Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-281

Il2 Az országgyűlés képviselőházának í hír a kormányhoz kétségtelenül közelálló, vagy I a kormány politikája iránt abszolút jóindulattal viseltető lapban megjelenik. Én úgy emlékszem, hogy annakidején innen-onnan most már 13 eve lesz annak, hogy legutóbb erre vonatkozólag bizonyos nemzetközi vonatkozású vagy nemzetközi jellegű tárgyalások folytak; nem nevezhetem ezeket szerződéseknek, mert azok a nagyköveti értesítések, amelyeket annakidején a magyar kormány kapott, a nemzetközi 3pç szempontjából legalább is problematikus ertekueknek kell hogy tekintessenek. Ha ez a nyilatkozat a francia külügyminiszter úr részéről megtörtént, akkor ennek a nyilatkozatnak mindenesetre van jelentősége; ha viszont a nyilatkozat nem történt meg, akkor ennek a szenzációs jellegű nyilatkozatnak közzétételével, azt hiszem, a lapok semmiesetre sem tettek jó szolgálatot. Nem vonom kétségbe, hogv napilapjaink vezetősége a külföldi vonatkozású híreknél számol a forrás komolyságával, így legalább is addig, amíg a cáfolat meg nem történik, úgy kell vennünk, a valószínűség azt mutatja, hogy ez a nyilatkozat megtörtént; különösen azért kell így vennünk, mert már nehany nap múlt el azóta, hogy ez a nyilatkozat állítólag elhangzott és ennek cáfolata sem a kormány részéről, sempedig a lapok részéről nem történt meg. Ezt a megállapodást én nem ismerem, érdeklődtem azonban olyan egyéneknél, akik meglehetősen alaposan ismerik a nemzetközi vonatkozású szerződéseket, de ők sem • tudnak olyanirányú nemzetközi szerződésről, amely Franciaorságot Olaszországgal és Csehszlovákiával szemben ilyen tekintetben kötné. Amenynyiben azonban ilyen szerződés volna, azt hiszem, alaposan mondhatjuk azt, hogy ez a szerződés nehezen egyeztethető össze a Népszövetség alapokmányának tartalmával, semmi esetre sem egyeztethető össze az általában -elfogadott nemzetközi elvekkel és mindenesetre megfontolás tárgya kell hogy legyen-az, hogy ez a kérdés akkor éppen ennél a vonatkozásánál fogva ne 'kerüljön-e megfelelő formában a .genfi tanáes élé, azért is, mert az utóbbi időben éppen az események megingatták az érdekeltek maigy részében azt a ihitet, hogy azon az úton, amelyen hosszú-idő óta járunk, Genfen keresztül, a (nemzetközi kérdések érdemleges megoldása várható-e vagy sem. En mindenesetre úgy érzem, kívánatos volna, ha tiszta helyzet teremtődnék először iá tekintetben, hogy ^ilyen szerződések 'összeegyeztethetők-e általában az érvényben lévő jogrendszerrel, — ennek elbírálása egyébként megfelelő fórhim által jogi szempontból is sürgethető — másodszor, hogy amennyiben ez az állapot tényleg fennforog, minő következtetéseket fog a magyar kormány erre vonatkozólag levonni?' Ez a nyilatkoazt nóvumokat is hoz. Erre vonatkozólag szintén kívánatos, hogy amikor egyfelől éppen a kormány maga < megállapítja felelősségének teljes tudatában, hogy a viszony Olaszország, Ausztria és Magyarország között'bensőbbsiégesebbé vált és^nagyon javult és ibizonyos politikai vonatkozású magállapodás is történt, — mert hiszen a római kommünikében ez is benne van — ugyanakkor agy másik oldalról tmegállapíttassék, hogy Olaszországnak egy bizonyos olyanirányú elkötelezése állhat fenn, amely elkötelezés, ha mem 'is mondom, hogy Magyarország egész