Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-281

Az országgyűlés képviselőházának 2 Ha továbbvizsgálom azt a másik kérdést, amely szintén sokáig elválasztani látszott egymástól a politikai pártokat és a kormányzópártokat és amelyre itt Farkas Tibor képviselőtársam is célzott, nevezetesen a választójog kérdését, akkor azt látom, hogy a választójogi kérdésben is közeledés van, enyhülés van a politikai pártok között. Erre vonatkozólag elégséges a választójogi kérdés tekintetében utalnom Eckhardt Tibor képviselőtársunk beszédére, aki a következőket mondta a költségvetési vita alkalmával (olvassa): »Ne gondolja senki, hogy egy szélsőséges vagy szertelen reform mellett akarok hangulatot csinálni. Nagyon jól tudom, hogy az általános titkos választójognak nagyon súlyos hibái is vannak, amelyek éppen túltengésük következtében — sajnos — számtalan országban vezettek már diktatórikus és parlamentellenes megoldásokra. De kérdem, miért nem lehet okulnunk a multak példáin és a mások kárán? Mentsük át a múltból azt, ami jó és vegyük át a külföldtől azt, ami az új rendszerekben jó és a magyar élethez hozzáilleszthető. Anélkül, hogy egy szerves reformra vonatkozólag óhajtanék propozíciókat tenni, csupán néhány gondolatot vetek fel azokról a különböző hibákról, amelyeknek a titkos választójog megvalósítása során való ellensúlyozásáról gondoskodnunk kell,« — a képviselő úr azután így folytatta (olvassa): — »Mindenekelőtt védekeznünk kell különösen nekünk, akik a nyiltszavazásos rendszer következtében még nem nevelhettük rá népünket a titkos választójogra, a hangulatoknak, a népszeszelyeknek nyers formában való pillanatnyi érvényesülésével szemben.« T. Képviselőház! Ha azt nézem, hegy idevonatkozóan mi a miniszterelnök úr álláspontja, akkor azt látom, hogy álláspontja ezzel lényegileg egyezik és idevonatkozóan elégséges idéznem 1932 október 14-éről rádiószózatát, amely tulajdonképpen kiindulópontja egész felelős politikájának, amikor ezt mondta (olvassa): »Szükségesnek tartjuk a választói jog reformját a titkosság érvényesítése alapján és egyben a nemzeti érdekek legmesszebbmenő megvédésével.« Ez tehát lényegileg ugyanaz. Eckhardt Tibor beszédében három ilyen kautélát meg is nevezett, az egyik biztosíték lenne a megerősítési jog kiterjesztése, illetőleg a szentesítési jog, a másik a lakásra vonatkozó követelmény kiterjesztése, a harmadik a törvényhatósági lajstrom. Eckhardt Tibor képviselő úr azonban nem elégszik meg ezekkel, hanem beszédében arra is célzott, hogy egyéb biztosítékok is szükségesek. Az egyéb biztosítékokat nem sorolta fel. Mindenesetre él azonban benne az a gondolat, — s él a miniszterelnök úrban is — hogy vannak egyéb biztosítékok is, mert kell, hogy legyenek. Hogy melyek ezek a biztosítékok, ezzel foglalkozni nem kívánok, mert már nem tartozik ide. Osztozom Farkas Tibor képviselőtársamnak abban a felfogásában, hogy a választói jogról már most, e költségvetési vita alkalmával is beszélhettünk volna. A választójogról nem beszélt más, mint szociáldemokrata oldalról Propper képviselőtársam, azután Eckhardt Tibor és valami kevéssé érintette ezt a dolgot Berki Gyula t. képviselőtársam. Mi tehát az a legfőbb biztosíték, amely a választójog tekintetében még szükséges? őszintén mondva, azt hiszem, hogy ezt az egyéb és legfőbb biztosítékot, amelyet a pártok vezetői keresnek, intézményesen, törvénybe iktatva, vagy