Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-270

Az országgyűlés képviselőházának 270. marxistával szemben, kellett védekeznünk az ellen, amit előre tudtunk, hogy hova vezet az, ha uralomra jönnek. Az volt Jászi Oszkár első dolga, hogy oláhokat és mindenféle nemzetiségeket akart összehozni. Ez volt a bűne, mert megalkotta azt a nemzeti tanácsot, amelynek nem az volt a célja, hogy a haza polgárai nyelvi és felekezeti különbség nélkül egyenjogúaknak érezzék magukat, hanem szétszórta az egységet, és megalkotta önmagának azt a kis kört, mellyel kormányra jutottak. Kunfi Zsigmond mint Magyarország kultusznépbiztosa kiadta azt a brosúrát, amelyben az áll, hogy se Isten, se haza. És csakugyan Isten nélkül, istentelenül vitték végbe munkájukat, amelynek eredményeként nem maradt Magyarországból csak egy maréknyi darab, a többit idegen kézre játszották. (Kabók Lajos: Ki csinálta ezt?) Ki csinálta ezt? Az a züllesztő munka, amelyet az akkori sajtó végbevitt. Amikor önök beszélnek a hatalomról, elnyomásról, azt kérdem önöktől: hol volt az a nagy szabadság, amelyet most olyan fennen hirdetnek, akkor amikor egyedül csak a Vörös Újságnak volt szabad megjelenni Magyarországon? (Kabók Lajos: Ne tőlünk kérdezze ezt!) Űgy-e, nem tetszik az igazság? Akkor a terroristáké volt a hatalom, a szabadság, az egyéni munka és az egyéni szorgalom pedig nem jelentett semmit, hanem a kollektív gazdálkodás leple alatt mindent kisajátítottak azok, akik a hatalom polcára jutottak, épnen úgy. mint most Oroszországban van. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon. — Nagy zaj a .szélsőbaloldalon. ) T. Képviselőház! Kérdezem, hogy ez a gazdálkodási rendszer hozott-e valami jót bármikor is. Gyujtogatással, rombolással, bombákkal sohasem lehet sem jólétet, sem gazdaságot, sem békét teremteni. Mindezt csak erkölcsi alapon, jogrenddel lehet biztosítani. (Propper Sándor: Ügylátszik, a maga elvtársaira gondol, a dohányutcai bombavetőkre! — Zaj.) Én a romániai bombavetőkre is figyelek, de figyelek a párizsiakra is! (Propper Sándor: Úgy látszik, a dohány utcai bombavetőkre gondol!) Nem látja képviselőtársam a párizsiakat? Arra hivatkoznak, hogy készül és jönni fog majd egy új kor. s mindez ennek az előkészítése. Ne felejtsék el t. képviselőtársaim, hogy amit Krisztus mondott, már 1900 esztendeje mondotta. Marx már nem él, de szelleme sem fog már élni, amikor Krisztus egyháza és Krisztus alantörvényei mindenütt élni fognak a világon. (Propper Sándor: Honnan tudja? — Zaj.) T. Ház! Ezt a vitát le is zárom. Azt hiszem, hogy ez a vita az én lelki és gondolatvilágomat épniígy kidomborította, mint t. képviselőtársaim lelkivilágát. Nem állhattam meg, hogy légii lább a szokás kedvéért ne reflektáljak az elhangzottakra. De nemcsak szokásból tettem ezt, hanem abból a meggyőződésből is, mert tudom, hogy az isteni igazságosságnak, az erkölcsi értéknek, a jóságnak, az egymás iránt való szeretetnek elve mindig: tisztességesebb és hatalmasabb, mint a gyűlölség és a gyilkosság elve, (Kabók Lajos: Ez frázis! Ha ez igaz volna, nem éheznének milliók az országban. Krisztusi szeretetről beszélnek és az emberek millióit éheztetik. — Feniczy Ignác: Oroszországban jó módjuk van? — Kabók Lajos: Most Magyarországról beszélünk! A véreinkről beszélünk! — Propper Sándor: Mennyi napszámot fizet Patacsi a munkásainak? — Csizmadia András: Hát maguk mennyi napszámot fizetnek? — Zaj.) ülése 1934. évi május hó 2-án, szerdán. 