Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-270

Az országgyűlés képviselőházának 270. dámban világ-paritáson 5 pengő 30 fillér egy mázsa búza ára. Nem tudom, hogy a következő termés értékesítése miképpen fog történni, ha ugyan a jó Isten májusi esők segítségével még megmenti az új termést. Mindenesetre nagyon kívánatos volna, hogy ne a bolettarendszer szerint, tehát a szegény emberek kenyerének megdrágításával történjék az értékesítés. Szóvá kell tennem itt még a malomvámot is. Az Országos Molnár-Egyesület azzal nientegetődzik, hogy a magas ipari árak mellett nem lehet másképpen erőltetni, azért kellett a malomvámot ilyen magasra felemelni. Még Fenyő Miksa t. képviselőiársam érdekes és értékes beszédéből is, mellyel a gyáripart védelmébe vette, kiderült, hogy minden adó- és más emelést a fogyasztóközönség fizet meg. így van ez a malmoknál is. Ott is a közönségnek kell megfizetnie a szénítartellnck és a többi kartellnek a magas árait. Lehetetlen tehát, hogy ilyen körülmények között, amikor jó búzatermésre csak akkor számíthatunk, ha májusi esők lesznek, megmaradhassanak a mostani malomvámok. Nem tudom, hogy mi lesz búzakivitelünkkel, de már előre is figylemeztetem a kormányt arra, hogy a búza ára felszökik. Azok a kisgazdák, akik kénytelenek voltak adóba eladni búzájukat olcsó pénzért, most drága áron vásárolnak búzát. Hogy tehát még a malomvám is ezen a színvonalon maradjon, az teljes lehetetlenség. Szükség van az iparcikkek árának a mezőgazdasági termények árával való aránybahozáS'ára. Nagyon természetes, hogy a kartellek káros kinövéseit magam is elítélendőnek és megnyirbálandónak tartom, mert nem lehet ebben az országban senki a nyomorúság vámszedője. Csak egy példával akarok rámutatni a kartellek kinövéseire. Kerületemben több kőbánya van. Ezeknél mészégető-kemencék vannak, ame' lyékben mindig meszet égettek, ami úgy a bányatulajdonos községek, mint az ott lévő munkásságnak hasznot hajtott. Most a mészkartell megvásárolta a kemencéket s évi 10.000 pengőt fizet a bányabérlőnek csak azért, hogy • ne dolgozzék, hogy álljon a munka. Azt kérdezem: micsoda haszon lehet ott, (Kertész Miklós: Ez a kapitalizmus!) ahol azért, hogy leállítják a munkát, 10.000 pengőt fizetnek évente, csak azért, hogy az árat ők kényük-kedvük szerint diktálhassák? (Weltner Jakab: Ez az a nagyszerű kapitalizmus ! —- Mozgás.) Nagyon örülök, ha ebben egy véleményen vagyunk és együttesen szorítjuk a kormányt ebben a tekintetben, mert azt hiszem, hogy a magyar törvényhozóknak egyformán kell teljesíteniük kötelességüket. A másik teher az adózási rendszer. Ma a gazda annyiféle adót fizet, hogy sokszor az adót kezelő közegek nem tudnak eligazodni. Az adókezelésnek, az adókivetésnek először is egyszerűnek, világosnak, a legegyszerűbb adófizető által is megérthetőnek kell lenni, fokozatos progresszív emelkedéssel, úgyhogy minél több a jövedelem, annál magasabb -legyen az adózási kulcs, a legszegényebbek pedig, a létminimumnál, semmi vagy csak nagyon csekély adóval terheltessenek. Mert adómorál és adófizetési, készség csak ott lehet, ahol adókivetési morál, adókivetési igazságosság és arányosság is van. ; , _ • , • , Kerületemben vannak olyan helységek, ano