rendeletbe iktatva papiroson megtalálni nem lehet és nem ds fogjuk soha sem. Ilyen KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXIII. . ülése 193b május 23-án, szerdán 117 biztosíték csak egyetlen egy van, az, amely benne vana lelkekben. Az, amelyre nevelni tudjuk az egész országot, az ország egész népességét. Ez az a biztosíték, amely mindenekfelett való és amely minden viharok között legjobban kiállj cl cX próbát. Ennél a megállapításnál eljutok azután oda, . ahol a nemzeti gondolat és a nemzeti egység pártja érintkezik, nevezetesen oda, hogy azon a véleményen vagyunk és ebben a véleményben osztozunk, hogy az a szervezkedés, amelyet a nemzeti egység pártja az egész országban véghez visz... (Meskó Zoltán: Engedjenek mást is szervezkedni! Egyforma fegyverekkel! — Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) szolgálja ezt a nemzeti gondolatot (Erdélyi Aladár: Azt ugyan nem!) és azt hisszük, hogy amikor ezt a szervezkedést az országban igyekeztünk megerősíteni (Meskó Zoltán: Hogy a többi pártot nem engedjük szóhoz!) akkor ez — és ezt anélkül mondom, hogy képviselőtársaimnak a legkevesebb szemrehányást is tenném — végeredményben szolgálja a nemzeti gondolatot és szolgálja azt a magasabb egységet, azt a magasabb célt is, amely felé az összes politikai pártoknak legjobb meggyőződésem szerint haladniok kell. (Meskó Zoltán: Tessék megengedni a pártoknak az egyenlő fegyverekkel való küzdelmet. Minden nemzeti pártot egyforma jogok illetnek meg! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Östör József: A harmadik nagy kérdés e kettőn kívül, tehát a királykérdésen és a választójog kérdésén kívül, az, amely a legutóbbi időben foglalkoztatta és most is foglalkoztatja az országos pártokat: a revízió kérdése. Kérdés*, hogy idevonatkozólag micsoda sikerekre tekinthet vissza a kormány az elmúlt időkben. A kormánynak e tekintetben legelső hivatása az volt, hogy a revízió kérdését hivatalos programmjává tegye. A magyar közvélemény s különösen az ellenzék szinte egyhangúlag követelte ezt. A revízió kérdése különösen Angliában halad jelentékenyen előre. Köztudomású, hogy Angolországban megalakult az angol képviselők revíziós csoportja, •. amelyet követett az angol lordok házának revíziós csoportja is, amelyek idevonatkozólag együtt fognak dolgozni. Nehezen megy ez a^ kérdés Franciaországban a politikai helyzetnél fogva, amelyet nekem abszolúte nem kell itt ecsetelnem, mert ezt a Képviselőháznak minden egyes tagja ismeri. , T. Ház! Kétségtelen, hogy a revízió útja rettenetesen nehéz és hosszú út, amelyben kifáradni és türelmünket veszteni nem szabad. (Úgy van! Ügy van!) g A magyar kormány a jugoszláv határkérdéseket, illetőleg incidenseket Genfbe vitte. Sajnálatos, hogy hallottam néhány hangot, amely a kormánynak ezt a lépését nem helyeselte. Mindenesetre kívánatos, hogy ennek a lépésnek, amelyet csak kezdő lépésnek kell tekintenünk, sikere legyen. Nem lehet ennek azonban i^evíziós sikere, hiszen ez lehetetlenség, nem is várja senki. E határkérdések ébrentartásának azonban megvan az az előnye, hogy ezeket és a revízió szükségét az. egész világ politikai közvéleménye előtt nyilvántartja és felhívja erre a figyelmet. Egy új honfoglalás előtt állunk ebben a tekintetben, és ahogyan nem volt könnyű az első honfoglalás a Kárpátok medencéjében, épúgy nem lehet, a régi határoknak a visszafoglalása, ez az új honfog18