Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-281

Az országgyűlés képviselőházának gyón komolyan érintő tárgyalásokra nézve kimerítő felvilágosítást eddig sem a Képviselőház, sem a Ház külügyi bizottsága, sem pedig a magyar érdekeltség nem kapott. Sokszor külföldi lapokból többet tudunk meg ezeknek a tárgyalásoknak mibenlétére nézve, mint amit benn szükségesnek látnak velünk közölni. Bár elismerem, hogy ez a lépés szükséges és helyes volt, nem látom az eredményt annyiban, hogy ennek a megállapodásnak gazdasági mérleget megállapíthassam. Kétségtelen, hogy politikai mérlegénél már bizonyos tehertételek is mutatkoznak. Ha valaki figyelemmel kíséri mindazt, amit a külföldi vezető-lapok és szakemberek erre vonatkozóan az újabb időben írtak, akkor meg kell állapítania azt, hogy bizonyos aggállyal nézik az érdekeltek, a külföldi szakemberek a középeurópai gazdasági helyzet kifejlődését és vannak olyan nézetek is, amelyek azt vallják, — elsősorban tudományos nézetek, hiszen nem a napi politika szempontjából szólok — hogy most nehezebb lesz már megfelelőbb konstrukciót találni, mint lett volna a múltban. Egyébként ez is vitás kérdés, még gazdaságpolitikai szempontból is. Es nem akarok sem pro, sem kontra állást foglalni s mindenesetre kénytelen vagyok — azt hiszem, többedmagammal — fenntartani a végleges ítéletet arra az időpontra, amikor majd megkapjuk a teljes és megfelelő felvilágosítást, úgyhogy ne legyünk kénytelenek szélmalomharcot folytatni. A miniszterelnöki tárcával kapcsolatban már a múltban is felemlítettem töhb képviselőtársammal együtt, hogy nem tartjuk helyes dolognak, hogy a miniszterelnökség rendelkezési alapjánál túllépések mutatkoznak. Mint a zárszámadások mutatják, ez a múltban megtörtént, pedig semmiesetre sem kelthet megnyugvást, jha ilyen diszkrecionális alapoknál túlkiadások mutatkoznak. Egy sajtópolémiával kapcsolatban, amely meglehetősen élénk volt, talán élénkebb, mint kívánatos lett volna — megkockáztatom azt a megjegyzést, hogy kívánatos volna, hogy a sajtóosztály költségeire, átalányára vonatkozóan, különösen, amennyiben ez a külföldi sajtóra vonatkozik, a közvélemény valamilyen adatokat kapjon, (örgr. Pallavicini György: Megnyugtatást!) En elismerem, hogy minden állam vezetésénél szükség van diszkrecionális költségekre és különösen a külföldi sajtótámogatásokat nem indokolt és nem kívánatos a nagy nyilvánosság előtt tárgyalni, de ezt az abszolút elzárkózást mindenesetre a belföldi sajtóra nézve sem tartom szükségesnek. Sokkal helyesebb volna, ha a támogatásra szánt összeget rendszeresen nyilvánosságra hoznák, hiszen végre is mindnyájan tudjuk, töibbé-kevésibbé, konkrétumok alapján, hogy a kormány bizonyos propaganda-célokra sajtótámogatást vesz igénybe. f Igaz, kisebb arányú támogatásról van itt szó, s mindazok, akik ezt a kérdést — sokszor túlhevesen tárgyalják, elfelejtik, hogy ez az alap magában véve még nem olyan nagy, hogy ezzel az egész sajtót irányítani lehetne, (örgr. Pallavicini György: Elég nagy az!) Elég nagy, de a sajtó igényei is nagyok. Komoly nemzetközi szákemberek ki is mutatták már, hogy az egyes országokban milyen igényekkel lép fel a sajtó s ezek a sajtókörökkel ismerős egyének azt is megállapították, hogy egyes országok sajtója bizony többé-kevésbbé olyan magas, értéket képvisel, amely érték nincs mindig arányban a reáfordított összeggel. . ülése 1934 május 28-án, szerdán 113 Ha meggondoljuk, hogy a napilapok fenntartása meglehetősen nagy összegeket emészt fel, akkor látjuk, hogy magával ezzel az alappal valami óriási propagandát nem csinálhat a kormány. Itt azonban nem is a propaganda nagyságáról van szó, mint inkább a minőségéről és azokról a kellemetlen következményekről, amelyek ebből a propagandából származhatnak azáltal, hogy különösen a kisebb újságok teljesen a kormány irányítása alá kerülnek. Kétségtelen, — tudjuk mindnyájan — hogy a kormányok kezébe a háború adta a legjobb eszközöket és nagyon helyesen említi meg egyik munkájában Wright kapitány, aki meglehetősen beletekinthetett az angol és francia háborús irányításba annakidején, hogy a háború alatt a vezérkarok vették át a politikai irányítást is, és különösen könnyen elérték ezt azáltal, hogy hatalmukba került a cenzúra és a propaganda irányítása. Nyilt cenzúráról most már nem beszélhetünk, de hogy még mindig nincs meg aza szabad levegő, amelyre a sajtó minden hibája ellenére is szükség volna a sajtó szempontjából, erről azt hiszem, felesleges vitatkozni, mert ezt mindnyájan tudjuk. A propaganda, nem mondom, hogy tisztán csak a sajtóosztály rendelkezései alapja révén, de más bizonytalan és láthatatlan szálak folytán, nagymértékben a kormány szolgálatában áll, mert talán egy különös véletlen, vagy az általános # gazdasági helyzet, vagy más okok következtében a kormányt támogató lapok száma az utóbbi években Magyarországon bizonyos ' mértékben megnövekedett, úgyhogy túlélés és erős kritikával nem kell a kormányzatnak számolnia, pedig e tekintetben a miniszterelnök úr elzárkózó álláspontja a kritikával szemben nem mindig vált az ország előnyére. Azt hiszem, hogy a kritikára szükség van. (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Ezt én mondottam!) A miniszterelnök úr azt mondja, hogy a kritikára szükség van, de nem tűri a kritikát. (Derültség.) — vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Ezt nem mondottam. — Gr. Sigray Antal: De nem szereti!) Vagyis, csak a hivatalos kritikát szereti, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Sőt. ennek a kritikának például rendkívül örülök!) Mivel az utóbbi időben a miniszterelnök úr — nem vonom kétségbe, hogy komolyan — hitet tett a parlamentáris rendszer mellett, vagy legalább is nagyobb mértékben tett hitet mellette, mint annak idején Miskolcon nem egészen felelős állásban nyilatkozva tette, (Peyer Károly: Jól beszél!) erre való tekintettel innen, az ellenzéki oldalról konstatálom azt, hogy a miniszterelnök úr fejlődésében a parlamentarizmus szempontjából — legalább is többször, mint csak a páros napokon — bizonyos kedvező tüneteket lehet észrevenni. (Derültség.) Nem akarok túlszigorú lenni. Kétségtelen, hogy a múlt nagyon sokszor visszatér, a múlt kísértetei nagyon sokszor visszajárnak; máról-holnapra nem lehet olyan könnyen megváltozni és ezért az emberi természet hiányaival is számolni kell, kétségtelen azonban az is, hogy, a miniszterelnök úr újabb nyilatkozatai több érzéket mutatnak a jog, a parlament, általában az alkotmányos állami élet és a realitások iránt, mint azok a nyilatkozatai, amelyeket a honvédelmi miniszteri székből tett. (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Nem nagyon nyilatkoztam akkor!) A miniszterelnök ár. amikor még csak honvédelmi miniszter volt.