közvéleményével, de annak legalább is nagy részével ellentétben áll. '81. ülése 193í május ES-án, szerdán Tudjjuik, (hogy nemzetközi vonatkozásban nagyon sokszor az erőviszonyok többet számítanak, mint amennyit számát a jogszabály, az erőviszonyokkal szemíben azonban raz állásfoglalás is többféle lehet. Az erőviszonyokat vakon figyelembe venni és az erőviszonyokra hivatkozással azután teljes passzivitásba vagy aktivitásba lépni, mégsem hiszem, hogy a legszerencsésebb megoldás volna. Elnök (csenget.): En figyelemmel kísértem a képviselő úr beszédét és azt kell megállapítanom, hogy amit a képviselő úr eddig 'előadott, az inkább a külügyi tárcára vonatkozik. Valószínűleg a (képviselő úr maga is méltóztatik ezt megállapítani. Farkas Tibor: En ezt feltétlenül megállapítom, i Természetesen távol áll tőlem az, hogy az elnök úrral vitába bocsátkozzam, (Felkiáltások jobbfelől: Nem is lehet!) úgy látom azonban, hogy a miniszterelnökség nemcsak nálunk, de általában iá kabinet-rendszernél a külpolitikával kapcsolatos, amennyiben a külpolitika irányítása a miniszterelnöknek és a külügyminiszternek hivatása. Azon felül — nem mondom, hogy ez per absolute szükséges lenne, — de nálunk a miniszterelnökségen van a sajtóosztály dotációja is. Elnök: Akkor méltóztassék felszólalásával kapcsolatba hozni. (Peyer Károly: Minden harmadik mondatában a sajtóról beszél!) Farkas Tibor: Egy újabb tétel is van itt, a Külkereskedelmi Hivatal tétele, úgyhogy azt hittem, legalább is abban az elgondolásban voltam, hogy a miniszterelnökségi tárcánál van alkalmam szóvátenni azt a politikát, amelyet a miniszterelnök úr a külpolitika irányításában folytat. Amikor Magyarország miniszterelnöke repülőgépen sietett a szomszédba^ amikor Magyarország miniszterelnöke Bulgáriába ment és keresett kapcsolatokat a Balkán-front megakadályozása céljából, akkor, azt hiszem, mindenesetre indokolt, hogy a magyar törvényhozás megfelelő formában és módon foglalkozzék ezekkel a kérdésekkel. Ezért — bár elismerem, hogy a külpolitikai kérdések tárgyalása az egész komplexus idehozatalával nem valósít

: ható meg, mert ennek elsősorban a külügyi bizottság a helye, amely azonban éppen a legfontosabb időkben nem foglalkozik ezekkel a kérdésekkel — mégis úgy érzem, hogy a házszabályokkal és az alkotmány szellemével nem jövök ellentétbe, ha ezt a kérdést itt szóbahozom. A lehetőséghez képest azonban csak igen röviden akarok foglalkozni az idevonatkozó kérdésekkel. A Külkereskedelmi Hivatalnak a miniszterelnökséghez való beosztását már a múltban nehezményeztem. Véleményemet nem változtattam meg és azt hiszem, hogy azok az eredmények, amelyeket külkereskedelmi téren elértünk, semmiesetre sem olyan nagyok, hogy ennek a hivatalnak működését és költségvetését megnyugvással vehetnők tudomásul. Más tárcák költségvetésénél már szóbakerült, de itt is meg kell ismételnem, hogy a külkereskedelmi hivatal elsősorban valutapolitikai szempontok szerint mérlegelte az export kérdését, amit én nem tudok magamévá tenni. Azt hiszem, hogy a piacok keresése — ami nagyon helyes — nem abból a szempontból szükséges elsősorban, hogy azután tekintet nélkül az érdekelt termelési ágakra bizonyos pillanatnyi valutáris előnyökhöz jussunk. Különösen nehezményezem azonban azt, hogy ezekre a szerintem Magyarországot na-