Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.
Ülésnapok - 1931-270
72 Az országgyűlés képviselőházának 270. ülése 1934. évi május hó 2-á$i, szerdán. dett, hanem a mezőgazdasági, vagy egyéb cikkek ára süllyedt, de azért kétségtelen, hogy ez a vásárlóerő-szaporulat feltétlenül fennáll. Tyler népszövetségi főbiztosnak legutóbbi jelentése nem sok jóval biztat bennünket a terményárak felemelését illetőleg és helyette azt ajánlja, hogy inkább az ossz.es többi cikkek árát igyekezzünk, mondjuk, a búzáéhoz hasonló (mélypontra leszorítani, ami mindenekelőtt, azt hiszem, fizikailag lehetetlen, elképzelhetetlen, de mondjuk, hogy ez sikerülne, akkor tagadhatatlanul áll az a tétel, hogy egy konstans értékű pengőnek vásárlóereje minden vonatkozásban 2—300%-kai emelkedett, mondhatjuk úgy is, hogy a többinek értéke süllyedt ennyit, de a magyar gazda csak azt tudja, hogy kétannyit kell termelnie, kétannyit kell teljesítenie egy és ugyanazon követelésnek teljesítésére. Nem kívánok ezzel a témával bővebben foglalkozni, csak rá akartam mutatni arra, hogy ma nem csupán jövedelemeltolódással állunk lassan szemben, hanem óriási vagyonértékeltolódással is. Nem új gondolat ez. Ha jól emlékszem, tavaly a londoni konferencián már felmerült az az elgondolás, hogy ezen máskép segíteni nem lehet, csak úgy/hogy az arany vásárlóértékét intézményesen csökkentsük az 1928/29. évek színtjére. Londonban is ez a helyzet alakult ki, ott tényleg szóbeszéd tárgyát képezte. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy a jövedelemegoszlás mellé egy újabb probléma sorakozik, amellyel a közeljövőben, félek, kénytelenek leszünk foglalkozni és ez a vagyonértékeltolódások problémája. Foglalkozni akarok a tőkeképződéssel is és etekintetben is száz százalékban egyetértünk, hiszen mindannyian ismerjük, micsoda óriási nemzeti érdek fűződik ahhoz, hogy Magyarországon mentől rohamosabban növekedjen a betétállomány. Egy korrekt, helyes tőkeképződésnek azonban feltétlen velejárója és helyes tőkeképződés feltétlenül involválja azt, hogy ebben a tőkeképződésben az összes gazdasági ágak egyforma eséllyel vehessenek részt. Ne méltóztassék rossz néven venni, de ma egy kicsit úgy néz ki a dolog, mintha a tőkeképződés néhány konjunkturális iparágnak vagy konjunkturális helyzetben lévő egyedeknek volna privilégiuma. Ezt a látszatot, még ha nem is felel meg az igazságnak, feltétlenül meg kell változtatni. Ugyanígy nem mehet azonban a tőkegyűjtés forszírozása oda'««' sem, hogy a magyar gazda például — számos esetet tudnék erre mondani éppen az utóbbi esztendőből — otthagyva a munkát, otthagyva a sok verejtéket és a rizikóval telített gazdálkodást, eladja a földjét, ha csak lehet, még lecsökkentett, minimális áron is és rizikómentes, sokkal nagyobb jövedelmet biztosító betétkamatra teszi be a pénzét. (Éber Antal: Ez nem nagy veszedelem!) Azt hiszem, mégis munkából él a nemzet és ha a munka a mezőgazdaság terén megáll, akkor valószínűleg a betétesek sem fogják tudni ezt a megfelelő nagy jövedelmet elérni. (Magyar Pál: Nem olyan nagy a magyar betéti kamat, hogy ez olyan veszélyes volna!) Ezzel karöltve — ne méltóztassanak rossz néven venni, hiszen igen sok szónok hangoz tattá már ezt — magam is továbbra is csökkentendőnek tartom a kamatot. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Erre meg is van a lehetőség a közeljövőben. Csak rá kívánok mutatni arra, hogy azokból a bankracionalizálásokból és bankfúziókból, amelyeket pedig a pénzügyminiszter úr ígért meg nekünk az ősz folya mán, mind a mai napig nem történt még semmi. (Lukács Béla: A Nemzeti Bankon és a Pk.