Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-270

Az országgyűlés képviselőházának 270. tólag a piacon elhelyezni. Nézetem szerint ez teljesen abszurdum. (Kállay Miklós földmíyelésügyi miniszter: Tessék megnézni a sertésállapotot. A belföldi piacon 50.00 darabot jelentenek be hetenként és ennek a negyedrészét se eresztik be Bécsbe! Itt van a példa! — Felkiáltások a baloldalon: Ez sem helyes!) T. miniszter úr, ez kontingens alapján történik. (Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Igen, de amint nem veszem át a külföldi fát, 29.000 darab sertést nem tudok kivinni Csehországba!) Ezzel szemben én úgy tudom, t. miniszter úr, hogy a cseh fára a szállítási igazolványok ott feküsznek a külkereskedelmi hivatalban. Engem legalább így informáltak. T. Ház! A ténykérdések tekintetében különben olyan variációknak és nüanszoknak — hog;y ezt a kifejezést használjam — voltam a tanuja, hogy vitába bocsátkozni a magam részéről ezen a téren igazán nem szeretek. Itt van még az igazolványok kérdése. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Méltóztatnak emlé kezni, a Budapesti Közlönyben megjelent, hogy havonként hány százalékot kell lehívni. Ezzel szemben azért, mert megkésett a rendelet, az első hónapra eső százalékot nem lehetett lehívni. Pedig ha idejében jelent volna meg a rendelet, akkor körülbelül a kétéves készletnek, amely készlet amúgy is napról-napra romlik, — ebben a hőségben legalább is nem javul — legalább is 60%-át kellett volna ezen skála szerint kiadni. Ezzel szemben, mivel elkésve lépett életbe a rendelet, legjobb tudomásom szerint a hivatalos lapban előírt skálával szemben alig 30% hivatott le. Mindjárt rámutatok, miért mondom azt, hogy a legjobb tudomásom szerint. Azért, mert nem lehet tisztán látni. En ugyanis teljesen visszásnak tartom azt a helyzetet, azt a titkolódzást, amely a fagazdasági tanács határozatai és tárgyalásai körül fennáll. Ennek, elismerem, van bizonyos értelme vagy szükségessége, de csak akkor, amikor nemzetközi relációról van szó, de amikor a fagazdasági tanács meg van bízva adminisztratív tevékenységgel, az igazolványok szétosztásával vagy szét nem osztásával, az átvétel kötelezettségének kimondásával stb., akkor, azt hiszem, hogy igazan itt van már az ideje annak, hogy az igazolványok számát és az igazolványok arányát a készletekhez képest havonként nyilvánosságra és nyilvános ellenőrzés alá bocsássák. Mert lehetetlen dolog az, hogy egy kézben van a belföldi privilégium és az importmonopólium és ennek tetejébe eltörölték azt az importlimitet, amely Budapestet illetőleg fennállt és amely 8000 vágón külföldi faimportra szorította. Ez lehetetlenség nézetem szerint és csakis visszás eredményeket fog szülni az, ha titkossággal, bizalmas tárgyalásokkal teszik lehetetlenné ezeknek az eredményeknek számszerű bírálatát és nyilvános ellenőrzését. Végül pedig arra kérem az igen t. miniszter urat, hogy méltóztassék nagyon megszívlelni azokat a határozatokat, amelyeket az Erdészet Egyesület kebeléből kiküldött albizottság március 17-én, majd a választmány április 11-én éppen ebben a kérdésben hozott akkor, amikor már az egész koncesszió világosabban — hogy úgy fejezzem ki magamat — kibontakozott az albizottság és a választmányi tagok előtt. Ha az igen t. miniszter úr ezt figyelemre méltatja, akkor meg fog győződni arról, hogy bizonv igen súlyos aggályok merültek fel e tiszteletreméltó érdekképviselet körében is, jóllehet, — erről most nem akarok beszélni — isülése 1934. évi május hó 2-án, szerdán. 