Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.
Ülésnapok - 1931-281
116 Az országgyűlés képviselőházának sági kérdésekre, a királykérdésre, politikai kérdésekre és egyebekre, egyetlen gondolat sem vált ki olyan visszhangot, mint a nemzeti összefogásnak, a nemzeti összeállásnak, a nemzeti együttdolgozásnak magasabb gondolata, amelyben — állíthatom — többé-kevésbbé az országlakosságának túlnyomó része összecsendül, öszszefog. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) De nézzük a sajtót. Ha akár a baloldali, akár a jobboldali, akár a pártonkívüli sajtót méltóztatik nézni, azt méltóztatik látni, hogy a magyar sajtóból is kicsendül kétségtelenül ez a hang, akármelyik lapot méltóztatik kézbevenni,^ s kicsendül belőle ez a hang; a közösségen kívül a magyar sajtó is megérzi, megérezni látszik annak a fontosságát, hogy óriási feladatok előtt állunk és olyan nehéz lehetőségek várnak ma reánk, hogy ezekben a,nehéz időkben, ezekben a nehéz órákban össze kell fognia párton kívül mindenkinek. Ha Farkas Tibor t. képviselőtársamnak válaszolok most itt néhány szóval arra, amit ő a magyar sajtóról és a magyar külpolitikáról mondott, amikor ezeket összeköttetésbe hozta és amikor azt mondta Farkas Tibor t. képviselőtársam, hogy a magyar sajtó e tekintetben — úgy látszik — bizonyos nyomás alatt áll, noha nincs is cenzúra — és én ezt egyébként is tisztelettel tagadásba veszem, — akkor azt bátorkodom Farkas Tibor t. képviselőtársamnak figyelmébe ajánlani, nézzen körül a legnyugatibb országokban, nézzen körül Franciaországban vagy Angliában, ahol a szabadságjogok számára még ma is a legszabadabb levegő uralkodik, külpolitikai kérdésekben azonban a sajtó mindé a különös nyomás, talán egy kis gyenge irányítás mellett mindig egységes szokott lenni és így a magyar sajtónak is csak becsületére válik, ha megérzi azt, hogy külpolitikai kérdésekben mennyit szabad írnia és mennyit nem. (Ügy van! Ügy van!) De nem ez az egyetlen bizonyítékom az egységes közvélemény mellett. Számtalan dolgot tudnék idevonatkozólag felhozni, méltóztassanak azonban megengedni, hogy csak egyet említsek fel, az úgynevezett szakkörök vagy testületek körét, az egyetlen egyet, ahol ellenzéki hangot azelőtt is sokszor hallottunk és hallunk most is kicsendülni: ez pedig az Országos Magyar Gazdasági Egyesület. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesületről mégis csak el lehet mondani, hogy független magyar urak ülnek benne, akiknek ott abszolút semmiféle korlátjuk nincs arra, hogy véleményüket megmondhassák. Annak az elnöke is olyan, hogy minden tekintetben megőrzi a politikai szabadságát, semmiféle párthoz nem csatlakozik, amint hallottunk is tőle akár a Felsőházban, akár egyebütt is, olyan nyilatkozatokat, amelyek éppen nem voltak kedvezőek és kellemesek akármelyik kormányra nézve, de megfordítva sem. És ha nézem a »Köztelek« idevonatkozó legutóbbi számainak egyikét, az április 15-eit, azt látom, hogy az ország legelső gazdasági egyesületének lapja, amely az országot mégis elsősorban érdekli, mert hiszen agrárvonatkozásokról van szó, a következőket írja (olvassa): »A kormány azonban nemcsak a problémákat látja, hanem minden erejével azon van, hogy a megoldásukat ~"s elősegítse. Amennyire megnehezíti ezt a pénzügyi eszközök hiánya, viszont éppen annyira kedvezőbb légkört teremtett a mezőgazdasági érdekek elsőrendűségének az az általános megértése, amelyről az ipari, pénzügyi