-on kell kezdeni!) Apropó Nemzeti Bank! Amikor a pénzügyminiszter úr januárban Genfbe kiment, figyelmeztette a hitelintézeteket, hogy óvakodjanak a nagy osztalékfizetésektől és másnap a Nemzeti Bank indokoltnak látta a 8%% osztalékot fizetni. De ugyanakkor ez a Nemzeti Bank ma is tartja a 4 1 /2%-os kamatlábat, amikor jól tudjuk, hogy a kötött devizagazdálkodás idején ennek a kamatlábnak semmi befolyása, semmi ingerenciája nincs a gazdasági és fi nánepolitikára. Méltóztassék megengedni, hogy rátérjek az agrárolló tárgyalása keretében az iparra es azzal is foglalkozhassam néhány szóval. Amint mindannyian nagyon jól tudjuk, 92-es népsűrűség mellett Magyarországnak igenis szüksége van iparra, még pedig elsősorban olyan iparra, amely a magyar nyers produktumokat dolgozza fel, vagy pedig olyan iparra, amely a magyar mezőgazdaság számára dolgozik, mint például a mezőgazdasági ipar. (Helyeslés balfelŐL) Egy azonban kétségtelen: a magyar iparnak tisztában kell lennie azzal, hogy talán sehol a világon ilyen tágra nem nyilt az agrárolló, (Ügy van! Ügy van! half elől.) mint éppen Magyarországon. Itt minden huzavona felesleges; az iparnak a legkisebb nyereség mellett való árpolitikára kell rátérni, mert különben kénytelenek leszünk és kénytelen lesz elsősorban a kormány a legradikálisabb eszközökkel kényszeríteni erre. (Farkasfalvi Farkas Géza: Már rég kellett volna! — Lukács Béla: Jobb későn, mint soha! — Farkasfalvi Farkas Géza: Mindenesetre jobb későn, mint soha, csak már látnám, hogy ha későn is, de megcsinálják! — Lukács Béla: Most jön! — Farkasfalvi Farkas Géza; Örömmel várjuk! Ha a képviselő úr ezt garantálja, szobrot emelünk neki, ha megcsinálja. Mi fogjuk faragni a szobrot! — Elnök csenget. — Friedrich István: Mi ellene vagyunk a szobornak! Elégvolt a szobrokból!) Az életképes iparnak természetesen minden védelmet meg kívánunk adni a jövőben is, de áll és helyes az az angol tétel, amely azt mondja, hogy csakis az az iparág élvezhet vámvédelmet, amely & maga számvetéseit nyilvánosan állami ellenőrzés alá bocsátja. Elvárom a kormánytól és felkérem rá a kormányt, hogy a jövőben kérlelhetetlen szigorral járjon el azzal az iparral szemben, amely nem hajlandó méltányosabb árpolitikát folytatni. (Úgy van! Ügy van! balfelől.) Ezt kívánja egyébként Tyler népszövetségi biztos úr is. Elvárom azt is, hogy amidőn — amint hallom — a római tárgyalásoknál is egyik-másik iparág túlzott mohosága (Farkasfalvi Farkas Géza: Ügy van! — Gr. Somssich Antal: Már kinnt vannak!) áll az útjában egy egészséges és a nemzet jól felfogott érdekében való megegyezésnek, (Farkasfalvi Farkas Géza: Ügy van! Ügy van!) a kormány kérlelhetetlen szigorral járjon el és a vámvédelem megvonásával sújtsa őket. (Friedrich István: Csak lássuk!) Méltóztassanak azonban tisztában lenni azzal, hogy nem olyan egyszerű ez a kérdés, mint ahogy mi gondoljuk. (Farkasfalvi F'arkas Géza: Tudjuk, miért nem egyszerű!) — Méltóztassanak meghallgatni. — Óvakodnunk kell attól, hogy vámvédelem megvonása esetén az a külföldi ipar dömping-árakkal jöjjön be ide az országba, egy csapásra tönkretegyen egy egész iparágat és amikor azt látja, hogy egyeduralmat élvez, büntetlenül emelje ő is az árakat, mert akkor mi, magyar gazdák, ott volnánk, ahol voltunk addig. (Farkasfalvi Farkas Géza: De ne szolgáljon rá a nagyipar,
