Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-270

Az országgyűlés képviselőházának 270. ülése 193A. évi május hó 2-án, szerdán. 71 nom arra, milyen könnyebbítést jelentett az aranyalapról letért külföldi valutáiban kontrahalt kölcsönök terhének enyhülése az árí ol y am veszteség- arányában. Mindezek a számottevő mérséklések igazolják a kormány jóindulatát e súlyos kérdésben is. ülbbe a gondolatkörbe tartozik a védett gazdák kérdése is, amely ismételten szóvátétetett a .tiázban. A védett gazdák mintegy 4—5%-ának máris felmondotta a bíróság a védettséget azért, mert nem tudtak eleget tenni kötelezettségüknek. T. Ház! Ezt a négy-öt százalékot nem tartanám magas százaiéiínak, ha nem volnék bizonyos abban, hogy ez a szám már az új termés betakarításáig is lényegesen emelkedni fog, s ha nem volnék bizonyos abban is, hogy gyengébb termés ezt a számot nagyon is erősen meg lógja növelni. Ott élek ezek között a szegény gazdák között, évek óta látom ezek vergődését es megvallom őszintén, nem vagyok aoban a helyzetben, hogy ezeket az egyedeket, mint a mai válság áldozatait egyszerűen ne igyekezzem megmenteni. Nem kívánok beleszólni abba, hogy ez generális intézkedés alapján történjék, avagy egyedenkénti kezelés alapján. E tekintetben hajlandó vagyok elfogadni az egyedenkénti kezelést, még pedig úgy, hogy talán a mezőgazdasági bizottság ruhaztassék fel azzal a joggal, hogy ezeket kikutatva, méltányos esetekben a védettség felmondásának elodázását javasolhassa a bíróságnál. De itt is három elvet legyen szabad felállítanom: ennek az eljárásnak gyorsnak, egyszerűnek és lehetőleg költségmentesnek kell lennie. A védett birtokosok kérdésével egyenrangú fontosságú a földhözjuttatottak kérdése, amelyet Létay igent, képviselőtársam fejtett ki gyönyörűen a plénum ban és amelynek megoldását jó magam sem tudom máskép elképzelni, mint egyedül úgy, hogy ezeknek a Járadékoknak fizetésében igen is vissza kell menni a búzában történendő fizetésre és meg kell barátkoznunk előbb-utóbb azzal, hogy a behajthatatlan hátralékokat egyszerűen töröljük. Ilyen eljárással kapcsolatban azonban feltétlenül szükséges végre ennél a társadalmi osztálynál is helyreállítani a fizetési morált, mért a fizetési morál ezeknél annyira megromlott, hogy ezt erős kézzel kell majd újból helyreállítani. T. Ház! Most rátérek larra, amit a pénzügyminiszter úr expozéjában nélkülöztem; azokra az elgondolásokra, amelyek a végleges adósságrendezésre irányulnak. (Halljuk! Halljuk!) A pénzügyminiszter úr az ősszel, amikor a jelenleg érvényben lévő gazdavédelmi intézkedést a Ház elé terjesztette, odanyilatkozott, hogy ezt csupán egy nyugalmi állapot teremtése végett hozta ide, de ezt követnie kell a végleges adósságrendezésnek. Ezt azért vagyok bátor felhozni, mert én igenis tartok attól, hogy egy javuló konjunktúrában a végleges adósságrendezés gondolata feledésbe fog menni. Az a gazdatársadalom — ezzel legyünk tisztában es valljuk be őszintén — amely éveken keresztül vagyonállagának rovására élt, teljesítette adófizetési kötelezettségét és fizette adóssága után a kamatokat, még egy javuló konjunktúra közepette is megérdemli a végleges adósságrendezést. Előnyös egyességkötésre pedig természetesen a dekonjunktúra mélypontja a legalkalmasabb. Ezen a téren elsősorban utalni kívánok a Speyer-kölosönök ügyére. A Speyer-kolosonok konverziójának ügyét előbb-utóbb meg kell