Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-281

118 Az országgyűlés képviselőházának 281. ülése 1934 május 23-án, szerdán lalás sem könnyű dolog, amelyhez türelem, idő, óriási erőfeszítés és mindenesetre a nemzet összes erőinek az összefogása szükséges. A kormányelnök úrnak a legutolsó időben is e három fontos kérdésre vonatkozólag úgy az országban is, mint a parlamentben kétségtelenül olyan nyilatkozatai hangzottak el és olyan cselekedetei is voltak, amelyek, igenis, a nemzeti egységet szolgálják és minthogy minden körülmények között ez a legfontosabb, ennek folytán a miniszterelnöki tárca költségvetését elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólani. vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: T. Képviselőház! Van szerencsém a magyar királyi legfőbb állami számvevőszék elnökének az 1933/34. költségvetési évre engedélyezett hitelekkel szemben az egyes költségvetési fejezeteknél ezen számadási év első felének végén mutatkozó eltérésekről szóló jelentését és az ehhez tartozó kimutatásokat beterjeszteni. Kérem, hogy azokat a zárszámadási vizsgálóbizottságnak kiadni méltóztassék. Elnök: A miniszterelnök úr által beterjesztett jelentést és kimutatásokat a Ház kinyomatja, tagjai között szétosztja s_ előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadja a zárszámadásvizsgáló bizottságnak. A pénzügyminiszter úr kíván szólni. Imrédy Béla pénzügyminiszter: T. Képviselőház! Van szerencsém az 1934/35. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot benyújtani és kérem annak a pénzügyi bizottsághoz való utalását. Elnök: A pénzügyminiszter úr által benyújtott törvényjavaslatot a Ház kinyomatja, tagjai között szétosztatja s előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadja a pénzügyi bizottságnak. Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Ernszt Sándor! Ernszt Sándor: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Eleget teszek az előttem szólott tképviselő úr felhívásának, amennyiben én is nyilatkozom a miniszterelnök úr költségvetési beszédéről, amelyről csakugyan nekem is konstatálnom kell, hogy nagy javulást és nagy enyhülést okoz a politikai életben, hogy rendkívül meggondoltan és rendkívül nagy önmegtagadással, sok kímélettel és nagy őszinteséggel folyt le ez a beszéd.. Ez természetesen alkalmas arra, hogy bennünket valamennyiünket megenyhítsen és megenyhítse az egész politikai atmoszférát is. Remélem, hogy a további dolgokban is, sok mindenfélében találkozni fogunk. Vannak azonban nagy kérdések, amelyekben mi mégsem teljesen egyképpen és azonosan gondolkozunk. Itt vannak maguk a gazdasági kérdések is. A gazdasági kérdésekre vonatkozólag is, amelyeket mi elsősorban nagyfontosnágúaknak tartunk, azt kell látnunk, 'hogy nemcsak a tempó, hanem a célkitűzés szempontjából is elég nagy különbségek vannak. Nemcsak azért, mert mi az ellenzéken vagyunk, hiszen tudjuk mi is az ellenzéki oldalon is, hogy elsősorban a lehetőségekkel kell számolni, de vannak bizonyos alapvető dolgok és kérdések, amelyek világossá teszik, hogy nekünk mégis egészen más a felfogásunk úgy a gazdasági élet konstrukciójára, mint arra a harmóniára nézve, amely a gazdasági életben például a tőke és a munka között fennáll. Mindezek tekintetében közöttünk nagy eltérések vannak és mi magunk azon a nézeten vagyunk, hogy az egész^ gazdasági életet reformáljuk, még pedig szociális szempontból reformáljuk. Ezekben a kérdésekben bizonyos mozdulatlanságot, bizonyos megállapodást, stagnálást látunk. De a nemzeti életben is, különösen azokban a nagy kérdésekben, amelyek a nemzet összeköttetéseit illetik, amely összeköttetések roppant fontosságúak a nemzeti élet betetőzésére nézve, differenciák vannak közöttünk. Amíg ezek a differenciák megvannak és léteznek, minden lojalitás és minden tisztelet mellett,, amellyel mi egymás iránt viseltetünk, mégis rá vagyunk utalva arra, hogy saját utainkon, más utakon járjunk. , Magáról a költségvetésii vitáról azt kell mondanom, hogy a vitában a velünk szemben ülő párt túlságos optimizmust kezdett mutatni. Félek, sőt nagyon aggódom, hogy a többség és maga a parlament talán el fog szakadni a nemzettől ebben a véleményben, mert a nemzet egészen máskép gondolkozik a saját maga gazdasági és létküzdelmeit illetőleg. Egészen máskép, mint amilyen az a kép, amelyet itt akárhányan a költségvetési vita alatt festettek. Mi talán egyedül maradunk és a nemzet egészen mást fog gondolni nemcsak az egyes pártokról, nemcsak a többségről, hanem magáról a parlamentről is. T. uraim, t. Képviselőház! Egy mindenekelőtt egészen világos, az, hogy a producens életre a terhek iszonyú súllyal nehezednek reá. Ezeket a terheket alig bírja el. Es ha a rentabilitást vesszük a produktivitás legkülönbözőbb területein, bizony nagyon sok dolog már egészen csődöt mondott, már nem bírja tovább, már nem megy tovább. Ami magát a költségvetést illeti, mint költségvetési beszédemben is mondottam ' volt, van ott különösen egy tétel, amely roppant nagy, egy sziklatömb, és ez'a nyugdíjtétel. Ez a nyugdíj tételünk olyan óriási, olyan rettenetes, hogy ha ezzel semmit > sem bírunk tenni, akkor nem tudom, hogyan lehet ebben az országban a nemzetgazdaságot ' és egyáltalában a pénzügyeket jól és okosan vezetni. (Ügy van! Ügy van! half elöl. — Petrovácz Gyula: 'Azért szaporítjuk mindig!) Ha pedig az irányzatot nézem, csakugyan igazat kell

( adnom közbeszóló képviselőtársamnak, mert még hozzá az az irányzat, hogy ezek a tételek ' folyton szaporodnak. Költségvetésünk 'minden elaszticitását elveszítette és már régóta nem egyéb, mint kétségbeejtő küzdelem a deficittel szemben. Ez is kevésbé'sikerült, illetőleg nem sikerült teljesen. Ezen a téren okvetlenül kell tenni valamit és nem lehet fatalizmussal nézni különösen ' ezt az egy tételt. Ez az egy tétel teljesen lehúzza a mi mérlegünket és emiatt nem vagyunk képesek továbbmenni. Vannak tételek, vannak fináncteohnikai felfogások, 'amelyek szerint egy költségvetés egészen jó lehet, olyan jó, hogy jobbat talán készíteni sem'lehet és vannak más szempontok, amelyek figyelembe jönnek, így »például a genfi szempont, amely bennünket tetemesen nyom és amely roppant súllyal nehezedik reánk. Az a szempont, amely saját nézőpontjából, saját kamatainak szempontjából nézi a magyar államot. E tekintetben azonban nemcsak a magyar államról, hanem a »magyar társadalomról és a magyar gazdaságról is szó van. Ha ez bennünket annyira fog nyomni a'jövőben is, akkor mi egészen kivételes helyzetbe jutunk itt Európában. Mert méltóztassanak más hasonló