Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-270

Az országgyűlés képviselőházának 270. bátor intézni az igen t. kormányhoz, vájjon ez a bizonyos részvénytársaság, amelynek szerződése akkor az irományok között kiosztatott, — de erre most nem térek rá, mert beszédemnek más tárgya is lesz — érvényesítette-e a gyakorlatban apciójogát, vájjon ezek a gázkutatási és ásványolajkutatási munkálatok folynak-e, milyen eredménnyel, milyen kilátással, egyszóval, hogy a társaság vállalt kötelezettségeinek és azoknak a feltevéseknek, amelyek mellett mi itt, úgy emlékszem, vita nélkül egy délután megszavaztuk és elfogadtuk ezt a törvényt, eleget tett-e? Mert ennek a kérdésnek szerencsés vagy szerencsétlen megoldása, hogy más területet ne is említsek, az egész Dunántúlra^ igen nagy ^ fontossággal bír, eltekintve természetesen attól a fontosságtól és jelentőségtől, amely e kérdésnek nemzetközi vonatkozásaiban nyilatkozik meg. A másik kérdés, amelyről szintén nem hallattunk semmit a vita alatt t. képviselőtársaink részéről, egy^ rendelettervezetre vonatkozik, amely most készül a pénzügyminisztériumban, s amely úgy tudom, június végén, vagyis a jövő költségvetési év elején életbe is lép. Viszont az igen t. pénzügyminiszter úr az ő nagyszabású pénzügyi expozéjában utalt is arra, hogy fázisadót az egész vonalon M fogja építeni és úgy tudom, hogy ennek a kiépítésnek utolsó szaka a fa- és építésanyagokra vonatkozik, bár elsősorban kellett volna az építőanyagot említeni és azután a fát. Ezzel a kérdéssel sem akarok részletesen foglalkozni. Résztvettem két vagy három ankéton; mondhatom, hogy ez egyike a legbonyolultabb kérdéseknek, amelyekkel eddig szerencsém volt foglalkozni, és hogy igen t. képviselőtársaimnak alkalmuk legyen ennek a bonyolult voltáról meggyőződni, bátor vagyok a rendelettervezet 4. §-ának 2. pontját felolvasni, megjegyezve azt, hogy ennek a 4. §-nak 13 pontja van, egyik olyan, mint a másik, mint a testvérek, úgy hasonlítanak egymáshoz; az egész rendeletnek, azt hiszem, 20 vagy egynéhány szakasza van, persze megfelelő alpontokkal. Méltóztassék ezt elolvasni, méltóztassék magukat beleképelni abba, hogy immár a fázisadót kiterjesztik az őstermelésre s az őstermelőre, elsősorban éppen azért, mert ettől bizonyos kategóriákat mentesítenek, így a kisipart, és ezt faluhelyen meg is kell^ érteni, mert hiszen éneikül a fizetéseket teljesíteni képtelenek. Nem hiszem, hogy egy átlag 2—3 ezer lakossal bíró község elég nagy lenne ahhoz, hogy ott találni lehessen valakit, aki ezt a rendeletet megértse. (Derültség. — Fenyő Miksa: A képviselő!) ö sem! Az igen t. képviselőtársamnak, mint rendesen, ez a 'közbeszólása is nagyon találó volt, mert éppen nem egészen altruisztikus okokból hozom ezt fel, hiszen a különféle rendeletmagyarázat érdekében, mondhatni, külön irodát voltam kénytelen felállítani, ami bizonyos fokig már a törvénytelenség határán van, hiszen a Corpus Jurisban bevettük már a zugirászatra vonatkozó rendelkezéseket. (Derültség.) De felolvasom ennek a 4. §-nak 2. bekezdését (olvassa): »Munkadíjért történő áru-előállítás után járó forgalmiadó váltság alapját a 6. §. állapítja meg.« Ha ezt a fogalmat a vidéken megértették, akkor kerülnek a 6. §-hoz, ahol megint 5 pontban vannak felsorolva ennek a fogalomnak különböző variációi és nem hiszem, hogy beható tanulmányozás után is sokkal okosabb lenne valaki. De nemcsak ebből a szempontból teszem ezt szóvá, kérve az igen t. pénzügyi kormányzatot, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXII. ülése 198 U. évi május hó 2-án, szerdán. 