oldani, annak ellenére, hogy en készséggel elioKÉPVI8ELŐHAZI NAPLÓ XXII. gadoni annak az angol álláspontnak korrektséget, hogy annak az államnak, amely nem képes adósságának kamatait fizetni, nem lehet pénze arra sem, hogy ezeket a kötvényeket olcsón visszavásárolhassa. Mégis olyan óriási érdekek fűződnek a iSpeyer-köJcsönók konverziójához, hogy ezzel feltétlenül komolyan kell foglalkoznunk. Legyen szabad itt annak az óhajomnak kifejezést adnom, hogy általában véve több eréiyt mutatnék külföldi hitelezőinkkel szemben, mert bár azok a Stillhalte-egyezmények, amelyek legutóbb köttettek, nagyon sok kedvezőt is foglalnak magukban, de távolról sem kielégítőek. Tudom, hogy e tekintetben azzal az érveléssel állunk szemben, hogy nem lehet túlságosan türelmetleneknek lenni, mert hiszen a javuló viszonyok közepette ezekre a tőkeexportáló országokra újból rá leszünk utalva és ezek majd akkor, •elzárkóznak előlünk. Nagyon érdekes példával állunk itt szemben. Mindannyian tudjuk, hogy például Románia már igazán radikálisan oldotta meg a mezőgazdasági adósságok kérdését; többek között az adósságok felét egyszerűen, minden ceremónia nélkül törölte. Most pedtg^azt hallom, hogy ott, ahol ezt a konverziós törvényt végrehajtották, újból kezdik a hiteleket folyósítani. Én tehát bizonyos tekintetben több agresszivitásra szólítom fel a kormányt ezen a téren, mert meg vagyok róla győződve, hogyha akármilyen intézkedésekkel is, de áldottabb gazdasági állapotokat, jobb prosperitást fogunk tudni itt határainkon belül létesíteni, akkor az a sok kaniatozatlanul heverő tőke egész bizonyosan újból fel fog bennünket keresni. Szóvátette itt a Házban Eckhardt igen t. képviselőtársam a pengő kétféle értékelését is. E tekintetben közöttünk különbség, azt hiszem, nem lehet, mert a pénzügyminiszter úrral egyetemben ezt csupán egy szükséges rossznak nevezhetjük, amit természetesen, mihelyt módunkban áll, meg kell szüntetni. Meg vagyok róla győződve, hogy a pénzügyi kormányzat foglalkozik ezzel a problémával és ha a pénzügyminiszter úr e tekintetben még nem nyilatkozott is itt a Házban, valószínűleg megvannak erre a nagyon alapos okai; az is lehet, hogy ez a téma nem bírja el a nyilvánosságot. Miután azonban mindaddig, amíg a pengőnek ez a kétféle értékelése érvényben van, a Nemzeti Banknak folytatnia kell ezt a premizáló rendszert, nagyon helytelen volna, ha ez a premizáló rendszer volna egyik gátlója a kétféle pengő egy nevezőre való hozásának, mint ahogyan nagyon helytelen volna az is, ha a Nemzeti Bank felelőtlenül tudná érvényesíteni a maga befolyását a gazdasági életre. De megnyugvással hallottuk, sőt tudjuk és tapasztaljuk is az utóbbi időben, hogy a Nemzeti Bank befolyása közgazdasági életünkre lényegesen megcsappant, amióta a kötött devizagazdálkodás merevsége a vége felé közeledik. Végül azt hiszem, mindannyiunk egyöntetű felfogását tolmácsolom, amikor azt mondom, hogy nemcsak határainkon belül, de határainkon kívül is abszolút teljes megnyugvással vettük a pénzügyminiszter úrnak azokat a kijelentéseit, amelyek a pensrő értékállandóságával kapcsolatban elhangzottak. Mégis nem ugyan a pengő értékállandóságával szemben, de rá kell hogy mutassak arra, hogy amíg ez az értékállandóság — hála Istennek — konstans, addig a pengő vásárló erejében óriási nagy eltolódás állott be, amelyet szeretnek ugyan úgy beállítani, hogy néni a pengő vásárlóereje növeke11