91 Elnök: Kabók képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Patacsi Dénes: Nekem csak kicsi 35 holdam van, de erre a kicsiny birtokomra egy hét gyerekkel bíró harctéri bajtársamat hoztam oda. Ezt el merem mondani. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Én szívesen hallgattam a képviselő urak érveit, elvárom, hogy engem is meghallgatnak. (Kabók Lajos: Osaik folytassuk tovább!) Amidőn a költségvetéshez szólok, örömmel látom a kormány takarékosságát, — amennyire a mai időben a nehéz gazdasági helyzetben takarékoskodni lehet — és a költségvetés lefaragását. Amikor az áldatlan trianoni határok között és, mint Krüger Aladár igen t. barátom és képviselőtársam mondotta, az adósok börtönében van ez a Csonka-Magyarország, sokan az ellenzék oldaláról mégis nem a mai nehéz gazdasági helyzetet, hanem főkép a kormányt okolják azért, hogy ebben az országban ilyen áldatlan nehéz gazdasági helyzet van. Pedig, ha szétnézünk a világon, akkor látjuk, hogy ott is, ahol talán a legdemokratikusabb és talán szocialista kormánytól vezetett államok vannak, éppen olyan nehézségekel küzdenek, (Kabók Lajos: Rosszul tudja ezt a képviselő úr!) sőt még Amerikában, a dollárok hazájában, és általában yéve mindenütt ilyen állapotok vannak. Előttem szólott t. képviselőtársam a csehszlovákiai demokráciára hivatkozott. Éppen tegnap jött onnan egy jó barátom, aki azt mondotta^ hogy ott valósággal éheznek a ruthének és a felvidéki tótok. Kérdezem tehát, hogy a demokrácia elvének hangoztatásával jóllaknak-e ott, ha itt azt gondolják, hogy a kormány intézkedése okozza ezt a nehéz helyzetet? Azt hiszen, az igen t. túloldal is elismeri, hogy a sokat kárhoztatott Bethlen-kormány alatt is olyan volt itt a gazdasági helyzet, hogy ennyi panasz, ennyi baj nem volt, mert 30 pengő volt a búza, 1*35 pengő volt az állat ára és volt keresete a munkásnak, volt keresete az iparosnak, lehetett építkezni, minden gazdasági eszközt lehetett készíteni, volt a gyári munkásnak, volt keresete mindenkinek a világon, sőt még az értelmiségnek is, nem kellett a tisztviselői fizetéseket leszállítani. Általában véve. mindenkinek volt keresete, de amikor megjött a gazdasági baj, amikor 7—8 pengőre esett le a búza, akkor a gazdák bajaival megjött az egész nemzet baja. Most könnyű azt mondani, hogy miért nem takarékoskodott a kormány. Sokszor felhangzott azokban az időkben éppen az ellenzék részéről, hogy minél több beruházást. Nagyon helyes volt ez a kívánság, mert, mint mondottam, akkor volt miből, mert nem volt adóhátralék, befolytak az adók és ez adott keresetet az iparnak és mindennek. (Propper Sándor: Behajtják az adót most is, keményen és cudarul! — Weltner Jakab: örült hasznos beruházás: Lillafüred! Borház!) Amikor az egyik állam elzárja a piacot a másik állam termékei elől, akkor hogyan lehetne ott tisztességes gazdasági, vagy kereskedelmi életet folytatni? Hiszen még a közelmúltban is Ausztriában egy métermázsa magyar búzára 23 schilling, azaz 18 pengő 40 fillér vámot vetettek ki

; Csehszlovákiában pedig, ahol a demokrácia nagyobb dicsőségére éheznek az emberek, 40 cseh korona vámot vetették ki minden métermázsa magyar búzára. Méltóztassanak elgondolni, micsoda küzdelem kellett ahhoz, hogy ilyen vámtételek mellett búzafeleslegünk ^ külföldre vitelét biztosítsuk és a búzának árát 8—9—10 pengőre feltornázzuk akkor, amikor Rotter-