63 I hogy méltóztassék ezt lehetőleg felbontott mondatokkal és népszerűbb nyelven megfogalmazni, mert lehetetlenség ezt vidéken megérteni, vagy megértetni. Mert ez a dolognak csak az egyik része. Hanem a lényegben azt kérem az igen t. pénzügyi kormánytól, — és felhívom erre igen t. gazdaképviselőtársaim figyelmét, — hogy méltóztassék elejteni azt a nézetem szerint abszurd és keresztül nem vihető elvet, amely a rendelet-tervezetben foglaltatik, — a mostaniban talán nincs benne, de az elsőben benne volt (Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Megegyezés jött létre!) — hogy a saját gazdasági szükségletre felhasznált fa is forgalmiadó-köteles. Hálával veszem az igen t. iöldmívelésügyi miniszter úr megjegyzését, illetőleg felvilágosítását, annál is inkább, hiszen ez a rendelkezés nehezen vihető keresztül és szociális szempontból is tarthatatlan, hogy az erdősítési munkánál részes munkás a tulajdonképpen értéknélküli gally és lombfa után is rójon le forgalmiadót. Ezt megbecsülni, reá adót kivetni lehetetlen, de ennek szociális részét sem tudom helyeselni, (Ügy van! half elől.) mert nem tudom azzal a részes munkással megértetni, hogy az ő munkabére miért adóköteles. Ez a másik kérésem. A kulcsra vonatkozólag is vannak tárgyalások és itt is kérem igen t. képviselőtársaimat, akik az idevonatkozó ankéteken résztvesznek, terjesszék ki figyelmüket erre, mert utóvégre azt találom, kissé erős dolog az, hogy éppen azokat a fa- és erdőtermékeket róják meg elég magas kulccsal, amelyeknek adóját bekasszálni ugyan eléggé egyszerű, de amelyek semmiféle vonatkozásban nincsenek az asztalos-, bútor- stb. termékekkel, amelyeknek forgalmiadóját ilyenformán ezek a nyerstermékek fogják ezentúl viselni. Azt hiszem tehát, hogy itt a kulcsok tekintetében is változtatni kell a tervezeten. Annyira mégis foglalkoztam a kérdéssel, hogy megértettem, nagyon nehéz ennek a megoldása annál is inkább, mert hiszen a statisztikai adatok egyenesen elképesztőek. Ha nem néztem volna személyesen utánuk, megvallom, nem is hittem volna el azokat a statisztikai adatokat, amelyeket elénk adtak, hogy a legutóbbi 1930. évi statisztikai felvételhez képest az 1932-es, vagy legföljebb az 1933-asnak az eleje, — tehát körülbelül 3 esztendő különbséggel — már leszállott az érték — arányszámokban kifejezve — 15-ről 4-re. Ez mutatja nemcsak a forgalomnak óriási csökkenését és összezsugorodását, hanem az árhagyatiást is bizonyos készáruban és ipari termékben. Mielőtt felszólalásomnak politikai részére áttérnék, még egy pénzügyi vonatkozású megjegyzést volnék bátor tenni és ez vonatkozik arra az átiratra, amelyet a számvevőszék elnöke a zárszámadási bizottságihoz intézett, s amelyben beszámol a helyszíni ellenőrzési szemléknek örvendetes és eredményes voltáról egyrészt, másrészt azonban az átirat harmadik oldalán megemlíti azt, hogy tulajdonképpen ezeknek a bizonyos havi jegyzékeknek beterjesztése, amelyeket a törvény előír, helyszíni szemlék következtében fölöslegessé válik. A magam részéről röviden csak azt kívánom megjegyezni, hogy nagyon aggályosnak tartanám, hogy ha ezeket a havi jelentéseket mindén további nélkül elejtenék. (Ügy van! Ügy van! half elől.) Ez az eddigi állapottal, az eddigi ellenőrzéssel szemben mindenesetre minusz és nem tartom azt, hogy a helyszíni vizsgálatok — bármilyen eredményesek, bármilyen megfelelők és gazdaságosak is legyenek, úgy idő, 10