Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-278

Az országgyűlés képviselőházának 278. ülése 19 S If, május 16^án

} szerdán. 493 lőtt le, — ennek örülünk és a magam részéről ezért üdvözlöm — hanem az, hogy Belgrádból jött. (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Bizonyára a magyar revíziót készítette elő! — Zaj.) A római egyezmény hatása alatt elrepült egy másik német miniszter Eaguzába, hogy a jugoszláv szálakat továbbfonja, illetőleg az érdekközösséget keresse. A trieszti és hamburgi kikötők közötti verseny lehetősége sem utolsó dolog, akár tarifális szempontból, vagy akárhogyan nézem ezt a kérdést, már itt megvan a versengés Németország és Olaszország között, Itt van Csehország bevonásának gondolata is. Olaszországnak kétségkívül nagyon fontos, hogy Csehországot inkább ő szakítsa ki a kisantantból és vonja be a hármas egyezmény kifejlődésébe, mintsem hogy Németország anynyira megerősödjék, hogy necsak Ausztriát, de ugyanakkor szerintem Csehországot is elnyelje akár úgy, hogy csak a szudetai németek csatlakoznak és akkor Csehország mai konstrukciójában életképtelen lesz és kénytelen lesz más utakat keresni, akár úgy, hogy ezen kényszer alatt teljesen csatlakozik. (Eckhardt Tibor: Csehországnak is érdeke az erős Magyarország!) Természetes, hogy érdeke volna, de elfogult. • Legyen szabad idéznem egy historikus elgondolását, nem egy ilyen napi politikusét, mint én vagyok. Szekfü Gyula most megjelent kötetében azt mondja, hogy az európai egyensúlyrendszer jobban biztosította a kis népek életét, mint az, ami most kialakulóban van. Okfejtése a következő. Tényleg népkollektivitások keletkeznek, mert aki a németországi helyzetet közelről látta és nemcsak az elméleteket ismeri, nemcsak az atrocitásokat emlegeti, az tudja, hogy a néperők megmozdulása révén népi kollektivitások alakulnak és ezen népi kollektivitások legmasabb önzése lesz — nem úgy, mint régen a nagy dinasztiák vagy nem tudom micsoda impériumok ereje — az integráló elv. Azt mondja a történetíró, — ez egészen biztos — hogy a kisnépek kollektivitása ki van szolgáltatva a nagy népek kollektivitásának. Mi a mi helyzetünk tehát a német és szláv ellentétek ütköző pontján, — kérdi Szekfü — amire én is utalni kívánok? Ausztria után esetleg Csehország beolvadása a nagy német néptengerbe a hitleri »Reichsidee« értelmében ugyanazt a helyzetet teremti számunkra, amit a cári Oroszország jelentett a XIX. században, amikor Galíciának és Bukovinának stb. az osztrák szférába vonása által ezen nagyhatalommal szövetkezésben, ettől a veszedelemtől megmentett. Elnök: Lejárt a beszédideje, képviselő úr. Turi Béla: Miután a küszködő, egvmással szemben álló erőkre tovább rámutatni nincs módom, csak a konzekvenciát vonom le. hogy én bizony ilyen körülmények között aktuálisnak látom, hogy mi gondolkozzunk a magunk megszilárdításáról s a mi történelmi erőnk kifejtéséről, amelyet most ki tudunk hozni magunkból, mert akármilyen okos embernek tartom a külügyminiszter urat, nem tudom, hogy mikor gondolja ő ezt a kérdést aktuálisnak, mikor les? e* a kérdés úí?y aktuális, hogy mi azzal foglalkozhassunk, ha az nem parancs, amelv esetleg hátrányunkra szolgál, mert ezt akartam kifejteni. Befejezem beszédemet egy mondattal, azzal, hogy minden más országban, legyen az Ausztria vagy Csehszlovákia, nem tartom lehetetlennek, hogy bekövetkezhetik a restauráció s ebben az esetben mi hátrányos helyzetbe fogunk jutni. Csatlakozom Esterházy Móricnak a- költségvetési beszédében tett azon kijelentéséhez, hogy nagy hiba volna elszalasztani egy alkalmat, amikor kérdéseket megoldhatunk olyan időben, amikor javunkra szolgálnának, elhalasztani olyan időkre, amikor kárunkra lehetnek. A költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés és éljenzés a balközépen. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Kóródi Katona .Tán as! Kóródi Katona János: T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy elsősorban őszinte köszönetemet^ fejezzem ki a magyar kormánynak azért, amiért a jugoszláv határmenti incidenseket, amelyeket bátor voltam ide a parlament elé hozni s a melyekre nézve adatokat szolgáltattam, végre-valaihára a Népszövetség elé vitte. (Helyeslés a jobboldalon.) Sajnálattal állapítom meg azonban azt, hogy a Népszövetség ennek a panasznak a tárgyalását elhalasztott az őszi ülésszakra, aminek következményei károsak lesznek. Azóta ugyanis, amióta interpellációm elhangzott, az atrocitások száma növekedett, a lakosságot odalent a határ mentén rendületlenül zaklatják és szent a meggyőződésem, hogy aziok a zaklatások és gyilkosságok, melyek odalent a határon történnek, az őszi ülésszakig még szaporodni fognak. Csak éppen a napokban történt meg, hogy lent a Dráva mellett az egyik gazda öngyilkossá lett, mert kényszerítve volt arra, hogy a magyar területen lévő birtokát eladja és a búcsúzás alkalmával inkább a Drávába fojtotta magák semhogy ősi földjétől megváljon. Ezek a tragédiák folytatódnak odalent és valósággal pánik uralkodik még ma is. T. Ház! A szerb skupstinában nemrégiben &gy beszéd hangzott el, amelyet Malencec Vladko képviselő mondott el. Ezzel a beszéddel foglalkoznom kell itt a magyar Képviselőházban azért, mert ennek a beszédnek a gondolatmenete fog, úgylátszik, szerepelni az őszi népszövetségi ülésszakon, mint a jugoszláv kormány védekező álláspontja. Ez a szerb képviselő beszédében kétségbevonja azokat az adatokat, amelyeket én interpellációmban idehoztam, és többek között meghamisítja még a kettősbirtokosoknak a hivatalos magyar hatóságok által összeállított pontos statisztikáját is, mer sokkal kevesebb kettősbirtokost tüntet fel beszédében, mint amennyit a mi hatóságaink hivatalosan megállapítanak. Érdekes dokumentumot mond el, mert azt mondja: »Tény az, hogy voltak esetek, midőn jugoszláv határőrök megöltek magyar állampolgárokat.« Szóval koncedálja, hogy gyilkosságok történtek, de azt mondja, hogy: »a határőrök mindez esetekben fegyverüket az előirás szerint használták« és a felelősség egyedül a meggyilkolt egyéneket terheli, akik megkísérelték, hogy illegális úton jöjjenek át jugoszláv területre«. T. Ház! Ezzel szemben idehoztuk az adatoknak egész tömkelegét. Idehoztuk azt, hogy megtörtént például, hogy a mi magyar földmívesünk nyugodtan ott dolgozott magyar területen a saját földjén. Egyszerre csak a szerb granicsár ráfogta a fegyverét és azt mondta neki: »Gyere át!« — és amikor átment, agybafőbe verte fegyverével. Itt van egy konkrét eset: Zsolvák János magyar állampolgárnak elhurcolása 1933 július 8-án. Zsolvák János feleségével és sógorával magyar területen, a ha-