Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.
Ülésnapok - 1931-281
Az országgyűlés képviselőházának 2 látja a csillagot és bízik benne: ment és a csillag rossz útra vezette. Vagyis Moszkva felé menetében Napoleon — azt hiszem — helyesebben cselekedett volna, ha töhbé-kevésbbé figyelemhe vette volna azoknak a háborús kuvikoknak a mondását, akik nem tudták magukat arra a nivóra felemelni, hogy lássanak csillagot ott is, ahol csillag nincs és lássanak csillagot akkor, amikor a vezér csillagot lát. En azt (hiszem, hogy a csillag nem mindig vezet abszolút biztosan abszolút helyes eredményekre és nagyon sokszor jó, ha azok, akik az állam ügyeit f vezetik, nemcsak a csillagot nézik, hanem nézik a földet is, ahol az irány nem mindig olyan szép, nem mindig olyan sima, hanem nagyon sokszor nehezen járható. A költségvetést nem fogadom el. (Elénk helyeslés és éljenzés half elöl.) Elnök: Szólásra következk? Takách Géza jegyző: Östör József! Östör József: T. Ház! A miniszterelnökségi tárca költségvetési szempontból tulajdonképpen a legkisebb tárca, körülbelül 5 millió pengőt tesz ki, sőt, ha levonjuk belőle azt a két ágat, amelyek egyikét bátran át lehetne tenni a honvédelmi tárcához, a másikat a kultusztárcához, ebben az esetben csak 3 millió pengőt tenne ki a miniszterelnökségi tárca és mégis ez a tárca a legfontosabb, a legfontosabb a hozzáfűződő személyi vonatkozásnál fogva és legfontosabb ama politikánál fogva, amely a mimiszterelnökségi tárcához természetszerűleg hozzá fűződik. Ezért van az, hogy a miniszterelnökségi tárcánál egyéb általános politikai kérdéseket is szoktak felvetni. Ezzel kapcsolatban fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy egy nagyszerű kis könyv áll a rendelkezésünkre, amelyet a miniszterelnökség bocsátott ki a magyar közönség kezeibe. A Magyar Statisztikai Zsebkönyv II. évfolyama ez a pompás kis könyv, amely igazán régi hiányt pótol, régi hiányt pótol abban az országban, ahol a számok, a statisztikák és a realitások iránt gyakran oly kevés a fogékonyság. Nem mulaszthatom el, hogy fel ne használjam az alkalmat, hogy ezért a pompás kis könyvért, amely annyira alkalmas a statisztikai adatokat népszerűsíteni és amelyre ennek az országnak annyira szüksége van, amely annyira szeret a realitásoktól a magasabb régiókba elmenekülni, köszönetet mondjak a Statisztikai Hivatalnak. Ha nézem ezt a kis zsebkönyvet, ebben rengeteg adatot találok. Benne vannak a népszámlálási adatok, népmozgalmi, közegészségügyi, szociális, őstermelési, bányászati, kohá: szati adatok, a különböző termelési ágak adatai, kultúrstatisztika és így tovább, benne van az egész magyar élet, benne van az egész magyar politika, úgyhogy ilyenformán èz a könyv is, de Farkas Tibor t. képviselőtársam is nagyon megkönnyítették nekem, hogy foglalkozzam egy gondolattal- — és idevonatkozólag keressek adatokat, teljesen tárgyilagosan es pedig elvonatkoztatva magamat attól, hogy egy pártnak vagyok a tagja, — hogy vájjon sikerült-e a miniszterelnök úrnak megtalálnia azt : a politikát, azt a politikai útvonalat, amelyet maga elé tűzött ezelőtt másfél esztendővel és amely másfél évvel ezelőtti célkitűzése [$ miniszterelnök úrnak, tulajdonképpen felette van a pártérdekeknek és felette van a pártcéloknak. A miniszterelnök úr mindig élesen megkülönböztette a nemzeti gondolatot és a nemzeti . ülésé 