65 merek olyan érdekképviseletet is Magyarországon, — nem szemrehányáskép mondom, csak konstatálom a tényt, — ahol aktív és^ nyugalmazott állami tisztviselők szavazati joggal nem bírnak. Ennek dacára igen isúlyos aggályokat fejezett ki és igen súlyos változtatásokat kért a március 17-iki és az április 11-iki két ülés. Igen t. Ház! Azt hiszem, áttérhetek már beszédem befejező — hogy úgy fejezzem ki magamat — politikai részére (Halljuk! Halljuk! a baloldalon és a balközépen.) és itt elsősorban a választójogról és a választói reformról kívánnék egyet-mást elmondani, annyival is inkább, mert hiszen a jelenlegi választójog reformjának időszerűségét ma már jóformán senki sem vonja kétségbe és ezért azt hiszem, jó lenne ennek a kérdésnek megoldásával nem késlekedni a mai európai helyzetben sem, (Ügy van! a baloldalon,) mert ennek a kérdésnek megoldhatatlan volta esetleg ismét súlyos hátrányokkal járhat. (Úgy van! Ügy van! a báloldalon és a balközépen.) Hiszen a fennálló választási rendszernek és képviseletnek nem válik most máielőnyére az, hogy úgy a kormány, mint az ellenzék részéről reformra érettnek deklarálták. Hogy a reform csakis a választójogra fog-e szorítkozni vagy egyéb alkotmányjogi kérdésekre is, azt nem tudom és nem is tudhatom. A t. miniszterelnök úr és a belügyminiszter úr azonban az utóbibi idő'btn már ismételten tett nyilatkozatuk szerint sem szándékoznak a történelmi alapot elhagyni, szóval kormánykörökben, úgy látom, nincs szándék atekintetben, hogy Magyarországon is megbuktassák a parlamentet. Ezen az alapon tehát azt hiszem, helyesen járok el, ha azt mondom, hogy egyrészt a miniszterek felelőssége, másrészt az államfő politikai felelőtlensége és a választók akaratnyilvánításának lehető tiszta érvényesülése képezhe tik keretét és tengelyét ennek a reformnak. (Ügy van! a baloldalon. — Farkasfalvi Farkas Géza: Helyes definíció!) Gyakorlatilag ezeket a szempontokat és alapelveket domborítsa ki és viszont mellőzzön mindent, ami ezeknek az elveknek gyakorlati érvényesítése tekintetében hátrányára van, (Ügy van! a baloldalon.) mert csak így lesz — itt igazán azt hiszem, minden dicsekvés nélkül, egy bizonyos személyes tapasztalatból beszélhetek — életképes normális időkben a parlamentáris rendszer és csak így lesz teherbíró válságos körülmények között, csak íev kerülhetjük el azt, hogy egy politikai, egy többségi krízis egyszersmind az állam krízisét, a nemzeti állam krízisét jelentse {Ügy van! Üay van! balfelől.) és csak így gyakorol hatunk igénytelen nézetem szerint vonzóerőt a Kárpátok medencéjében élő masryar és nem magvar ajkri elszakított testvéreinkre, (Ügy van! Üay van! Taps a baloldalon.) és csak így érhetjük el azt is, hogy a választók tömegei a politikai iskolázottság^ és felelősségérzet hiányossága folytán az egyéneknek, a minisztereknek esetleges hibáin, mulasztásaiban, sikertelenségeiben, vagy kudarcaiban az ezer éves nemzeti állam bukását ne lássák, vagy legalább is botlásait véljék. (Üny van! a baloldalon.) Másszóval a jövő utópiáinak a jelen realitását alá ne rendeljük. Itt ne jöjjenek nekem külföldi példával, se 3.7 osztrákkal, se a némettel, se az olasszal. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ne az osztrákkal, ahol a 14. §. mint jól tudjuk, az ottani alkotmány egyik kiegészítő része volt éveken keresztül, sőt, azt hiszem, a mai napig is az. Ne jöjjenek nekem a német példával, ahol egy győ10*