Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-270

56 Az országgyűlés képviselőházának 27i Korrigálnom kell Rakovszky képviselőtársamnak reám egyébként igen megtisztelő módon tett hivatkozását, amennyiben tanúnak hívott fel engem arra, hogy a miniszterelnök úr Berettyóújfaluban az elmúlt év szeptember 10-én azt a kijelentést tette volna az Ausztriával való kapcsolat ellen, (hogy két koldustarisznyát nem kíván összetenni. Korrigálnom kell ezt a kijelentést, mert ezt a miniszterelnök úr nem ebben a formában tette. Igenis, erősen kidomborította a gazdasági kapcsolatok szükségességét, csak aa államszövetséget, a monarchia visszaállítását nem tartotta keresztülvihetőnek. (Ügy van! jobbfelől.) Amikor az előttünk fekvő állami költségvetés adatait megismertem, amikor abból a mai helyzetünkre vonatkozó képet szerény képzeletemmel magamnak megalkottam, amikor az eddigi magasszárnyalású beszédekben elhangzott kívánalmakat, bírálatokat és panaszokat meghallgattam, önkénytelenül is eszembe jutottak a miniszterelnök úrnak 1932. október 4-én a nemzethez intézett rádiós zózatának azon szavai, hogy (olvassa): »Esetleg új utakon foglak benneteket vezetni. Csodavárással ne ámítsátok magatokat. Utunk meredek, sziklás és tövises, de érzem és tudom, hogy el fog a. célhoz vezetni.« A letargiában lévő nemzet, amely akkor erre a beszédre nagyon is felfigyelt és azóta nagyon is megértette a miniszterelnök úrnak ezeket a szavait. A szavak hangulatnak és gondolatnak.kifejezői és az a nyugalom, az a méltóságteljesség, amely ez alatt a költségvetésig vita alatt is a képviselőház üléstermét uralta és az a nyugalom,amely most május 1-én, az utcán és általában az országban uralkodott, kifejezői az ország közhangulatának. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) Az itt elhangzott legszigorúbb ellenzéki kritikáól is kicsendült itt ott az a bizonyos elismerés hangja a kritikai hangon túl is érezhető volt annak tudata, hogy a miniszterelnök úr által megjelölt rögös út az oka a felsorakoztatott hibáknak és kicsendült a beismerésnek az a hangja, az a tudata, hogy a megkezdett úton már előhaladást tettünk. T. Ház! Pártállásom szükségtelenné teszi számomra annak az egyébként könnyű és hálás feladatnak a teljesítését, hogy én ellenbírálatképen a kormány elért eredményeit és érdemeit itt felsorakoztassam. Rakovszky Tibor igen t. képviselőtársam elvitatta a kormánytól még azt az érdemet is, hogy a nálunk uralkodó rend és nyugalom a kormány érdeme volna, mondván, hogy ez az érdem teljes egészében a magyar népet illeti meg. Nálamnál jobban senki sem dicsérheti a magyar népet, mert én egy hanggal mindig jobban fogom dicsérni, de azt is konstatálni kell, hogy a magyar nép, mint bármely más nép is, megfelelő vezetés hiányában nagy bajok közepette feltétlenül elveszti nyugalmát és tévutakra fog tévedni. A magyar nép faji sajátosságai 1918-ban is azok voltak, mint ma, de hogy a kellő vezetés hiánya hova vezetett, annak eredményét láttuk. En igenis, a kormány működéséinek esszenciáját képező, történelmi jelentőségű eredménynek tartom, hogy egy köröskörül forrongó és bo-mladozó európai légkörben egy, a történelmi példákat felülmúló Összeomlásnak még füstölgő romhalmazai közepette olyan rendet és nyugalmat tudott teremteni, amelyet a világ bármelyik országa példának vehetne. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ezt mind annak köszönhetjük, hogy a ini'. ülése 193'h. évi május hó 2-án, szerdán. niszterelnök úrnak és kormányának sikerült az elmondott szavakat, az elmondott programmot a letelt rövid idő alatt is megfelelő tettekkel kísérni, ezáltal a nemzet önbizalmát, reményét és jövőjébe vetett hitét sikerült visszaadni s azt kizárólag a konszolidációra irányuló nemzeti munka szolgálatába állítani. Magából a költségvetési vitából megállapíthatóan, hogy az ellentétek közötti távolságok fogynak, a nemzeti egység gondolata, — ezt a kifejezést nem pártpolitikai értelemben használom, — Cha lassan is, de biztosan halad a megvalósulás felé. (Váry Albert: Bárcsak már a túloldalon is tudnák, hogy ez nem pártpolitikai jelszó!) Ezt az új utat, amelyet a miniszterelnök úr kijelölt, kezdetben sokan a diktatúrára vezető útnak találták. Nem Ihiszem, hogy ma sokan lennének, akik még ezt hiszik, akik be nem látnák, hogy az, ami idáig történt s aminek bekövetkezése még a jövőre várható, egy rendkívüli helyzet követelte szükségszerűség és — nyugodtan merem mondani — a konmányzási magasabbrendű fajtája. Amikor a kormány széleskörű felhatalmazása mellett egy hajszálnyira sem tért le a parlamentarizmus útjáról, akkor erről a kormányzásról csak azt mondhatom, amivel Tacitus jellemezte Nerva császár uralmát, hogy mindig össze tudta egyeztetni a hatalmat a szabadsággal. Nem hallgathatom azonban el ebben a vonatkozásban annak a pártnak érdemeit sem, amelyhez tartozni szerencsém van. Mert ennek a pártnak szilárd kitartása, fegyelmezettsége, az idők követelményeinek megértése tekintetében mindig megnyilvánult kiváló érzéke tudott csak a kormányzat számára olyan atmoszférát teremteni a szebb jövő kimunkálására, amelyben ezek a munkálatok ennyire előrehaladtak. A pártnak a kormányzattal való harmonikus együttműködése eredményezte azt az országos hangulatváltozást, azt a javuló tendenciát, amelynek jegyében az előadó úr, Temesváry Imre igen t. képviselőtársam a költségvetést a Képviselőház elé beterjesztette. T. Ház! Ha egy költségvetést teljesen absztrakt szemszögből nézünk, akkor annak adatait nyilvánvalóan csak a holt számok adják meg, de az objektív kritika részére alapul csak az a közületi élet szolgálhat, amelynek a költségvetés csak egy vetített képe. Az 1934/35évi állami költségvetés egy retusálatlan fényképe a magyar közéletnek, amelyben meg benne él a világháború és Trianon minden átkos következménye. Nem akarom én itt a sötét helyezetkép jólismert és százszor elhangzott ismertetését elismételni, de úgy hiszem, hogy ha a legközelebbi jövő szükségességének irányát jelezzük, s egyben korlátozott anyagi alapról beszélünk, különösen ha arról bírálatot akarunk mondani, akkor csak ebből a szemszögből lehet ^ kiindulni. A kritikának egy állami költségvetéssel szemben mérhetetlen tere van, mert az kiterjed az állami élettel határolt, úgyszólván minden közületi és individuális mozzanatra és ahány emberi vagy ahány osztály szemüvegén át nézzük, annyiféleképpen helyeselhetjük, vagy helyteleníthetjük, ami benne van, és azt, hogy egyes dolgok nincsenek benne. A magam részéről a költségvetést a pénzügyminiszter úr expozéjának abból a mondatából kiindulva nézem, hogy gazdasági helyzetünket kedvezőtlennek látja. Azt hiszem, annak látja azt minden képviselőtársam, de különösen kedvezőtlennek látjuk azt mi, akik