193% május 23-án, szerdán 115 egység pártját. Ezért akarok foglalkozni azzal, — elvonatkoztatva, amennyire csak lehetséges, az egyoldalú pártérdekektől, — hogy vájjon különösen az utóbbi időben találunk-e olyan mozzanatokat, amelyek feljogosítanak bennünket annak feltételezésére, hogy a miniszterelnök úr idevonatkozó elgondolása többé-kevésbbé sikerrel járt vagy járhatott és hogy ezt megközelítettük-e és efelé mentünk-e, vagy •sem? Feladatomat e tekintetben könnyítette meg Farkas Tibor t. képviselőtársam, amenynyiben idevonatkozólag meghajtotta a miniszterelnök úr előtt — ha szabad magam így kifejeznem — az elismerés zászlaját, azt mondván, hogy a miniszterelnök úr a parlamentarizmus terén az utolsó időben olyan lépéseket .tett, amelyek a parlamentarizmus fenntartását jelentik és egyáltalán a parlamentáris kormányformába szerelmes képviselők számára tö'bbékevésbbé rokonszenvesek. Farkas Tibor t. képviselő úrnak idevonatkozólag igaza van és én csupán bizonyítani akarom a magam részéről is, hogy a miniszterelnök úr ezt az utolsó időben megerősítette, — talán jobban kipoentírozva, j oh ban kiélezve azt, ami azelőtt is, meg vagyok győződve róla, az ő politikai elgondolásában benne volt azóta, mióta elvállalta a miniszterelnökség felelős tisztségét — akkor, amikor a legutóibbi költségvetési beszédében a következőket mondotta (óvassa): »Csak olyan ország bír nyugodt atmoszférában élni, amelyben nem a kényszer dominál, hanem a lelkiismereti szabadság, amelyben a közakaratba való beilleszkedés az egyes állampolgárok részéről tudatosan történik és nem kényszer alapján. Nekem mégis az a hitem és szándékom, hogy minden körülmények között az ezeréves alkotmány szellemében 'olyan megoldásokat keressünk, amelyek a magyar alkotó szellemnek megfelelnek.« Igaza van tehát Farkas Tibornak, amikor azt olyan értelemben említi, hogy ezek a kijelentések és egyebek is. amelyekre még rá fogók térni, már Önmagukban véve közelebb hozták az egész országot, az egész nemzetet, felülemelkedve a nemzeti egység pártjának keretein, amelynek tulajdonképpeni célja az, amit a miniszterelnök úr úgy szokott kifejezni, hogy az egész országnak és az egész nemzetnek sorsközössége s ami tulajdonképpen nem más, mint Széchenyi Istvánnak az a régi megállapítása, az a régi mondása, amikor a pártok harcai közepette âzt mondta: »és utóvégre mégsem kellene elfelejteni azt, hogy mindnyájan magyar emberek vagyunk.« T. Képviselőház! Hogy azonban választ adhassunk teljesen tágyilagosan s hogy ezt megvizsgálhassuk, nem elég az, hogy ezt én mondjam, vagy pedig a nemzeti egység pártja részéről mondják, hanem azzal is kell foglalkoznunk, vájjon ezen az állásponton vannak-e a kívülálló tényezők, vagy sem 1 ? ' Idevonatkozólag elsősorban fontos az orszag közvéleménye. A t. ellenzéki oldal és a t. kormánypárti oldal részéről is járják a képviselő urak az országot faluról-falura és alkalmuk van a közönséggel érintkezni, (Meskó Zoltán: Nem engednek gyűlést tartani!) amikor is választ kaphatnak arra, megérti-e az ország a sorsközösség gondolatát és a nemzeti egység pártokon felülálló gondolatát. Én, aki az ország számtalan részén megfordultam, állíthatom, hogy megérti, és azt hiszem, képviselőtársaiul is igazat fognak adni nekem, hogy ha rákerül a sor a politikai,beszélgetésekre, a politikai beszédekre, a legkülönbözőbb tárgyakra, a gazda-
