Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-269

44 Az országgyűlés képviselőházának lent. A kenyérgondokkal való küzdés idejében , a magasrendű igények kielégítése nagy árnyé- j kot vet és elveszi a nélkülözők elől a napsugarat. A ma politikájának meg kell elégednie azzal, hogy az elsőrendű szükségleteket mindenki számára biztosítani tudja. A mezőgazda sem kíván privilégiumokat, nem kivan a többi foglalkozási ágak rovására igazságtalan előnyöket, csupán azt akarja, hogy termelését ne legyen kénytelen veszteséggel 'folytatni. Ez pedig meggyőződésem szerint nem egyoldalú osztályérdek, hanem egyetemes szükségesség. Ha már most a segítés módját keresem, úgy találom, hogy ez a mai világhelyzethez, való okos alkalmazkodásban áll. Ennek eszközei először is kifelé rést törni az autarehia védőfalain, befelé pedig megszervezni termelésünket az értékesítés lehetőségei szerint. További eszközök: megszüntetni azokat a közrehatásokat, amelyek a mai termelésből folyó jövedelmet lecsonkítják, nem engedik jelentkezni. Ezek a közrehatások túladóztatás, az ipari és mezőgazdasági árak közötti aránytalanságok és az eladósodottság. Ami az autarehia védőfalain való áttörést, tehát a külföldi piacok megszerzését, a külföld felé az értékesítés lehetőségeinek megteremtését illeti, ebben a tekintetben, el kell ismerni a Gömbös-kormány kétségtelen érdemeit. Nem von le ezekből az érdemekből semmit sem az, hogy ezek a sikerek az árakban nem jelentkeztek. Arról, hogy olyan árak alakultak ki, mint amilyen árak kialakultak, a Gömbös-kormány nem tehet. A búza áralakulásának tragédiáját szemléltetően mutatta meg a Magyarság minapi ügyes térképrajza, amely szerint a tengerentúli országok búzatömegeiket számbevehető rezsi nélkül egypengős költséggel szállíthatják az európai piacra és lenyomhatják a búza árát Rotterdamon keresztül 6 pengő 50 filléres árra. Ezzel szemben a magyar búzának fuvarköltsége Budapest—Rotterdam 3"50 pengőbe kerül. Nem a búza iránt való nagy kereslet, hanem az államok gazdasági elzárkozottságából folyó vámpolitika az oka annak, hogy az európai országokban a búza beifogyasztási ára 22 pengőtől 39 pengőig terjed. Ezzel szemben a magyar gazda 5 pengőtől 9 pengőig terjedő búzaár mellett, méregdrága áron volna kénytelen megvásárolni az ipari termékeket, ha volna neki miből. Ez a helyzet késztette a kormányt annak meggondolására, hogyha már az államok az önellátás gondolatát fel nem adják, az önellátás területi határainak kitolásával, kísérletezzék, illetőleg próbálkozzék, ami bizonyos, hogy az egyes államok gazdasági közeledésében járhatóbb útnak látszik. Ez a gazdasági szükségesség hívta életre a római egyezményt, amelynek gazdasági eredménye és ezzel az elgondolás sikere a részletmegállapodásoktól függ. Nem várhatjuk ettől az egyezménytől azt, hogy akár e három állam kapcsolatában is eltünteti az autarchiára való törekvést, de igenis remélhetjük, hogy össze fogják egyeztetni e három állam gazdasági érdekeit. A termelésnek az értékesítés lehetősége szempontjából való megszervezése az a kérdés, amelyet irányított gazdálkodás, vagy tervgazdálkodás név alatt olyan sokszor és olyan ferde irányban ítélnek meg közéletünkben, sokszor még agrárkörök is. Ha pedig ennek a sokat diffikultált forgalomnak olyan tartalmat adunk, amelynek révén a mezőgazdaság abból 269. ülése 