és kereskedelmi köröknek nap-nap után elhangzó nyilatkozatai tanúskodnak. Tagadhatatlanul közeledünk ah281. ülése 193'4- május 23-án, szerdán hoz, amit Gömbös Gyula miniszterelnök olyan költői szépségű szavakkal fejezett ki: a magyar sorsközösség egyetemes átérzéséhez. Valóban úgy van, hogy a nemzet érdekében közös erővel folytatott munka csak akkor lehet igazán sikeres, ha a városi ember jobban megismeri, megérti és megszereti a talut és na minden termelési és foglalkozási ág egymással törődve ébred annak a tudatára, mit jelent az: magyarnak lenni?« T. Képviselőház! Nézzük azonban azokat a kérdéseket is, amelyek idevonatkozólag a legutóbbi időkig akár a politikai pártokat, akár pedig az országban a különböző politikai pártok mögött álló politikai közönséget szétválasztották vagy szétválasztani látszottak. Itt van az úgynevezett királykérdés. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon és a középen.) Kétségtelen, »hogy a királykérdésben az utóbbi időben az ország lakossága és választóközönsége egy részében bizonyos meg nem értés, félreértés mutatkozott 'a kormány elnök úr legutolsó nyilatkozatát megelőzően, amely kétségtelenül egy kevéssé hozzájárult a politikai feszültséghez, azonban a miniszterelnök úrnak a költségvetési vita alkasmával .mondott nyilatkozata e tekintetben nagy enyhülést hozott. Méltóztassék megengedni, hogy ezt egészen őszintén, nyiltan és bátran megállapíthassam, annak ellenére, hogy a kormányzópártnak vagyok a tagja. Ahhoz nem férhet kétség hogy a miniszterelnök úrnak a költségvetési vita alkalmával május 7-én tett nyilatkozata idevonatkozólag annyira szerencsés, helyes, politikus és minden tekintetben kifogástalan volt, ' hogy e tekintetben, különösen a Dunántúlon, ahová én is tartozom és ahol a legitimizmus különösen erősen él, a legnagyobb mértékben -szolgálta és szolgálja a^ politikai enyhülést. Errevonatkozólag itt a Házban elégséges talán hivatkoznom akár Griger képviselő úrra, akár Pallavicini 'őrgróf képviselő úrra, de hivatkozom Farkas Tibor képviselő úrra, vagy Sigray gróf képviselő úrra, -akinek május 15-én cikke jelent meg »Külpolitika és restauráció« címmel, amely cikkben tárgyilagosan, — ami szerény nézeteim szerint a képviselő urat általában jellemezni szokta — a következőket ; írjia (Felolvassa): »Ezekkel a kevéssé kecsegtető politikai és gazdasági 'helyzetváltozatokkal szemben« — külpolitikai kérdésekkel méltóztatik egyébként ' foglalozmi — »örviendetes tény mindaz, ami ibizonyosfoíkú konszolidáció, bizonyosfokú megegyezés, vagy megértés, 'vagy megerősödés felé vezető lépésre mutat és ez az oka annak, hogy az egész ország olyan örömmel vette a f római megegyezést, amelyben Dollfuss, Mussolini és Gömbös miniszterelnök urak a három ' ország gazdasági és politikai kérdéseiben megegyeztek.« Később aztán úgy méltóztatik folytatni, hogy annak «a megegyezésnek nem is annyira gazdasági, mint inkább politikai része az, aminek a képviselő úr fontosságot és különösen jelentőséget tulajdonít. '(Gr. Sigray Antal: Ezt a cikket még a miniszterelnök úr nyilatkozata előtt írtam!) Ez május 15-én, (tehát később jelent meg. ' k Hogyha tehát ezt a fontos kérdést nézem, amely kétségtelenül a legkényesebb politikai kérdése az országnak, akkor azt kell megállapítanom, hogy ebben igenis van közeledés, van enyhülés és ez az az út, amely azután elvezet nemcsak a nemzeti egység pártjához, hanem a magasabb nemzeti gondolathoz.
