Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-270

Az országgyűlés képviselőházának 270. hogy ilyen intézkedés legyen szükséges! Előzze meg a nagyipar! — Elnök csenget) Rövidesen akarok még foglalkozni a költségvetés egy másik hiányával, amelyet őszintén meg kell mondanom és ez a beruházások elégtelen volta. En azon a véleményen vagyok, hogy a kormány bízik abban, hogy jön egy gazdasági fellendülés, akkor neki kell legelsősorban jó példával előljárni a beruházások eszközlésével. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Osztom és megérteni a pénzügyminiszter úrnak azt az aggodalmát, hogy ilyen tőkeszegény országban fokozottabb gondot kell fordítani arra, hogy ez a kevés tőkénk hova és milyen célra használtatik fel, de olyan beruházásokra, amelyek a beruházott tőke .amortizációját garantálják, kell hogy .legyen pénz, (Helyeslés. — Gallasz Ágost Rudolf: De nem 8%-os pénz!) ha a kormány, mint a múltban, úgy a jövőben is el akarja kerülni a munkanélküli segélyek osztását. (Helyeslés.) A beruházások terén irányelvként állítom oda, hogy az ne kulturális, hanem gazdasági irányú legyen, mert amint a közmondás mondja: előbb élni kell és csak azután filozofálni. Miután sajnos, már beszédidőm lejárt, mielőtt befejezném, legyen szabad még röviden kitérnem a szociális problémákra, amelyeket fokozottabb mértékben ajánlok a kormány szíves figyelmébe. Bár tudom, hogy itt leküzdhetetlen pénzügyi akadályok vannak, mégis, hogy ezek a szociális intézmények átmentessenek a jobb jövő számára, ez nemcsak szociális intézkedés, hanem ezzel tartozunk a nemzet becsületének is. (Helyeslés.) Ami az egykét illeti, megdöbbenéssel hallottam Kenéz képviselőtársam adatait... Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt! Ne tessék tehát új témába kezdeni. Br. Urbán Gáspár: Azonnal befejezem, csupán egy mondatot kívánok elmondani és ez a miniszterelnök úrnak az a mondata, hogy »a magyar életet csak fanatikus és céltudatos munka viheti előre.« Ezek márványba véshető szavak és miután Gömbös Gyula miniszterelnök úrnak másféléves működése tanúbizonyságát adta annak, hogy ő nemcsak hirdeti ezt, hanem maga is cselekszi, (Farkasfalvi Farkas Géza: Na! Na!) bizalommal lévén a kormány iránt, a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Fenyő Miksa! Fenyő Miksa: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Urbán Gáspár igen t. képviselőtársam szimpatikus formában elmondott igen megértő fejtegetéseire, amelyekből szívesen nélkülöztem volna az iparra vonatkozó néhány részt, .beszédemben azért nem térek rá, — és ő ezt meg fogja nekem 'bocsátani — mert a témáknak egész gazdag sorozatán ment végig és ha én mindezekkel foglalkoznám, akkor az egyórás beszédidőn belül természetesen nem maradna érkezésem arra, hogy a magam néhány fontos problémájával foglalkozzam. Ennélfogva méltóztassék megengedni, hogy áttérjek arra a tárgyra; a költségelőirányzat tárgyalására. (Halljuk! Halljuk!) Azt a nagyszabású "beszédet, amellyel a pénzügyminiszter úr a költségelőirányzatot beterjesztette, invokációval végezte a kritikához, amelyben arra kérte a kritikát, hogy legyen tárgyilagos, legyen igazságos, alapuljon tudáson és táplálkozzék a nemzeti élet gyökeülése 19BU. évi május hó 2-án, szerdán. 73 reiből. Bevallom, ez a fogalmazás engem kissé meglepett, mert én úgy tudom, a retorikából ugy tanultam, hogy a kritikának valóban igazságosnak, tárgyilagosnak és a nemzeti élet gyökereiből táplálkozónak kelle lennie. Ha tehát a pénzügyminiszter úr, akitől nem szoktam meg, hogy magától értetődő dolgokat valami széles gesztussal, a meggyőződés hangján adjon elő, ilyesvalamit követel, akkor nem tudom elfojtani azt a meggyőződésemet, hogy ebben valami intolerancia van, valami türelmetlenség van azzal a kritikával szemben, amely a költségelőirányzattal, vagy általában a kormány ténykedéseivel szemben megnyilvánul. En a pénzügyminiszter úrról azt gondoltam, — hogy Ady szavaival éljek — hogy »ütő ember, ki az ütést állja.« Ehelyett ebből a megjegyzéséből azt látom, hogy ő a kritikában inkább annak az aforizmának követője, amely, úgy tudom, Ignotustól származik, hogy »okos ember azt mondja, amit én.« Vagy hogy egy másik kiváló íróval példázzak, Brunetiervel, a Kevue des Deux Mondes szerkesztőjével, aki kiváló kritikus volt s akinek egy hölgyismerőse azt mondotta: »Azt beszélik, Monsieur Brünetter, hogy ön deszpota, amire azt felelte: — Asszonyom, nem vagyok deszpota, de nem szeretem ha más véleményen vannak, mint én«. (Derültség.) T. Ház! En a következőkben éppen azt akarom kifejteni, azt akaróim indokaimmal alátámasztani^ hogy miért vagyok más véleményen, mint a pénzügyminiszter úr és hogy ihizonyos .kardinális kérdésekben miért tér el az én felfogásom a pénzügyminiszter úr felfogásától annyira, hogy számomra lehetetlenné teszi, hogy költségelőirányzatát elfogadjam. Rendkívül nehezen tagadom ezt meg, mert az a felfogásom, hogy ha egy jóhiszemű kormányzat becsületes kalkulációval készít egy költségelőirányzatot, azt az ország ügyvitele szempontjaiból el kell fogadni. Minthogy azonban nem vagyok kitéve annak, hogy ez az én mai beszédem, az abban elmondandó indokokkal a parlamentet úgy magávalragadja, hogy ezt a költségelőirányzatot leszavazza, (Derültség.) én demonstráció szempontjából megengedem magamnak, hogy ezt a költségelőirányzatot el nem fogadjam. T. Ház! Senkisem becsüli nálam jobban a pénzügyminiszter úr kivételes kvalitásait, senkisem értékeli nálam jobban azt a küzdelmet, amelyet ő, Károlyi Gyula tiszteletreméltó nyomdokain haladva, a költségelőirányzat egyensúlyáért folytat. S talán azt a küzdelmet is, amelyet ő, aki nyilván kritikus szemmel nézi a közgazdaságtannak úgynevezett örök tanításait és bizonyos mértékben — hogy úgy mondjam — a roosevelti cselekedeteknek a bűvöletében is van, folytat önmagában az ortodoxiával s ha ebben a küzdelemben, mintahogy ebből a költségelőirányzatból látom, az ortodoxia győz az eretnekség felett, akkor mégis el kell ismernem, hogy ő ezen belül a maga álláspontját okosan, tudással alapozottan, nagy felkészültséggel tudja megvédeni. Mindenféle kvalitások állanak ebben a kérdésben rendelkezésére, csak éppen egy kvalitása hiányzik: tudniillik, hogy nincs igaza. (Derültség a baloldalon.) Nincs igaza, t. Ház, amikor felállítja a tételt s aranybetűkkel írja beszéde homlokzatára, hogy — szószerint idézem — (olvassa): »Kötelességünk, hogy a történelmi, gazdasági és szociális erők játékából eredő bizonytalanság közepette ne fokozzuk ezt a bizonytalanságot kalandos kísérletekkel s tartsunk ki azon 11*