193h május 1-én, kedd&n. a szervezetlenségéből és abból az állapotából, amelyben a legnagyobb baj éppen az áttekintés hiánya, kiemelkedik, ha kiemelhető lesz az esetlegességek kockázatából és megszervezve szerencsejáték helyett egy stabil, lehetőleg biztos foglalkozássá, termelési ággá változik át, akkor ez áldás lesz nem csupán a mezőgazdaságra, hanem az egész magyar közgazdasági életre. Ebbe a fogalomköribe tartozik szerintem azoknak az egyenlőtlenségeknek a kiküszöbölése is, amelyek az ország egyes vidékei között az értékesítési lehetőség tekintetében fennállanak. Célzok itt azokra a jogos panaszokra és kívánságokra, amelyek a Tiszántúl részéről merültek fel, amelyeket a kormány miniszterközi bizottság kiküldése által közvetlenül vizsgálat alá venni szíves vol't, amely vizsgálatnak anyagát a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara egy vaskos kötetben adta közre. A vita anyagára az elnöklő miniszteri tanácsos úr azt mondta, hogy a felhozott érvek olyan súlyosak és olyan átütő erejűek, hogy azoknak igazsága elől bajos lenne elzárkózni. Éppen erre való hivatkozással tisztelettel sürgetem a kormánynál ezeknek a bajoknak és panaszoknak az orvoslását, különösen kiemelve a nagy távolság hátrányait kiegyenlítő vasúti tarifarendezést, az export lehetőségeiben való arányos juttatást és a magas kataszteri tiszta jövedelmek leszállítását. A termelés rentabilitásának további eszköze a mezőgazdasági és ipari árak közt való aránytalanság, különbség megszüntetése. Három lehetőség képzelhető el. Vagy fejemeljük a mezőgazdasági árakat az ipari árnívóig, vagy az ipari árnívót szállítjuk le a mezőgazdasági árak színvonaláig, vagy pedig mindkét oldalról befelé hajlítjuk az agrárolló mindkét szárát. Azt hiszem, hogy ebben a harmadik irányban lehetne megpróbálni, ezen a kérdésen segíteni, hiszen tisztában vagyunk azzal, hogy az ipari áraknak — mondjuk — drasztikus letörése milyen következményekkel jár, ez a magyar ipar megsemmisítésére és ezzel kapcsolatosan nagymértékű munkanélküliségre vezethet. Nagyon helyes lesz tehát, ha mindkét oldalról megpróbáljuk az agrárolló szárait befelé hajlítani, mert ezáltal kikerülhetjük azt, hogy feleslegesen nagy nemzeti értékeket romboljunk össze. Aki a mezőgazdasági termelés költségeit ismeri, tudja, hogy a mezőgazdaság a mai árak mellett nem rentábilis foglalkozás. Ha az állam meg akarja akadályozni a mezőgazdasággal foglalkozók és ezzel a saját háztartásának összeomlását is, akkor kénytelen javítólag közbeavatkozni. Ennek a szükségnek felismerése következtében állította a kormány a r római megegyezés gyújtópontjába a búzakérdést. Nem lehet azonban, remélni, hogy az export a mezőgazdaságot kielégítő módon irányíthatná a belföldi árakat. A kormány nem zárkózhatik el a búza és a rozs belföldi árának irányításától. Tisztában vagyunk azzal, hogy milyen nehéz összeegyeztetni a termelői és fogyasztói érdekeket és milyen nehéz megteremteni a szükséges fedezetet. Én bizalommal vagyok a kormány iránt e tekintetben is, hogy meg fogja találni az útját és a módját annak, hogy az érdekeket összeegyeztethesse és meg fogja találni a módját annak, hogy az áldozatok hordozása alól a szélesebb néprétegeket mentesíti. A terményárak emelésének egyik üdvös hatásaként remélem azoknak a panaszoknak orvoslását is, amelyek az őröltetés drágasága