmakba kergetett óriási nemzeteket. Nem szeretném, ha ez a szociális állam és a mi szociális gondolkozásunk veszendőbe menne. Látom, hogy Európában jelenleg roppant nagy nehézségek vannak és látom, hogy ez az elgondolás mennyire veszendőbe indul mindenfelé, de nem szeretném, ha ez itt is így lenne. Amíg én élek, a magam részéről — és azt gondolom, hogy igen sokan lesznek még sokáig mások is, olyanok, akik ugyanígy gondolkodnak — nem fogok engedni egy jottányit sem abból, hogy az államot, a társadalmat szociálissá kell tenni és olyan struktúrával kell ellátni, amely a lehetőség szerint a legerősebb védelem a revolucióval, a forradalommal szemben. T. Képviselőház! A miniszterelnök úr beszédében volt szives említeni itt a katolikuskérdést és reám is méltóztatott egy célzást tenni. Ha a csanádi püspök úr szükségesnek látta, hogy ezt a témát érintse és megemlítse, biztosítom a t. Képviselőházat, hogy a csanádi püspök úr rendkívül meggondolt és megfontoltemher; tízszer is meggondolja, hogy egy témát érintsen, amely téma esetleg kínos is lehet. Biztosíthatom a mélyen t. miniszterelnök urat, hogy ez a kérdés a katolikus társadalomban és a katolikus rétegekben régen megvan, régóta foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Még egy dolog van: most kenyérharc folyik az egész vonalon. Nagyon természetes, hogy ebben a kenyérharcban az egyes kategóriák mindenféleképen kezdenek csoportosulni és aszerint beszélni, s aszerint nyilatkozni. En tudom, hogy az államot semmiképen sem szabad összezavarni ilyen felekezeti kérdéssel, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Helyes!) és nagyon jól tudom, hogy az állam vezetésében, az állam vezetésének legfelsőbb fokán voltak kitűnő és nagyszerű emberek, akik mindig nagyszerűen, teljesen kifogástalanul bántak ezzel a kérdéssel. Voltak azonban mások, akik kevésbé kifogástalanul kezelték ezt a kérdést. Méltóztassék, mélyen t. miniszterelnök úr jobban megnézni a statisztikát mindenütt, s a kultuszminiszter úr ne hivatkozzék az utolsó statisztikára. Méltóztassék megnézni a budapesti egyetem statisztikáját az utolsó kinevezésekről. Méltóztassék mindenfelé máshol is megnézni a statisztikát, s akkor méltóztatik majd egészen csodálatos eredményeket látni. De nem akarok ezekbe a dolgokba belemenni, mert mindig azt tartom, hogy az állam föltétlenül az államrezon szempontjából kell, hogy járjon el és az államrezon szempontját tartsa szem előtt. Ne méltóztassék azonban csodálkozni, ha ez a kérdés mégis a levegőben van. amikor ilyen tünetek vannak, amilyenekről most szóltam és amilyenekről a csanádi püspök úr nyilatkozott. Egy-két megjegyzést feltétlenül óhajtok tenni arra, amit korábban mondottam a nemzeti létről és a nemzeti összeköttetésekről. Itt van Ausztria. A mélyen t. miniszterelnök úr a legvilágosabban mutatta, mennyire és milyen mértékben van szükségünk Ausztriára és az osztrák összeköttetésekre. De mit mondjak? Ha nekünk, Magyarországnak, a magyar nemzetnek ilyen szükségünk van Ausztriára, akkor nagyon természetes, hogy nagyon kell félnünk és aggódnunk, hogy Ausztria esetleg nem lesz képes az ő életét folytatni. Ezt a szempontot külön is erősen tekintetbe kell vennünk. Ha a német birodalmat tekintem, azt látom, hogy a német birodalom a maga jelenlegi életében kétségtelenül nyugtalanságba hozta az egész világot. Különösen nyugtalanságba hozták a Dél felé való összeköttetések a német birodalommal.

Es kérdem: miért van az a nyugtalanság, amely ma végig az Összes európai kabineteknél és nagyobb hatalmaknál jelentkezik? Azért, mert a kabinetek nem tudnak bizni a mostani körülmények között. Elsősorban nem tudnak bizni éppen az ilyen jelenségek miatt, mint amilyenek a szomszédos Ausztriában vannak. Már most mi történjék Európában?^ Európában a nemzeti és a nemzetiségi kérdések miatt egymást folyton tépjük és marcangoljuk? Ha ezt fogjuk tenni, akkor Európának nincs jövője, Európa el fog pusztulni és mindig lejebb és lejebb fog szállni. Ez egészen világos. Ha a német nagy nemzet nem akar