l _ erdős vidéken — fafuvarozással segít magán az a párholdas kisgazda s mivel az erdő közel van, fafaragással és más ilyen famunkával foglalkoznak az emberek. Ezért kereseti adót kell fizetniök. Ezek az emberek kétszereülése 193Jf. évi május hó 2-án, szerdán. sen vannak sújtva. Odajöttek hozzám panaszra, hogy míg a kormány által a legutóbbi intézkedésekkel a közmunkaváltság terén enyhítés történt, addig nekik, akiket kereseti adóval is megrónak, nem adnak semmiféle kedvezményt és bár a kereseti adó is sok szegényeknek, 24 pengő közmunkaváltságot fizetnek fogatonként, ami óriási teher. A sok mindenféle adó utóbb már annyira emelkedik, hogy az emberek nem a földadó miatt panaszkodnak, hanem a hozzáragadt egyéb sallangok miatt. Az adófizetési évet sem tartom helyesnek, mert az adófizetési évnek a gazdasági évvel kellene kezdődni. Minden bérleti rendszer, mindaz, ami a gazdaságban teherrel jár, október 1-én kezdődik, amikor a vetés a gazdaságban megindul. Az adókivetés ellenben január 1-én, a legnehezebb hónap elején kezdődik és így akkor a kisgazdák sem gabonából, sem állatból nem tudnak pénzhez jutni. Ha már nem is a gazdasági évhez mérten vetik ki az adókat, kívánatos volna, hogy legalább is a költségvetési évvel kezdődjék az adózás, mert ilyenkor már állataik nagyobbra növekedtek és egyrészt ebből kapnak pénzt, másrészt az aratás is közeledik és így mentve lennének attól a 12%-os késedelmi kamattól, amely most mindig megnöveli az adóhátralékokat, felduzzasztja az adókat és magával hozza azt. hogy mindenféle zálogolások, végrehajtások, exeku ciók terhei újabb adóként nehezednek a szegény kisember nyakára. A gazda-adósvédelmi intézkedések megóvták ugyan az eladósodott gazdát az árveréstől, ezeket az intézkedéseket azonban még hatályosabbakká kell tennünk. Amint tudom, készül is a tíz holdon aluli gazdákra nézve olyan intézkedés, olyan rendelet, amely a védettségből való kimozdításukat lehetetlenné teszi. Itt azonban még több kellene, a többit is védeni kellene, minden védettnek nyilvánított birtokot; különösen pedig szükséges volna az, amit a javaslat tárgyalásánál is kértem a pénzügyminiszter úrtól, hogy a kezeseket is vonja bele ebbe a védettségbe vagy ne tegye lehetővé azt, hogy a pénzintézetek vagy egyes hitelezők kamatkülönbözetekért, sőt még a részletek behajtásáért is peresítsék a kezeseket. Ez ismét olyan zaklatás, mint amikor a gazdaember elmondhatja, hogy adtál uram esőt, de nincs köszönet benne. Itt volna az ideje, hogy a vagyonváltságföldek árának ügyét is végre-valahára nagyon méltányosan nyugvópontra hozzuk. Holdanként 55 pengőt fizet az adóval együtt az én kerületemben egy földhöz juttatott kis ember, pedig csak öt métermázsa búzája terem rajta, az is silány, ha el is adja az egész termést, akkor sem marad neki több, mint 35 pengő, ennyit tesz ki az egész termés. Akkor inkább ne is adjon senki sem földet, ha mindjárt nagy áldozatot vár érte. A földhöz juttatottban megvan a föld szeretete és dolgozik is a földjén, de utóvégre már nem bírja és kénytelen lesz megválni attól a kis földtől, amelyet szerzett és szorgalommal művelt. Sőt, ami kevés saját földje van, azt is elkótyavetyélik. Meg kell hogy emlékezzem itt arról, hogy bár a föld- és terményárak teljesen lementek, az illetékfizetés mégis a régi jövedelmezőség alapján számíttatik, sőt arról is panaszkodtak egyesek a községemben, a beszámolóm alkalmával, hogy megtörtént, hogy alig egy hold vagy félhold földet örökölt egy szegény ember és a közjegyzői díj mégis 150 pengő